Az alábbiakban öt bibliai ige segítségével keressük a választ ezekre a kérésekre, amelyek a férfiakat és a nőket egyaránt utolérhetik.
„Az Úrnak félelme a bölcsességnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság.” (Példabeszédek 15,33)
Ha valaki kiválóan halad az életpályáján, remekül érvényesül, és egyre magasabbra jut a ranglétrán, sokakban felmerül a gyanú, hogy ezt a keresztény értékek betartásával, figyelembevételével nem sikerült volna megvalósítania. A mai világban csak a nagyhangúak, a törtetők viszik valamire – mondják a kétkedők. „Az Úrnak félelme a bölcsességnek tudománya”, olvashatjuk a Bibliában. Egy keresztény vezető számára ez azt jelenti, hogy nem elég csupán szakmailag felkészültnek lennie, bölcsessége abból fakad, ha a Teremtőjére tekint. Bárki, aki úgy néz a karrierjére, mint az Úr által számára kijelölt útra, felelősséggel, megfontoltsággal halad majd ezen az úton. A világi emberek meggyőzésére sokszor elegendő egy „indokolatlan” mosoly, egy kedves gesztus, amely túlmutat a munkahelyi feladatokon, kötelességeken.
Ha keresztény emberként tekintünk az előttünk álló kihívásokra, igyekszünk mindig a lehető legtöbbet kihozni magunkból – ez pedig minden munkahelyen nagy előny. Valójában a karrier csak a tisztességes, becsületes munka „mellékterméke”.
Első alapigénk legfontosabb tanulsága pedig az, hogy nem magára a karrierre, egy tisztség elérésére kell törekednünk, hanem az alázatosságra. Alázatosságra a munkatársainkkal, a feladatainkkal, a vevőinkkel, üzletfeleinkkel, konkurenciánkkal szemben. A személyválogatástól mentes, elkötelezett, lelkes munka „jó illatú”, és előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét.
„Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van.” (Róma 1,8)
Mi szükség arra, hogy karriert fussunk be? Miért állít az Úr némelyek elé világi célokat is? Miért nem az ige terjesztését adja feladatul egyes tehetséges, keresztény embereknek? Második alapigénk válasza nagyon egyszerű: azért, mert a hitünknek ezzel is az egész világon hírét kell vinnünk. A világi ember számára sokszor nem példaértékű az imádságos, szemlélődő élet. Karrierre, sikerre, csillogásra vágyik. Ilyen környezetben döbbenetes erővel képes hatni egy hívő, keresztény vezető példája, iránymutatása, aki a szeretet erejével kormányoz, és bölcsessége az Úrból fakad. Hitelesen képviselheti az Urat az a főnök, aki pozíciójától nem vált felfuvalkodottá, aki gondoskodó, megértő beosztottaival, ugyanakkor tudatos szigorral képes a feladatok értő irányítására. A hitben járó vezető imában hordozza munkatársait, és türelmét az Úrtól nyeri.
„Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róma 8,15–16)
Bármilyen cég, szervezet, csoport vezetésébe fog az ember, tudnia kell, hogy a rábízott emberek erős, magabiztos vezető mellett érzik biztonságban magukat. Fontos, hogy a karrier egy bizonyos pontján a félelmet felismerjük, kezelni tudjuk. A fiúság lelkével felfegyverzett vezetőnek nem kell félnie, ha mégis előveszi a rettegés, vagy elveszti a talajt a lába alól, csak felfelé kell tekintenie.
A vezetői pozícióban számtalan információ, elvárás zúdul az emberre, ezek a terhek is nehézséget jelenthetnek. Hordozásuk nem könnyű feladat, de a fenti igébe kapaszkodva megerősíthetjük szívünket: Isten gyermekei vagyunk! Ha valamit el is rontunk, jó szándékunkat látja az Úr, és észrevétlenül helyrehozza vagy jóra fordítja botlásainkat. Nincs mitől tartanunk, hiszen nem szolgák vagyunk a birodalmában, hanem a gyermekei, akiknek a legjobbat szánja.
„A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut.” (Példabeszédek 21,5)
Hiába kreatív és jól képzett egy szakember, ha nem szán elég időt feladatai elvégzésére, ha nem mélyed el a munkájában. Kitartó munka, feladattudat nélkül nem érhet el sikert senki sem. A keresztény ember, mivel nem saját gyarapodását, hanem Isten dicsőségét szeretné elérni a munkájával, teljes igyekezettel veti bele magát a teendőibe. Nehezebben csügged el. A magasabb célt látva kitartóbb munkát végez.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a hitben járó sosem fárad el, sosem hibázik. Ugyanakkor ha képességeinek nem is, szorgalmának és kitartásának bizonyosan ki kell tűnnie a többiek közül.
A szorgalmas munkavégzéshez hozzátartozik a pontosság, a munka iránti igényesség, alaposság éppen úgy, mint a társak segítése, a feladatok felismerése. A szorgalmas ember nem halogat, hanem – mai, divatos szóval élve – proaktív, vagyis maga keresi, mivel tudná előbbre vinni a dolgokat. Aki ilyen lelkülettel végzi a munkáját, előbb-utóbb kiemelkedik a munkatársak közül, komolyabb feladatokat kap, és előbb-utóbb magasabb pozícióba kerül, több megbecsülésben lesz része.
„Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (1Korinthus 3,9)
Ha Istentől kapott bölcsességgel állunk neki feladatainknak, és munkánk során arra törekszünk, hogy Isten kegyelmét, szeretetét helyezzük előtérbe saját cselekedeteink segítségével, akkor a karrierünk nem a saját dicsőségünket szolgálja, hanem magára a Teremtőre mutat.
Nem kell félnünk, magabiztosak lehetünk, hiszen tetteinket nem a saját múló szeszélyeink, hanem az Úr törvényei irányítják – ezáltal munkánk hatékonyabb lesz, mások számára is világossá válik, hogy nem a magunk hasznát keressük. Karrierünk nem magamutogató, öndicséretről szóló, hanem Isten dicsőségét szolgáló lesz: nem rólunk, hanem róla szól.
A szorgalmasan végzett munka eredményeképpen pedig az lesz jutalmunk, hogy megérezzük, Isten munkatársai vagyunk: szántóföldje, mely a belé vetett magot megsokszorozza, épülete, mely szilárdan áll és messziről hirdeti nagyságát.
Schmöltz Margit írása
Fotók: pexels.com
