

Mennybemenetel és pünkösd közötti várakozás
Sokan úgy tekintenek a tanítványok ezen időszakára, mint valami szorongásos és tehetetlen várakozásra egy bezárt jeruzsálemi kis szobában.
Sokan úgy tekintenek a tanítványok ezen időszakára, mint valami szorongásos és tehetetlen várakozásra egy bezárt jeruzsálemi kis szobában.
Mindig megrökönyödök, amikor jó szándékú társadalmi vezetők, civil vezérek pénzt, időt és szakértelmet nem sajnálva utolsó csepp vérükig küzdenek azért…
„Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük.” (Máté 7,12)
Jézus azt szeretné üzenni, hogy legyünk végre szabadok! „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (János 8,36)
Életünk során rengeteget futunk. Van, aki kedvtelésből, van, aki muszájból. Van, aki versenyszerűen, van, aki hobbiból. Néha-néha én is futok: a magam módján, bicegősen.
„Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondta neki.” (János 20,18)
Gyermekkorom óta lebilincselő hatással van rám az úrvacsora. Ma is fülembe cseng a karének: „a Megváltó meghalt!” Ma is átélem újra meg újra a fenség érzését, amikor Megváltóm halálára emlékezem.
Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; azután leültek ott, és őrizték. Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, amely így szólt: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
Forduljunk őszinte imádsággal az Úr Jézus Krisztushoz nagycsütörtök napján is.
Baptista szubkultúrában nőttem fel, ráadásul lelkészgyerekként. Kevesen tudják, milyen szép és mégis nehéz élethelyzet ez.