Az első részben visszautaztunk egy újszülött és édesanyja kapcsolatáig, ahol nagyon érdekes és meghatározó neurológiai változások zajlanak az agyban, észrevétlenül. Majd rávilágítottunk arra, hogy mennyire fontos, hogy jó alapokat adjunk át édesanyaként, és tudatosítsuk a példamutatás erejét.
De mi a helyzet akkor, ha nem mindig sikerült úgy átadni a dolgokat, ahogyan azt mi szerettük volna, és félresiklott a kapcsolat?
A szakember leszögezi, hogy nincs egységes recept arra nézve, hogy milyen egy jó anya-lánya kapcsolat, inkább az a fontos, hogy mindkét félnek kielégítő és örömteli legyen. Ehhez azonban kommunikálni kell az igényeket egymás felé, hogy minél kevesebb félreértés adódjon. Ha saját magunk számára már megfogalmaztuk, hogy mi esne jól a másiktól (mennyi időt töltsön velem; hányszor beszéljünk telefon; mire van szükségem, amikor megbánt), akkor ezt mondjuk el a lányunknak, és ha kellően empatikusak vagyunk, akkor ő is magától meg fogja osztani velünk.
A családi életben, így az anya-lánya kapcsolatban is vannak úgynevezett normatív krízisek, melyek változás bekövetkezését sürgetik. Az egyik ilyen a „család kamasszal”, amikor először kérdőjeleződnek meg az addig elfogadott normák és szabályok, valamint az úgynevezett „üres fészek”, amikor kirepülnek a felnőtt gyermekek, önálló életet kezdve. Klaudia fontosnak tartja, hogy ne rettegéssel és aggódással nézzünk ezek elé a természetes életfolyamatok elé, hanem fejlődési lehetőségként.
Isten igéje is ezt mondja a derék asszonyról: ,,Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít.” (Példabeszédek 31,25–26) Kérjük az Úr bölcsességét, olvassunk minél több információt, akár a kamaszokban végbemenő változásokról, akár a felnőtt gyermekhez való hozzáállásról! Ne érjen minket felkészületlenül!
A kiskamaszok agyában hatalmas változások mennek végbe.
Igaz, hogy nincs kiírva rájuk, hogy átépítés miatt zárva, vagy a kirakat rendezés alatt, de mégis valami ilyesmi történik ott belül.
Nem akarnak már kisgyereknek látszani, akinek az anyukára van szüksége, de a felnőtt lét is ijesztően magasodik előttük. Hangulatingadozásaik vannak, magas feszültségű érzelmeik, kiszámíthatatlanságuk a hormonok harca bennük, mely természetes folyamat. Nem a szülőnek szól személyesen (még ha neki is címezi a beszólásokat)!
Egy kísérletben, a kamaszoknak egy semleges arcot mutattak. Kiderült, hogy az ő agyukban ilyenkor az érzelemgeneráló agyterület lép működésbe, míg a felnőtteknél a racionális, érvelő terület.1 Tehát ha egy kamasz felfokozott érzelemmel reagál egy egyszerű (semleges) kérdésre, például hogy miért ezt a felsőt vetted fel, akkor azt ő agresszív megjegyzésnek fordította az agyában. Nehéz ezeket a mindennapi szituációkban kiszűrni, de higgyük el, hogy a kamaszodó lányoknak is szükségük van az édesanyjukra, csak átalakulnak a közlési formáik. Fontos, hogy fent kell tartani a kapcsolatot, akármennyi energiába is kerül.
A kamasz még nem felnőtt, így még mindig a szülő tudja jobban alakítani a kapcsolatot, főleg, ha van információja a gyermekéről. És hogyan szerezhetünk infókat a lányunk belső világáról? Ha előbb kapcsolódunk hozzá, és nem irányítani akarunk; ha időt töltünk vele, és minden mást kikapcsolunk; ha nem azt várjuk, hogy ő jöjjön, hanem mi közeledünk feléje. Ha apró érintésekkel, gesztusokkal éreztetjük vele, hogy még mindig igényt tartunk rá, biztosan fel fog figyelni. Az anyák megfigyelések alapján is kritikusabbak a lányaikkal szemben, mint a fiaikkal, így eleve konfliktusokkal terhelt ez a kapcsolat. Ne az elvárásainkat hangoztassuk a lázadás évei alatt, hanem beszélgessünk a felmerült helyzetekről, a felelősségvállalásról, a kudarcok megéléséről, egyszóval a felnőtt problémamegoldásról.
A másik mérföldkő a felnőtté válás. A teljes leszakadás, fizikális és lelki síkon való elválás, mely fájdalmas folyamat, mint amikor elvágják a köldökzsinórt.
