Ahány anya-gyermek kapcsolat létezik, annyiféle ez a viszony. Némelyek ebben a kapcsolatban szabadon éltetik egymást, és boldognak érzik magukat a másiktól, mint anya vagy gyermek. Némelyek teljesen függnek egymástól, egyikőjük sem önálló, mindig mindent csak a másikkal megbeszélve tud megtenni. Másoknál viszont csak az egyik fél függ a másiktól, és ezért csak az egyik – az anya vagy épp a gyermek – nem önálló, hanem kiszolgáltatott. Még akkor is, ha már neki is vannak gyermekei. Vannak, akik korán elvesztik a másikat, akár az édesanya a gyermekét, akár a gyermek az édesanyját.
Ezt a hiányt természetesen semmivel nem lehet helyettesíteni.
Vannak, akik az anyjukkal való kapcsolatban mély traumát élnek át, ami végleg akadályt jelent a fejlődésükben.
Közismert, hogy az anya-gyermek kapcsolat tartalma, a gyermek korai kötődése határozza meg a saját személyiségfejlődésének garanciáját. Ezért az anyának megelőzőleg – már a párkeresés időszakától – saját belső, lelki egészsége megerősítésére, vagy ha szükséges, visszaszerzésére kell koncentrálnia, mivel a párkapcsolatban, aztán a gyermek megérkezése után még kevésbé marad ideje saját magára, belső életének fejlesztésére. Pedig mindent onnan merít megszületett gyermeke.
Vannak nagyszerű édesanyák, akik a lelkükkel tudják a gyermekeiket a boldog élet útjára terelni. Viszont vannak olyanok is, akik erre képtelenek. Talán azért, mert olyan édesanyjuk volt, vagy egyáltalán nem volt édesanyjuk, vagy nem a legjobb mostohájuk volt.
Szóval minden édesanyának is van története, amely – akár akarja, akár nem – meghatározza gyermeke fejlődésének jó vagy rossz irányát.
Édesapák, ezért kell nektek lehetőséget adni arra, hogy feleségetek ne csak méhéből ajándékozzon meg gyermekkel titeket, hanem lelke gazdagságából is tudjon sokat adni közös gyermeketeknek. Persze nektek is! Áldozatot kell hoznotok: a gyermekkel való foglalkozást időnként át kell vállalnotok azért, hogy párotoknak legyen ideje saját magára, a lelkére. De amikor együtt vagytok, akkor is dolgotok, hogy lelke gyógyuljon, erősödjön és gazdagodjon. Nektek is jobb lesz egy ilyen feleség, de a közös gyermeketek jövőjéért is ekkor tesztek a legtöbbet.
Édesanyákat vagy édesapákat is megkísérthet az a veszélyes magatartás, hogy az újszülött megérkezésétől nem a párja marad továbbra is a legfontosabb, hanem a gyermek kerül a helyére. Ez nagy hiányt fog okozni a gyermeknek, aki számára a belső biztonságot épp a szüleinek egymáshoz való kötődése adja. Egészséges és boldog párkapcsolatra alapozva a nevelés természetes folyamat a gyermek számára, és nem külön tevékenysége a szüleinek.
Egy házaspárnak egész közös életük folyamán dolga, hogy saját édesanyjukkal való kapcsolatukat átbeszéljék egymással, hogy egyre tisztábban lássák azt, ami velük és bennük történt kisgyermekként, ami egész életüket és a gyermekükhöz való viszonyukat meghatározza.
Férj és feleség egymás gyógyítói és éltetői. Isten ezért teremtett bennünket egy testnek.
Pál szavait a házasságra is érthetjük: „Ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved a másik is, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül a másik is.”
Higgyétek el, kevés nagyszerűbb pillanat lehet egy gyermek számára annál, mint mikor látja a szüleit együtt nevetni, együtt sírni, együtt boldognak lenni, egymás kezét fogni, együtt imádkozni, egymás arcát simogatni, kíváncsian egymással beszélgetni-vitatkozni, együtt énekelni, egymást megajándékozni, egymással játszani, vágyakozva egymásra nézni.
Higgyétek el, hogy ennél nagyobbat nem tudtok adni gyermeketeknek. Féltem azokat, akik mást tartanak gyermekük számára ennél fontosabbnak. Természetesen más is kell a gyermeknek a fejlődéséhez, de nincs ennél fontosabb.
Ma köszöntsük meg az édesanyánkat! Beszélgessünk vele, vagy róla a családban! Ne sajnáljuk az időt, ne siettessük!
Ha pedig már nem él, vegyük elő a régi fényképeit, emlékezzünk rá! Ami jót kaptunk tőle, őrizzük meg!
Isten áldja meg az édesanyákat!