A leglelkesebb prezentáló természetesen a gyermekem, akinek köszönhetően sosem unatkozom ebben a szélmalomharcban.
Miután mindkét cipőjét – ami a jelenlegi időjárási viszonyoknak megfelelő – 2 centiméter vastag sárréteg borította – annak ellenére, hogy direkt megkértem rá, hogy ne menjen a kertünknek arra a területére, ahol dagonyázni lehet –, mérgemben azt mondtam neki, hogy nem fogom kipucolni a cipőjét, majd megy saras csizmában az oviba. Aztán el is feledkeztem róla.
Ma reggel viszont ez volt az első látvány, ami a hálószobából kilépve fogadott. Dühösen álltam neki a már-már mindennapossá váló feladatnak. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy nemcsak az egész fürdőkádat, de még a csempét is sikálhatom ezen a hajnali órán ahelyett, hogy gondolataimba merülve békésen elszürcsölném a reggeli kávémat. Ahogy így morogtam magamban, egyszer csak megszólalt bennem az Ige:
„Avagy nem tűzből kikapott üszök-é ez?” (Zakariás 3,2)
Ó, dehogynem, Uram! Ha másban sajnos nem is, ebben pontosan olyan vagyok, mint egy kisgyermek. Én is, mint a gyermekem sárral, naponként bemocskolom magamat a bűnnel, és az Isten mégis minden napon kimos ebből az állapotból. Teszi ezt hatalmas türelemmel, semmit fel nem róva nekem. Nem vagyok több, mint egy tűzből kikapott üszkös fadarab, az Isten mégis minden napon szeretetével vesz körül. A Bárány vére megtisztít minden bűntől, és ez A KEGYELEM, ami hálával és örömmel tölti el a szívemet.
És ha már így vagyok, nemcsak a csizmákat, de kitakarítom az egész fürdőszobát! Soha életemben nem suvickoltam még ilyen örömmel!
