„Itt vagyok, ne félj! Szeretlek! Olyan jó, hogy vagy! Csoda szép és ügyes vagy! Meg tudod csinálni!” Végtelenségig lehetne folytatni ezeket a bátorító, biztató, örömünket és gyönyörködésünket kifejező üzeneteket, melyek egy gyermek belső világának egészsége és növekedése szempontjából olyan fontosak, mint szervezetének a tápláló anyatej.
A Budapestifi novemberi alkalmán elhangzott előadásomat azzal zártam, hogy az egyedülállóság idején milyen fontos lehet figyelmünket a „képes vagyok…” gondolatok és lehetőségek körül tartani.
Hogyan oldjuk fel a szorongásunkat, és hogyan neveljük derűre a lelkünket?
Múltbeli sérüléseink, traumáink, a jelenben aktuális konfliktusaink, nehézségeink, a jövővel kapcsolatos félelmeink, bizonytalanságaink kellő felelősségvállalással, bátorsággal és elszántsággal kezelhetővé, feldolgozhatóvá válhatnak.
Alig pár napja, hogy az új koronavírus-járvány mindannyiunk életét alaposan felforgatta, és azóta mindennap megkérdezem magamtól: Mit tehetek? Mivel szolgálhatnék?
