JÉZUS BÉKÉJE NEM NYÁMNYILA, DE NEM IS AGRESSZÍV!

Elolvasási idő: 4 perc
Elolvasási idő: 4 perc
„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” – állítja Jézus.

Mi meg azt hisszük, hogy ő a boldogságról mint következményről beszél: vagyis hogy azok lesznek boldogok, akiknek végül sikerül békét teremteni. Nem! Jézus mondatának értelme, hogy a boldogok tudnak igazából békét teremteni, mert bennük már béke van. Kizárt ugyanis, hogy nyugtalan szívvel békét teremtsen bárki is embertársai vagy a népek között, mint az is, hogy valódi béke teremthető pusztán emberi eszközökkel:

kommunikációval, pénzzel, szabályokkal, megegyezéssel.

Az még kizártabb, hogy a földi hatalom eszközeivel teremthető béke: gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi, fegyveres módon. A „Pax Romana” is valójában egy cinikus kifejezés volt a más népeket elnyomó és kizsákmányoló erőszakra. Erre mondja Jézus: „Akik kardot fognak, kard által vesznek el” – ha nem is rögtön.

Ő jól látta, hogy zsigeri vonzódás van bennünk, hogy mások fölött érezhessük magunkat. Még az utolsó ünnepi vacsoráján is előkerül ez a probléma, mikor tanítványai azon veszekednek, ki a nagyobb közülük. Ekkor rövid politikai értékeléssel válaszol minderre: „A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat.”

A nyílt agressziót persze sokan szégyellik.

Némelyeknek nem is lenne rá lehetőségük, de még nekik is marad háborús eszköz a kezükben. Büntetlen előéletű emberek között is vannak, akik fizikailag sosem bántanának senkit (nem mernek vagy nincs erejük hozzá), de nyíltan vagy mások háta mögött olyan véleményeket mondanak, melyekkel mások helyzetét, megbecsülését rombolják, mások megsemmisítésére törekednek. Ez ugyanúgy erőszak, mely némelyeknek jobban kísértés, mint másoknak. Ezért ma már a családon belül és az iskolában, a munkahelyen is törvények, szabályok igyekeznek megvédeni mindenkit az elnyomó, kizsákmányoló, leuraló erőszakkal szemben.

Jézus ragaszkodott ahhoz a meggyőződéséhez, hogy a béke csak lelki, spirituális úton érhető el: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja.”

Mert csak az lesz képes a békét terjeszteni, akinek van: akiben van.

Előbb magunkban kell legyőznünk a gonoszt, a békétlenséget, mert csak akkor fogjuk világosan látni, hogyan segítsünk mások békétlenségén – állítja. Erről is szól a következő példabeszéde is: „Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.”

Jézus nem volt ostoba, ő is látta korának kizsákmányoló, erőszakoskodó, hatalmaskodó embereit, mégis ragaszkodott ahhoz az igazsághoz, hogy csak békével lehet békét teremteni, mert

„A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt”.

A gyors béke ezért nem létezik. Mert a béke olyan, mint a mag: jó talaj kell hozzá, aztán idő, míg türelmesen várunk, mire termést hoz. Ezt a belső növekedést nem lehet siettetni, de ha végül megérik, hatni kezd maga körül is.

Bárcsak hinne Jézusnak minden házastárs, szülő, munkatárs, szomszéd, vezető és politikus!

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp