Ezekre az évezredes kérdésekre keresik a válaszokat a különböző vallások, filozófiák, mióta az ember létezik. Egy egyén vagy közösség ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adott válaszaiból alakítja ki az istenképét. Ez azért is fontos, mert az istenképünk életünk minden területét meghatározza: az önértékelésünket, életcéljainkat, értékrendünket, mindennapos döntéseinket… Most nagy általánosságban megvizsgálunk néhányat a legfőbb istenképek közül, majd pedig meglátjuk azt is, hogy a baptisták hogyan gondolkodnak ezekről. Úgy vélem, hogy a misszióban és a mindennapi életben is fontos, hogy ismerjük, hogyan gondolkodnak a körülöttünk élő emberek, és tudjunk egymással építő módon párbeszédet folytatni. Ezt szeretném megalapozni az alábbi gondolatébresztővel, ami a cikk keretei miatt semmiképpen sem teljes, de talán segíthet az indulásban.
Ateizmus
Ahogy a név is jelzi (a – theosz), az ateisták azok, akik nem hisznek Isten vagy bármilyen istenség, természetfeletti lény létezésében. Az ateizmusnak is vannak különböző szintjei:
- Antiteista: határozottan állítja, hogy Isten nem létezik, és ez bizonyítható a rendelkezésünkre álló információk alapján. A vallások pedig károsak az emberiség számára, ezért azokkal konfrontálódni kell, és be kell bizonyítani azok helytelenségét is az emberiség érdekében.
- „Erős” ateista: határozottan állítja, hogy Isten nem létezik, és ez bizonyítható a rendelkezésünkre álló információk alapján.
- „Gyenge” ateista: állítja, hogy Isten nem létezik, mert nem áll rendelkezésünkre elég információ, hogy ezt kijelenthessük.
- Agnosztikus: a rendelkezésünkre álló információk alapján nem tudhatjuk (a – gnószisz) biztosan, hogy Isten létezik-e vagy sem. Megfelelő bizonyíték esetén megfontolandó, hogy Isten valóban létezik-e.
Az ateizmus mint istenkép érthető módon természetéből fakadóan kevésbé funkcionál vallásként. Ez inkább sokféle filozófiának és világnézetnek az alapja, például naturalizmus, materializmus. Jellemzően ateisták a humanisták, marxisták, kommunisták, illetve sok liberális gondolkodó is. Hangsúlyos a tudományosság és a racionális gondolkodásmód. Jellemző a szkeptikus hozzáállás, a dolgok megkérdőjelezése, a bizonyítékok keresése. De a világvallások közül a buddhizmusnak is vannak ágai, amelyek nevezhetők ateista istenképűeknek – ebből is látszik, milyen sokfélék lehetnek az ateisták. Az ateisták a vallásokat gyakran irracionálisnak, a valóságtól elrugaszkodottnak tartják.
Számonkérik a vallásos emberektől, hogy bizonyítékokkal támasszák alá Istenre vonatkozó állításaikat.
Komoly konfliktusok jelentkezhetnek ateisták és vallásos emberek között tudományos kérdésekben, a világ keletkezéséről alkotott képben, illetve társadalmi, morális, etikai vitákban, mivel ezekben a kérdésekben teljesen más alapokon állnak. Híres ateisták a teljesség igénye nélkül: Sigmund Freud, Karl Marx, Ernest Hemingway, Richard Dawkins, Stephen Hawking.
Deizmus
A deizmus istenképe szerint egy Isten vagy istenség teremtette a világegyetemet, de a teremtés után nem avatkozik bele a világ működésébe, az emberek mindennapi életébe. A deisták ugyan hisznek a Teremtő vagy Isten létezésében, ugyanakkor legtöbben nem fogadják el a Bibliát Isten kijelentéseként, vagy Jézust Megváltóként.
Leginkább egy személytelen, távoli Istenben hisznek. A vallás elsősorban erkölcsi útmutatóként szolgál számukra.
Nagyon gyakori volt ez az istenkép az 1700-as, 1800-as években egészen az 1900-as évek elejéig. Számos akkori amerikai elnök, uralkodó vagy éppen tudós gondolkodott így, például George Washington, Benjamin Franklin, James Watt, Mark Twain… Különösen szemléletes példa erre Thomas Jefferson, aki ugyan hitt Isten létezésében, de a számára elfogadhatatlan részeket kivágta a Bibliából, és így alkotta meg a „Jefferson-bibliát”. Ebből is látszik a deisták kijelentéshez való viszonya. De ide sorolhatók napjaink intelligenstervezettség-kutatói is, akik a természet vizsgálata alapján hisznek egy tervező létezésében, de annak személyéről, lényéről véleményt nem formálnak. Személyes véleményem szerint sok ember sorolható ebbe a kategóriába, akik elmondásuk szerint hisznek valamilyen Isten létezésében, de ez a hit nem igazán tudatos az életükben, nem mernek vagy nem is akarnak mélyebben foglalkozni konkrétumokkal Istennel kapcsolatban.
