Lehet, hogy úgy vagy itt, kedves olvasó, hogy sosem hallottál ilyesmit azoktól, akiktől nagyon vártad. Ennek hiánya pedig rettentően fáj, lüktet odabent. Elképzelhető, hogy gúnyos nevetés mordul benned minden ilyen mondatra, mert azt tanultad meg, hogy az ilyen kijelentésekben nem lehet bízni. Hadd bátorítsalak, hogy igenis lehetséges a gyógyulás és a változás!
Felkapott fogalommá kezd válni a pszichológiában a belső gyermek kifejezés. Semmi okkult ördöngösségre nem kell gondolni. A psziché azon részét értjük alatta, mely az önmagunkhoz való kapcsolódás legelemibb, legmélyebb, legtisztább képviselője. Azaz egyfajta tabula rasa, vagyis tiszta lap, mellyel a világba érkezünk. Ez a részünk képes többek között a kreativitás, a játék, a kíváncsiság és felfedezés örömének mozgósítására. Tartalmazza ugyanakkor a gyermekként megélt tapasztalatainkat, élményeinket, betöltetlen hiányokat és szükségleteket is.
Senkinek nincs tökéletes gyermekkora, nincs olyan felnőtt, aki 100%-ban ideális körülmények között felcseperedett belső gyermekkel vághat neki a nagybetűs életnek.
Abban viszont már jelentős különbségek lehetnek közöttünk, hogy ez a gyermek mennyire van jól, milyen mértékben sérült, mennyire szabad arra, hogy azzal a lelkesedéssel ragyogjon, táncoljon, énekeljen, nevetgéljen (ki hogyan képzeli el) ott legbelül, ahogyan a földre érkezett annak idején.
Azért is válik közkedveltté a belső gyermekkel való munka az önismeretükben fejlődni vágyók között, mert jól megragadhatóvá, kezelhetővé teszi a gyermekkori sérülések, hiányok, a származási család vagy környezet által ejtett sebek gyógyítását. Folyamatosan jelennek meg a kiváló szakmai könyvek például a kötődési stílusokról, melyek egy életen át meghatározhatják kapcsolataink minőségét, sikereit és kudarcait. Az ilyen könyvek olvasóközönségében kezd felébredni a kíváncsiság és igény arra, hogy azon túl, azonosítani tudják már a problémáik gyökerét, hogyan léphetnének tovább.
Rengeteg szó, tanács fogalmazódik meg például így: szerezz önismeretet, dolgozz a kötődési stílusodon, dolgozd fel és engedd el a múltat, bocsáss meg, gyászold el a gyermekkorod, építsd újra a bizalmat önmagad és mások felé stb. Érthető és jogos a kérdés: ezt a gyakorlatban mégis hogy lehet csinálni? Mit tegyek?
Egy lehetséges irány ilyenkor a belső gyermekkel való kapcsolatteremtés, állapotának felmérése, szükségleteinek megtalálása és betöltése. Egyszóval az öngondoskodás.
Ez nem azt jelenti, hogy Münchhausen báró módjára oldjuk meg a problémákat. A sérülés súlyosságától függően szükségünk lehet professzionális segítségre, támogatásra a gyógyulási folyamat során. Keresztény hitem szerint pedig lehetek én akármilyen szuper pszichológus, amit szakemberként tanultam, amit a klienseimnek adni tudok, azt ajándékba kaptam, végső soron a Teremtőnk az, aki a gyógyulást elvégzi bennünk. Ezzel együtt hiszem, hogy az egészség helyreállásának egyik jele, amikor függetlenül attól, hogy honnan jövünk és kinek a hibájából miben sérültünk a múltban, a jelenben felelősséget vállalunk azért, ami rajtunk áll. Két lábbal beleállunk az életünkbe, abban főszereplővé válunk, kézen fogjuk azt a belső gyermeket.
Csodálatos pillanat a munkámban az, amikor előmerészkedik a velem szemben ülőben ott élő belső gyermek, aki lehet, hogy eddig magányos volt, bántották, talán lesoványodott vagy majd megfagyott, csendben ült, és beletörődött a tehetetlenségbe. Nemritkán évtizedes száműzetés után és számtalan csalódás bizalmatlanságával, de igenis előbukkan, kikukucskál rejtekhelyéről. És akkor, ebben a pillanatban új történhet, talán olyan, ami eddig soha!
Észrevesszük, kitörő örömmel üdvözöljük. Ha jólesik neki és engedi, megöleljük. Meglátjuk, amikor könny szökik a szemébe, és képesek vagyunk megvigasztalni. A horzsolásai és sebei láttán nem kapunk szívbajt, hanem kezeljük. Betakargatjuk, énekelünk neki, mesét mesélünk neki. Amikor beteg, négy órán keresztül főzzük neki a húslevest, kertünk legszebb gyümölcseivel kínáljuk meg, és a csokit, amit mi adunk neki, nem kell senkivel megosztania.
Ekkor történik meg az, hogy a bennünk élő gyermek otthonra talál, ahol biztonság, szeretet és támogató jelenlét veszi körül.
Immár felnőttként ugyanis ráhangolódhatunk a szükségleteire, odafigyelhetünk rá, gondoskodhatunk róla. Teremtettségünkben rejlő csoda ugyanis az, hogy a gyermek mellett ott él bennünk a felnőtt, az elég jó szülő is! Bizony, szakmai kulisszatitkot árulok el azzal, hogy megsúgom, a segítő szakemberek éppen ezt az elég jó szülőt jelenítik meg a terápiás folyamatban. A kliens pedig az általuk nyújtott példát teszi belsővé, felülírva a hozott mintákat. Így válik önmaga szülőjévé, és kezdi el az öngondoskodást.
Egészséges, felszabadult, élettel teli belső gyermek nélkül gyakran küszködünk felnőttként az életben. Jó hír azonban az, hogy akár már egyéni, otthoni gyakorlatokkal is elindulhatunk a gyógyulás felé. Első lépés az, hogy teremtsük meg azt a nyugodt, várakozó teret magunkban, ahová előmerészkedhet. Te mit mondanál neki? Ha velem tartasz ebben, egy videón keresztül végigvezetlek egy gyakorlaton, melyben éppen erre keressük közösen a válaszokat!
A videó linkje:
Írta: Bohár-Kovács Janka pszichológus, az Aurum Életműhely vezetője
Az Aurum Életműhely pszichológus szakemberei örömmel tartanak előadást vagy rövid tréningeket a segítő szakma iránt érdeklődők számára vagy már gyakorló lelkigondozók, szolgálattevők részére a témában. Kapcsolatfelvétel a boharkovacsjanka@gmail.com címen lehetséges.
