Már megszoktuk, hogy a nyüzsgő tömeg a karácsonyi vásárokon, a nagy családi közös ünneplések, a tömött gyülekezeti alkalmak, rongyosra írt naptár mind-mind hozzátartoznak az ünnephez. Most pedig úgy tűnik, ezek közül talán egyik se lesz az ünnep tartozéka. Legalább egy kis friss hó eshetne – de amikor ezeket a sorokat írom, van egy erős sejtésem, hogy plusz 9 fokban idén erről is lemaradunk.
Amikor ennyi mindent elveszít a karácsony, akkor van még valamije, amit adhat? Amikor lekerül a csomagolópapír, a masni, a díszes szalag, a szép díszdoboz, akkor vajon az ajándék önmagában is elég értékes? Most nincs kidekorálva, nincs kiszépítve, nem csillog. De ha jobban belegondolunk, talán nem a karácsony fénye lesz kisebb, hanem épp ezért tud sokkal fényesebben ragyogni idén maga az ajándék – a dekoráció hiányában.
Jézus születéséről sok mindent mondhatunk, de azt leszögezhetjük, hogy nem volt túldíszített.
Amikor az emberré lett Isten az állatok etetőjébe kerül, az valahogy fényévekre áll egy mai karácsonyi fotózástól. Az elmúlt években a nagy sürgés-forgás, a karácsonyi nyüzsgés, a programok zsúfoltsága nem igazán segített nekünk, hogy magát az ajándékot találjuk meg a karácsonyi történetben. Sokszor éreztem azt, hogy a nagy ünnepi hangulatban az ünnep lett az ünnepelt, és az igazi Ünnepeltnek már nem volt hely az ünnepben. Nem volt számára hely. Kicsit kiszorult – újra. Mintha már történt volna ilyen vele korábban is.
Egy héthetes kisbaba pihen épp a mellkasomon, s őt nézve újra és újra ledöbbenek, mennyire magatehetetlen, kiszolgáltatott egy kisgyermek. Igazán fel se tudom fogni, mit jelent az, hogy az Isten emberré lett. Megalázta magát, de nemcsak a keresztnél, hanem ott az istállóban is.
Ha Isten rám hallgatott volna, nagyon máshogy történt volna a nagy eljövetel.
Mindenképp Jeruzsálemben, mindenképp a templom közelében, mindenképp a főpap, helytartó, vallási elit társaságában. És persze nem maradhatott volna el a vörös szőnyeg sem. De hála Istennek, neki más tervei voltak. Furcsa tervei. Nem lenyűgözni akart minket, hanem megmenteni. Nem uralkodni jött, hanem felszabadítani és szolgálni.
Vörös szőnyeg helyett a vérétől vöröslő utat készített a kereszten.
Ő az egyetlen, aki azért született meg, hogy meghaljon. Ha nem látunk el a Golgotáig, akkor a karácsonyt se fogjuk jól látni soha.
Újra nézem a kisfiam, ahogyan békésen alszik rajtam. Apaként mindent megtennék, hogy megvédjem, távol tartsam mindentől, ami árthatna neki. Nézem őt, és nem értem az Istent. Egyszerűen nem értem, hogyan volt képes a karácsonyra. Hogyan tudná értünk adni az Atya a legnagyobb ajándékát, a Fiát.
Megpróbálom beleélni magam, de nem megy. Túl nagy az ár. Túl fájdalmas. Túl sokba kerül. Ennyit nem érhet az ember! Gazdasági totálkár az egész emberiség, helyrehozhatatlanul, megjavíthatatlanul.
Karácsonykor meglátom azt a pásztort, aki az életét kockáztatja azért az egy darab bárányáért. A karácsony üzenete idén számomra ebben rejlik. A karácsony nem emberi, nem természetes. De nem is természetellenes, inkább természet feletti. Hiszen maga az Isten lépett be a világunkba.
Uzonyi Barnabás