Panteizmus
A panteizmus nézete szerint a világmindenség és a természet együttesen alkotják istent (pan – theosz). Nem hisznek tehát a teremtő-teremtmény relációban, hanem az egész univerzumot, benne az embert is egy öröktől létező és örökké élő, folyamatosan fejlődő, változó istenség részeként képzelik el. Ezért minden emberben, állatban, növényben vagy éppen csillagképben tisztelik istent. Ez a gondolat megjelenik számos keleti vallásban vagy népi vallásokban. Illetve van a hinduizmusnak is ilyen ága, de felfogható a New Age is ilyen istenképként.
Fontos a természet tisztelete, a belső béke megélése: az ember akkor találja meg igazi önmagát, amikor felismeri a benne rejlő istenségét, és ebben ki tud teljesedni.
Ez gyakran a karma és reinkarnáció útján keresztül vezet. Híres panteisták: Baruch Spinoza, Carl Gustav Jung, Elon Musk. Még Albert Einstein is küzdött ezzel a gondolattal. Szerintem manapság ez is egy népszerű istenkép azok között, akiknek nincs tudatosan kiépült véleménye Istenről.
Teizmus
A teista nézet szerint létezik Isten (vagy istenségek), aki beavatkozik a világ rendjébe, az emberek életébe, és megismerhető valamilyen mértékben. A teizmuson belül is megkülönböztethetünk két kategóriát:
- Politeizmus: többistenhit. E szerint az istenkép szerint többféle istenség létezik, akiknek megvan a maguk tudása, területe és korlátai is. Számos ókori vallás követte ezt a hitet (pl. egyiptomi, görög), de ma is jellemző spiritiszta, törzsi hagyományokban. Legfőbb ma is létező példája a hinduizmus.
- Monoteizmus: egyistenhit. Ennek az istenképnek a képviselői egy Isten létezésében hisznek, aki a teremtő és aki uralkodik a világegyetemen. Nem azonos a teremtményeivel, hanem hatalma van felettük. Különböző módokon ki is jelenti magát az embereknek. A két legnagyobb monoteista vallás ma a kereszténység és az iszlám, amelyek ugyan egy Isten létezésében hisznek, de lényegileg különböznek abban, hogy hogyan magyarázzák Isten önkinyilatkoztatását. Ez akár komoly feszültségeket is okozhat a két vallás követői között.
A baptisták a teista istenképet vallják, azon belül pedig a kereszténység protestáns ágához tartoznak. Vallják, hogy a Szentháromság Isten (Atya, Fiú, Szentlélek) a teremtő és a mindenség Ura. Isten a Biblián keresztül nyilatkoztatja ki önmagát és az ő tervét és akaratát az emberekkel kapcsolatban. A kinyilatkoztatásból kiderül, hogy az ember bűnös és megváltásra szorul. Ezt a megváltást Isten kegyelemből végezte el Jézus Krisztus, a Fiú önként vállalt halála és feltámadása által. Az Istennel való kapcsolat helyreállításának kulcsa a Krisztus megváltó munkájába vetett hit.
Istenképek baptista szemmel
A következőkben igyekszem röviden reagálni a fent felsorolt istenképekre baptista nézőpontól.
Az ateista istenképpel szemben mi, baptisták hisszük és valljuk Isten létezését, és őt tartjuk teremtőnek. Hiszünk abban, hogy Isten a Bibliában jelenti ki önmagát, és hiszünk a Bibliában leírt csodákban is. Erkölcsi normáinkat és értékrendünket Isten kijelentéséhez igazítjuk. Hisszük, hogy Isten ma is szól, ma is tehet csodákat. Én személy szerint az ateista gondolkodásban hibásnak tartom azt az elvárást, ami alapján a természetfeletti Istent a természet vizsgálatára hivatott tudomány keretei közé kívánják szorítani. Ugyanakkor a tudományok segítenek megismerni Istent.
Az emberi élet értékét a teremtettségünk, istenképűségünk határozza meg: az embert többnek tartjuk egy túlfejlett állatnál.
Nem hiszünk abban, hogy az emberek eredendően jók, és csak a társadalmi hatások rontják meg őket, ezzel szemben hiszünk a bűn valóságában, ami az emberiség legfőbb problémája. Ebből fakadóan hisszük, hogy az ember megváltásra szorul, de ezt nem tudja önerőből elvégezni, kizárólag isteni beavatkozással: az embernek szüksége van Istenre! Az ateista gondolkodásnak különösen gyenge pontja továbbá a moralitás és etika témaköre, mert az értékeket meghatározó Isten hiányában nagyon nehéz megszabni, hogy kinek van tekintélye, felhatalmazása kimondani, mi jó, mi rossz. A felelősség kérdése is felmerül: ha az ember és döntései csupán véletlenszerű kémiai folyamatok eredményei, van-e szabad akarata? Mi alapján vonható valaki felelősségre?
