Mintha annak a hívőnek, aki a lélekkel szakmai szempontból is foglalkozik, szükségszerűen kevesebb bizalma lenne Istenben, hiszen „a lélekhez csak Isten ért”, ezért az embernek nem is kellene megpróbálnia szakmai eszközökkel megérteni annak működését.
Én nem vagyok pszichológus, mentálhigiénés szakemberként azonban a munkám része, hogy folyamatosan tanuljak, olvassak és fejlődjek a lélektan területén is. Minél többet tanulok, annál többször csodálkozom rá arra, hogy amit ma a pszichológia szakmai fogalmakkal ír le, valójában már ott van a Bibliában. Isten gyakorlatban alkalmazta és leíratta azt, amit a lélektan megmagyaráz.
Tudom s vallom én is, hogy van kivétel, de én most nem azokra az elméletekre szeretnék reflektálni. „Mindent megvizsgáljatok!”
Azonban a tévtanítást is sokkal jobban felismeri az, aki a tudományban is jártas… hisz a gyakorlatban nagyon rejtetten téveszthet meg bárkit, például egy lelki gyakorlat is…
Természetesen a pszichiátriának és a pszichológiának is megvan a maga helye. Vannak állapotok, amikor az embernek orvosi, akár gyógyszeres segítségre van szüksége, és vannak lelki folyamatok, amelyek megértésében a pszichológiai ismeretek segítenek. Számomra hívő emberként azonban a sorrend egyértelmű: Isten igéje a nagyobb tekintély! Nem a Bibliát próbálom hozzáigazítani az aktuális pszichológiai elméletekhez (ez előadásra való készülésben is mindig irányelv!, először üzenetet kérek és igazságot a Bibliából az adott témával kapcsolatban), de például amikor egy szakmai kérdéssel is találkozom, újra megvizsgálom, mit mond erről Isten igéje. Sokszor ilyenkor derül ki számomra, hogy a szakma tulajdonképpen nevet adott egy olyan emberi folyamatnak, amelyet a Biblia már évezredekkel korábban bemutatott.
Két példát hozok erre, ami friss:
1. A megbocsátás és a feldolgozás két külön folyamat
Ma délelőtt az istentiszteleten, József történetéről hallgatva az igehirdetést, pontosan erre csodálkoztam rá. Az hangzott el, hogy József valószínűleg már jóval azelőtt megbocsátott a testvéreinek, hogy azok Egyiptomba érkeztek volna, leborultak volna előtte, majd később ő felfedte volna előttük, hogy kicsoda.
Erre utalhat első fiának névválasztása is. József Manassénak nevezte a fiát, és ezt mondta: „Elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet és atyámnak egész házát.” Manassé neve azt fejezi ki, mintha fátyol kerülne a múltra: József lezárt egy fájdalmas életszakaszt, elengedte mindazt, ami történt vele, és képes volt új életet kezdeni – hangzott az igehirdetésben.
Mégis(!), amikor évekkel később meglátta a testvéreit, erős érzelmek törtek fel benne. Többször félrevonult, sírt, figyelte és próbára tette őket, és nem fedte fel azonnal magát előttük. Az igehirdető kiemelte itt az alázat fontosságát egy kapcsolat helyreállításában, ami kulcs. Ez azért fontos számomra, mert nagyon szépen megmutatja azt, amit a szakma ma úgy fogalmaz meg, hogy a megbocsátás mint döntés és az érzelmi feldolgozás mint folyamat két külön dolog.
Megbocsáthatok valakinek úgy, hogy közben a történtek emléke még fáj, és meghozhatom Isten előtt az elengedést (hogy nem tartoznak nekem) úgy, hogy az érzelmeimnek még időre van szükségük a gyógyuláshoz (néha ezt jelzi a távolságtartás a témától vagy személytől is egy ideig valakinél – s ez nem azt jelenti, hogy nem bocsátott meg, idővel újra közeledni tud majd). József történetében mintha pontosan ezt látnánk: a megbocsátás már korábban megtörtént benne, a testvéreivel való találkozás azonban felszínre hozta azokat az érzéseket, amelyeket még át kellett élnie és fel kellett dolgoznia.
Közben a testvérekben is végbement egy folyamat. Eljutottak oda, hogy szembenézzenek azzal, amit tettek, megalázkodjanak és egészen másképpen viselkedjenek, mint évekkel korábban.
Amikor József ezt meglátta, felfedte előttük magát, sírt, a nyakukba borult, és megtörténhetett közöttük a kapcsolat helyreállítása is.
A segítő munkában és házaspárokkal való beszélgetéseimben is sokszor találkozom azzal, hogy a megbocsátás döntése hamarabb megszületik, mint ahogyan a bizalom újra felépül.
