Az mindig lelkesítő, amikor egy tevékenységhez áldás kapcsolódhat. Az első zsoltárból tudjuk, hogy amennyiben sokat gondolkodunk az igén, akkor az jót hoz nekünk. A Jelenések könyve elején pedig az áll, hogy áldott, aki olvassa.
Szavaink áldásos hatásához a Jakab 3 ad információt. Itt olvassuk, hogy aki tudja szabályozni a beszédét, az minden mást is tud uralni. Ha tehát ezt megtanuljuk helyesen használni, akkor számos más területen is hasznát fogjuk látni.
Átszokás
Hívőként a Róma 12,1–3 szerint folyamatos átszokásban élünk, amiként a körülöttünk levő világ normáit felváltjuk az Isten országára jellemzőkre. Ezek közé tartozik beszédünk megváltoztatása is. A magyar nyelvben sokszor használjuk Isten nevét, és többnyire negatívan. Nem szabad hiába kimondanunk, s ezért meg kell szűrnünk a magunkkal hozott kifejezéseinket.
Ilyenekre gondolok, mint: …nek sem megy, …háta mögötti, …nem ver bottal, …igazából, …tudja és társai.
A vidéki legenda szerint az egyszerű egyházi elöljárót felkérték, hogy olvasson a szószékről a Bibliából. Nem találta a megadott részt, és ezt mondta: Hol az ördögbe van már ez az Ige!”
Hasonlóképpen észrevétlenül maradhatnak a megszokott, Istennel kapcsolatos hétköznapi kifejezéseink, amelyek minimum méltatlanok, de inkább sértőek és bántóak rá nézve. Észre lehet venni, és el lehet hagyni ezeket a beidegződéseinket.
Jó hír – rossz hír
Érdemes megfigyelni, hogy milyen előjelű híreket adunk tovább. Ha rossz hírt mondunk valakiről anélkül, hogy személyesen megkérdeztük volna, igaz-e, az rágalmazás. Ezt egyértelműen tiltja a Biblia. Ám akkor sem érdemes terjeszteni egy testvérünkről a rosszat, ha sajnos, igaz a hír. A szeretet mindent elfedez, és nem felfedez. Noé egyik fia kiadta apja méltatlan állapotát, ám testvérei háttal mentek be, takaróval a kezükben. Mondjunk jót, ha tehetjük! Nagyszerű apa, jó feleség, hűséges szolgatárs, mindig lehet rá számítani, dolgos, segítőkész, szerény – hosszú a lista, amit tényleges erényeik szerint mondhatunk a testvéreinkről.
Élet vagy halál
„Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi” (Példabeszédek 18,21) – tudatja az Írás, és fontos, hogy ezzel tisztában legyünk.
A szülők destruktív szóbeli hatásának könyvtárnyi irodalma van. A „soha” vagy a „mindig” száműzendő a családjainkból. Teológiailag van ennek szélsőséges és túlzottan nagy jelentőséget tulajdonító változata is, de a szavak emelhetnek és lenyomhatnak. Nem akarok belemenni, de a másik emberre kimondott negatív kijelentésekhez démonok társulhatnak, és kellemetlenné tehetik az illető életét. Hasonlóképpen, magunkra se mondjunk ki negatívat, s ha megtettük, mentesítsük imádsággal életünket annak lehetséges következményeitől. Mióta ezt megértettem, soha nem mondok ki sem magamra, sem másra olyat, amit nem szeretnék, hogy úgy legyen vagy az történjen. Ez leegyszerűsíti és meg is szűri szavaink használatát.
A Szentlélek segít
Beszédünk pozitívra váltásában nagyon készségesen segít a Szentlélek. Ha megértünk ebből a témakörből valamit, és nekilátunk megvalósítani, akkor számíthatunk rá. Elkezdenénk rosszat, negatívat vagy pletykát mondani, és érzünk egy finom nemtetszést, egy szent kényelmetlenséget a lelkünkben. És akkor (jó esetben) leállunk. Erre rászokhatunk, hogy amint jön a jelzés, nem mondjuk tovább a rosszat.
Efezus 4,29 – a vezérlő elv
Ez az ige fejezi ki talán a legjobban, hogy mire is rendezkedjünk be. Egy részletezősebb fordításban így hangzik:
„Semmilyen nem teljes értékű szó ne hagyja el a szátokat, hanem legyen minden szavatok jó és hasznos az adott pillanatnak megfelelően, hogy áldást jelentsen azoknak, akik hallják.”
Ha ez igazán mélyre megy, akkor alapvetően megváltozik a beszédstílusunk. Amit mondani akarunk, az megfelel ennek, vagy sem? Mint a legfontosabb dolgok a hitben és az életben, ez is ilyen egyszerű.
