„Az elménk, a jogaink!” – hirdeti a 2023-as Lelki Egészség Világnapjának szlogenje. A világnap meghirdetését pedig így kezdik: „A 2023-as Mentális Egészség Világnapja lehetőséget kínál az emberek és közösségek számára, hogy egyesüljenek a „A mentális egészség egyetemes emberi jog” téma mögé , hogy fejlesszék a tudást, felhívják a figyelmet, és olyan tevékenységeket hajtsanak végre, amelyek elősegítik és védik mindenki mentális egészségét, mint egyetemes emberi jogot.” (www.who.int/campaigns/world-mental-health-day/2023)
A Lelki Egészség Világnapján adott WHO megközelítések alapvető tévedése ezzel viszi kiszolgáltatott tévútra a segítségre szorulókat. Hiszen a lelki egészség kevésbé jogunk, sokkal inkább alapvető kötelességünk, folyamatos feladatunk önmagunkkal, embertársainkkal és az egész élő és élettelen környezetünkkel szemben. Mivel a lelki egészségünk az az egyetlen eszköz a kezünkben (elnézést a képzavarért), amivel egyáltalán esélyünk van a világ jobbá tételére.
A lelki egészségünk az egyetlen jó körülmény minden tevékenységünkhöz.
A lelki egészségünk az egyetlen lehetőségünk arra, hogy életünk végéig igazi kapcsolataink legyenek. A lelki egészség – mint szükséges idea – ezért azt várja tőlünk, hogy sose adjuk fel a küzdelmet érte, mert akkor már a küzdelemben hozzánk szegődik. Már maga az érte való küzdelem is egészség.
Elménk állapota folyamatos változásban van – remélhetőleg! –, és épp ezért tud egészségesen vagy betegesen tevékenykedni, reagálni. A lelki és szellemi egészség nem állapota az elménknek, hanem attitűdje (beállítódása). Olyan attitűd, amiért minden mást feladunk, egyébként épp magunkat veszítjük el. Ez az attitűd pedig nem más, mint amit egyik szeretett gondolkodóm fentebb megfogalmazott: „A lelki és szellemi egészség nem más, mint a valósághoz való állandó ragaszkodás.”
Hamvas ehhez hasonlóan gondolkodva fogalmazott a következőképp: „A mítosztalan valóság megtartása a derű… Ez a létezés teljessége. Úgy is meg lehet fogalmazni, hogy csak annyiban vagyok valódi, amennyiben derült vagyok.
Az ördögről állítja Jézus, hogy „amikor a hazugságot (ψεῦδος – mintha valóságot) szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.” Tehát nem a valódi igazat állítja, mondja, hanem a maga teremtette, az általa elképzelt „valóságot”, amely egyébként valótlanságra épül.
A magáéból, kizárólag szubjektív világából indul ki.
Karikó Katalin és Krausz Ferenc az elmúlt napokban sokszor lett megszólaltatva. És jogosan. Nagyon örülünk is nekik. Az ő előtérbe kerülésükkel a tudományos tevékenységüknek arra az attitűdjére kell figyelnünk, amely a szubjektivizmussal szemben mindenáron a valósághoz akar ragaszkodni. Erre nekünk, nem-tudósoknak is éppúgy szükségünk van lelki egészségünk számára.