Ugyanakkor azt is látom, hogy a keresztény ember számára ebben van a nagy többlet! Ha két ember nemcsak egymással próbálja rendezni a kapcsolatát, hanem elsősorban mindketten Isten előtt hajolnak meg, vállalják a saját felelősségüket, bocsánatot kérnek, és készek változni, akkor a bizalom helyreállása is sokkal gyorsabb folyamat. Különösen házassági konfliktusokban látom ennek a jelentőségét, mert amikor mindkét fél ugyanannak az Istennek adja meg magát, akkor egymásnak is könnyebben tudnak újra bizalmat szavazni. Egyébként hosszú út vezet a megbocsátástól a bizalomig, ha sikerül is újraépíteni. Gyógyítani pedig csak az Isten tud!
2. A másik szakmai fogalom: szerepkonfliktus
József történetében egy másik szakmai igazság is nagyon megfogott. Szinte úgy látom, mintha József egy ideig lelkigondozná a saját testvéreit, hiszen segíti őket abban, hogy eljussanak a múltjukkal való szembenézésig és a bűnbánatig. Ezt azonban egy nagyon egyedi helyzetben tudja ő megtenni: a testvérei nem tudják, hogy ő József.
Mivel nem ismerik fel, József bizonyos értelemben meg tudja őrizni a távolságát. Nehéz volt viszont, szinte lehetetlen még így is nem belevonódnia érzelmileg… Figyelni tudja őket, kérdezhet, helyzeteket teremthet, és láthatja, hogyan reagálnak. Amikor azonban felfedi magát, a kapcsolat azonnal megváltozik, hiszen attól kezdve már ismét az a testvér áll előttük, akit egykor eladtak.
A szakmában erre használjuk többek között a szerepkonfliktus fogalmát. A Biblia természetesen ezt a szót sem használja, de magát a jelenséget nagyon jól bemutatja.
Sokszor éppen azért nem tudunk megfelelően segíteni annak, akit nagyon szeretünk, mert érzelmileg érintettek vagyunk a történetében. Lehetek mentálhigiénés szakember, de a saját gyermekem számára elsősorban az édesanyja vagyok; lehetek lelkigondozó, de a családtagok számára elsősorban rokon vagyok. Ha pedig én vagyok az, akit a másik megbántott, vagy én bántottam meg őt, még erősebben jelen van ez a szerepkonfliktus.
Ezért gondolom azt, hogy vannak helyzetek, amikor éppen a szeretet és a bölcsesség kívánja meg, hogy elfogadjuk: nem mi vagyunk a megfelelő személyek arra, hogy a másikat lelkigondozzuk. Egy gyermeknek lehetnek olyan kérdései, amelyekben egy külső lelki vezető vagy szakember többet tud segíteni, mint a leghívőbb és legszeretőbb szülő. Egy házaspár is nagyon sok mindent meg tud beszélni és rendezni egymással, mégis eljöhet az a pont, amikor szükségük van egy semleges harmadik személyre.
József helyzete ebből a szempontból egészen különleges volt. Isten olyan körülményeket engedett, amelyek között József egy ideig úgy segíthette testvéreit eljutni a felismerésig, hogy közben azok nem tudták, kivel állnak szemben. Ebből számomra nem az következik, hogy nekünk is a saját családtagjaink lelkigondozóivá kell válnunk, hanem inkább az, hogy bölcsen fel kell ismernünk a szerepeink határait, és azt is el kell tudnunk fogadni, amikor valaki más tud jobban segíteni annak, akit szeretünk.
3. A harmadik szakmai fogalom pedig elhangzott a prédikációban, ez inspirált erre a bejegyzésre is 
1.40 perctől. (Segítség: Régen Spurgeon könyve, az Isten ígéreteinek tárháza is ezt a megküzdést adta sok hívőnek: Isten ígéreteivel ……….. a nehéz helyzetet. 
)
)Tehát amit újra megértettem:
Ezek a kifejezések ebben a formában nincsenek benne a Bibliában, maga az emberi működés azonban, amelyet leírnak, nagyon is ott van.
Tehát a pszichológia sok esetben megfigyeli, rendszerezi és szakmai nyelven megnevezi azt, amit Isten igéje az ember történetein, kapcsolatain, döntésein és helyreállásain keresztül már régen megmutatott nekünk.
Számomra ezért a kérdés elsősorban a helyes sorrend kérdése. Hívő emberként Isten igéje marad az a tekintély, amelynek fényében a szakmai ismereteimet is megvizsgálom, miközben hálás vagyok mindazért a tudásért, amely segít pontosabban megérteni az emberi lélek működését, és felelősebben segíteni másoknak.
Isten szava az iránytű, Jézus a Megváltó és Gyógyító, a szakmai tudás pedig egyfajta térkép lehet, amely segít eligazodni az emberi lélek útjain.
Forrás és további írások: https://www.facebook.com/nonekszulettem