A deista nézettel egyetértünk abban, hogy van Isten és ő a teremtő. Azzal viszont nem értünk egyet, hogy Isten nem törődik az alkotásával. Hisszük, hogy Isten uralkodik a teremtett világon, és a történelem során számtalanszor beavatkozott az emberiség történetébe és egyének életébe is. Erről tesz tanúságot a Biblia. A legfőbb ilyen isteni beavatkozás Jézus Krisztus földre jövetele, halála és feltámadása volt: Isten maga lépett bele a teremtett világba, hogy azt megmentse.
Ebből következik az, hogy Isten személyesen is megismerhető, sőt akarja, hogy megismerjük őt!
Van mondanivalója a számunkra, nem hagyott bennünket magunkra! Ez központi üzenete a keresztény evangéliumnak. Különösen veszélyesnek és elfogadhatatlannak tartjuk a kinyilatkoztatás olyanfajta önkényes értelmezését, megnyirbálását, mint amit a Jefferson-biblia példájában említettem. Az ilyenfajta magatartások vezettek sokszor a történelem során oda, hogy magukat kereszténynek tartó emberek bár hittek Isten létezésében, a kijelentését teljesen figyelmen kívül hagyták, és így szörnyűségeket követtek el Isten nevében. Hisszük, hogy az isteni kinyilatkoztatás úgy teljes, ahogyan az a Bibliában van: ahhoz nem szabad sem hozzáadni, sem elvenni belőle.
A panteizmusban félrevezető gondolatnak tartjuk azt, ahogy az a teremtményt azonosítja a teremtővel. Ezzel nagyobb jelentőséget tulajdonít a teremtményeknek, mint ami nekik jár. Másrészt hiszünk a személyesen megismerhető Istenben: a keresztény hit kulcseleme az Istennel való kapcsolat. Hisszük, hogy Isten egy szellemi lény, személy, aki nem fejlődik, nem változik: öröktől fogva van, volt és lesz. Mi, emberek viszont nem vagyunk ilyenek sem fizikailag, sem lelkileg. Nem hiszünk a panteizmushoz gyakran kapcsolódó karma és reinkarnáció gondolatában sem: az ember földi élete után szembesül Isten ítéletével, és az alapján üdvösségben vagy kárhozatban tölti az örökkévalóságot a földi élet utáni létben. Az üdvösséget nem a saját jó cselekedeteink alapján, hanem a Jézus Krisztus megváltásába vetett hitünk alapján, Isten kegyelméből nyerhetjük el. Ezután Isten Lelke végzi bennünk a megszentelő munkáját, ez határozza meg az ember életének örök értékű gyümölcseit.
A politeista nézettel szemben mi egy Istenben hiszünk, aki bár három személy, mégis egy lény: ezt nem megértenünk kell, hanem hittel elfogadnunk.
A Szentháromság misztériuma nem teszi a keresztényeket politeistává, mivel nem különálló istenségekben hiszünk.
Nem hiszünk továbbá abban sem, hogy Isten bármilyen formában korlátozott lenne, vagy csak a világmindenség bizonyos szegmensei felett uralkodik.
Más teista nézetektől abban különbözik a kereszténység, hogy mi a Bibliában látjuk Isten kijelentését, nem más szent könyvekben. A legfőbb különbség abban rejlik, ahogyan a keresztények Jézus Krisztusról gondolkodnak: a mi hitünk szerint ő nem csupán próféta vagy egy különösen erkölcsös ember, hanem Isten Fia, a Megváltó. A többi keresztény felekezettől pedig a baptistákat leginkább a liturgiánk (felnőttbemerítés) és hitvallásunk egyes hangsúlyai különböztetnek meg.
A fentiekben igyekeztem röviden összegezni a legfőbb istenképeket és az ezekre adott baptista válaszokat. A fenti lista közel sem teljes, ezeken kívül is számos istenkép és hitrendszer létezik. Rámutattam olyan különbözőségi pontokra, amelyekben a baptisták hite lényegesen eltér más istenképektől – ezek olyan területek, amelyek sokkal mélyebb párbeszédet érdemelnek. Bátorítok mindenkit hitétől függetlenül arra, hogy gondolkodjunk ezeken a dolgokon! Tartsuk tiszteletben egymás véleményét, törekedjünk arra, hogy minél jobban megértsük, mit miért hisz a másik! Vegyük komolyan a kérdést: milyen a te istenképed? Óva intek mindenkit attól, hogy egy kényelmes, saját magunk által kitalált istenképbe ringassuk magunkat. Gondold végig, küzdj meg ennek a kérdésnek a részleteivel, nézz szembe a saját hited gyengeségeivel, ha kell, mert egyáltalán nem mindegy, mi erre a válaszod! Ez határoz meg mindent az életedben: az örök lét a tét! És ha úgy érzed, változtatnod kell az istenképeden, hagyd magadat meggyőzni! Megéri!