Ez nem egy egyszerű kis vágás, mert nem selyemszalag, aminél szalad az olló, hanem „porcos felépítmény”, mely recseg-ropog, ha erőhatás éri. Egy neves pszichológus így fogalmazta ezt meg az anyák felé: ,,A szívünkben ott lehet az a kötelék, mely a gyermekünkhöz köt, de ezt kifelé már nem érvényesíthetjük, mert az gúzsba köti a másikat.”2 Valószínűleg ez jelenti az elengedést, hogy hagyjuk, hogy a lányunk leszakadjon, engedjük, hogy most ő tündököljön helyettünk, mert eljött az ő ideje. Ne akarjunk jó szándékból még utánanyúlni, mert csak egy bizonyos ideig volt lehetőségünk egyengetni az útját és segíteni őt.
Ha esetleg úgy érezzük, hogy a kapcsolatunk valahol csorbát szenvedett, és hiányérzetünk van, akkor érdemes lehet átgondolni, hogy mi is jellemzi a lányunkhoz vagy az édesanyánkhoz fűződő viszonyunkat. Akár foghatunk egy papírt, és le is írhatjuk a gondolatainkat a másik félről. Csak néhány gócpontot említenék, ami gátat szabhat a jól működő kapcsolatnak:
- Barátnőként tekintünk egymásra, vagy mintha nővérek lennénk? Talán túlságosan is egyenrangú a kapcsolatunk, és így gyerekként nem éreztem, hogy kapaszkodót kapnék egy felnőttől, vagyis nem éreztem magam biztonságban?
- Vagy esetleg, édesanyám a mai napig a tyúkanyó szerepében maradt, és a férjem mellett is engem akar terelgetni?
- Én voltam a lányom mestere, és mindig felnézett rám. A mesternek azonban egy idő után háttérbe kell vonulnia, és engednie kell, hogy a tanítvány túlnőjön rajta. Ez megtörtént-e már?
- Mivel mind a ketten hasonló személyiségek vagyunk, így nehezen férünk meg egymás mellett. Állandó rivalizálás az életünk. Hogyan tudnánk összefogni, hogy egyesítsük az erőnket? Kellene egy jó közös cél!
- Az is lehet, hogy fordított kapcsolatban éltünk, mert édesanyám nem tudta ellátni az anyai feladatait, és rám hárult minden? Túl korán fordult meg a kocka.
- Vagy túl sok elvárást zúdítottak rám, mert tökéletes gyereket akartak nevelni. Egy örök kritikus és az ő áldozata, aki viszi tovább ezt a sémát a többi emberi kapcsolatába is.3
De biztos, hogy ennek így kell lennie? Megannyi seb és sérülés, amit adtunk és kaptunk. Az Úr Jézus azonban ismeri ezeket, és kész őket begyógyítani! Három nagyon fontos példát szeretnék még a végén hozni a Bibliából az anya-lánya kapcsolatra, melyek jól szemléltetik, hogy milyen ereje lehet a nők közötti szövetségnek:
Az első a negatív példa, amikor Heródiás és a lánya, Salomé szövetkeznek egymással (Máté 14,3–11). Ezt a lányt arra tanították, hogy tetszenie kell másoknak, főleg a férfiaknak. Úgy kell mozognia és öltözködnie, hogy az felkeltse az érdeklődést, és ezzel aztán bármit el lehet érni. Hány lány van ma is, akit ezzel az örökséggel indítanak útnak, még ha nem is mondják ki. Heródiás és Salomé a halálra szövetkeztek, Keresztelő János fejére, mely egy sértődött, önérzetes asszony bosszúja volt, aki a lányát használta fel a tervéhez. Szomorú, amikor így vesztegetik el ezt az értékes kapcsolatot.
A másik példa viszont az életért való szövetséget mutatja, amikor Jókébed anyaként elhatározza, hogy Mózest elrejti a fáraó rendelete elől, majd pedig a nővér, Mirjám az anyját hívja szoptatós dajkának, hogy mégis a gyermek mellett lehessen (2Mózes 2,1–9). Titokban cselekszenek, mégis Isten tervét valósítják meg, egymás keze alá dolgozva.
A harmadik példa az én személyes kedvencem, mert a generációkon átívelő áldást mutatja. A 2Timóteus 1,5-ben olvashatunk Timóteus családi hátteréről, ahol anyját és nagyanyját, Eunikét és Lóiszt említi Pál apostol mint a képmutatás nélküli hit példáit. Hiszem, hogy az ő anya-lánya kapcsolatuk is példaértékű, ami hatással volt a mellettük felnövő fiúgyermekre is.
De mit is jelenthet a gyakorlatban a képmutatás nélküli hit? Mit tehet egy hívő édesanya a lányáért?
A cikksorozat befejező részében a megkérdezett anyák és lányaik fognak erre válaszolni!
Forrás:
1 www.anya-lanya.hu Hogyan legyél jó kapcsolatban a kamasz lányoddal?
2 www.youtube.com Képmás magazin: Anyák és lányok. Bagdy Emőke és Császár-Nagy Noémi, Tordai Teri és Horváth Lili.
3 www.youtube.com Bálint Pálné: Anya-lánya kapcsolat (Kerületi Nőkonferencia Debrecen, 2019).
