Jézus beszélt az imádságról, és példát is mutatott. Kora reggeleken, egész éjszakákon át, elfogása előtt és a kereszten is.
Az imádság misztikum, hiszen kimondunk szavakat, azok elszállnak valahova, majd megérkezik a válasz.
A Jelenések könyvéből tudjuk, hogy eljutnak a mennybe, ahol angyalok öntik az arany illatáldozati oltárra (8,3), illetve a vének aranypoharaiban is imák adják a jó illatot (5,8). Visszafelé angyalok hozzák a válaszokat. Mint Dánieltől tudjuk, a sötétség erői meg akarják állítani őket, de ha kitartunk, akkor az állhatatosságunk muníciót ad az angyaloknak, hogy átküzdjék magukat, és elhozzák Isten válaszát.
Jézus egyszer adott konkrét időtartamot imádságnak, amikor a Gecsemáné-kertben 1 órát mondott, s hogy a test erőtlensége miatt fontos imádkozni. Ezt vannak, akik szó szerint veszik és legalább ennyit imádkoznak naponta. Pár évtizeddel ezelőtti felmérés szerint az amerikai lelkészek átlagban 22 percet imádkoztak, tehát ez a 60 perc jó felvetés. Az imádság bevisz az örökkévalóság dimenziójába, mert ha eltelik egy óra, úgy érezheted, hogy csak pár perce kezdted el. Érdemes kipróbálni, mi történik, amikor egy, kettő, három vagy négy órát egyfolytában imádkozunk.
A hosszabb imádságot az teszi édessé, ha tudatosítjuk, hogy olyan személyek társaságába kerülünk, akik a legjobban szeretnek bennünket a világon. Ha gépiessé válik az ima, akkor előkerülnek a klisék, az pedig egyszerre méltatlan és fárasztó. Az Apánkhoz és a Vőlegényünkhöz járulunk, Istenünkhöz, a Megváltónkhoz – mikor melyik vonása áll közelebb. Kapcsolat – személyek – kapcsolat – személyek – kapcsolat – személyek. Semmi vallásos máz: őszinteség – ha pocsék a hangulatom, ha sikoltozhatnék szerettem elvesztése miatt, akkor is.
Itt úgy szeretnek, amilyen vagyok. Ettől is annyira vonzó időt tölteni velük.
Dél-Korea
Lakosságának 31 százaléka hívő, vagyis minden harmadik ember. Képzeljük ezt el itt nálunk! A Lidlben a száz vásárlóból, harmincan keresztények. Lehetne a pultok között alkalmat tartani. Ez a fa, ami látszik, de a gyökere a koreaiak legendás imaélete. Ismerjük az imahegyet, a nyolcvanas évektől a közösségek elképesztő növekedését, de ez össznemzeti szokás, hogy sokat imádkoznak. Egy francia lelkészt az ötvenes években meghívtak, hogy tartson előadást egy háromezres koreai gyülekezetben. Megérkezése után szóltak, hogy másnap reggel (talán) 6-kor lesz ima. Felkelt, és a munkanap kora reggelén 2 ezren(!) jöttek el imádkozni. Arra gondolt, hogy nem előadni, hanem tanulni ment oda.
Másokért
Az ilyen ima is nagyon fontos. Kiemelten a vezetőkért (1Timóteus 2,1–2), hogy jó döntéseket hozzanak. Lelkészek, polgármesterek, állami és nemzetközi vezetők – függetlenül a politikai véleményünktől. A sokféle kusza helyzetben az imádság olyan döntésekhez segíti őket, amelyektől jobb lesz az emberek élete. Aztán a családtagjaink, testvéreink, nem hívő barátaink, rokonaink – rendszeresen, de a Szentlélek eszünkbe juttatásakor is. Az Urat még nem ismerő rokonokért, barátokért néha évtizedekig oda kell tenni magunkat, mert 85 évesen vagy a halála előtt is megtérhet valaki.
Ha nem tudjuk, miért és hogyan imádkozzunk, bízzuk a Szentlélekre, és hagyjuk, hogy ő imádkozzon! Ez aztán felfűzheti magára, inspirálhatja a saját, tudatos imádságainkat is.
Közös ima
Tudjuk: ha ketten vagy hárman imádkozunk, ott van Jézus is.
Ez biztatás a közös imára. Egy megfutamít ezret, kettő tízezret – ez a fenti matematika. De az élővilágban is: egy vadlúd harminccal repül, csapatban pedig hatvannal. Egy ló ötszáz kilót húz el, kettő pedig ezerötszázat. Az imakörökben, házi csoportokban exponenciálisan a megoldás felé lökheti valakinek a problémáját, ha többen imádkozunk érte. Bármi ellen lehet imádkozni, ami gátolja az életünket, és bármiért, ami előreviszi azt. Jézus azért jött, hogy életünk legyen. Egyszerű szempont, könnyen szét lehet válogatni az imairányokat.
A téma óriási, mindenkinek vannak tapasztalatai, átélései
Érdemes imádkozni az elhívásunkért. Hogy pontosan mi is a dolgunk. Megtérésem után mindenféle szolgálatba belevetettem magam, és pár évbe telt, míg rájöttem, hogy segítő vagyok (1Korinthus 12,28). Az évek során megfogalmaztam ennek az ismérveit, és ez segít felismerni, mikor és hol van teendőm. Isten mindegyik hívőbe belehelyezte a vágyat, hogy valami nagyszerűt tegyen érte és vele. Ahol a legmélyebb örömöt éljük át, miközben az emberek legmélyebb problémáin segítünk. Mindenkinek van valami elérendő, ami éppen következik, hogy hatékonyabb legyen: feltételek, tisztulás, szokásváltás, lelki ajándék, megfelelő társak, vagy a művészi adottságúaknál az alkotás. Ha senki másnál nem látjuk azt, amit lehetőségnek érzünk, akkor is meg kell fogalmaznunk.
Böjt. Az ima elég a 80%-ig, a böjttel kombinált ima éri el a maximumot
Mindenkinek van egy szellemi tápláltsági szintje, ami imából, Igéből és tanításokból áll. Ezt be kell lőni, hogy nekem naponta mennyi az elegendő. Amivel pluszban tudok lenni kísértéselhárításban, futja szeretetre és türelemre ébredéstől lefekvésig.
Ego
Ne legyél oda magadtól, ha – összehasonlítva másokkal – sokat imádkozol és böjtölsz! A Lélek gyümölcsei számítanak, az pedig érési folyamat. Az ima olyan, mint a levegővétel. Nem lehetsz büszke arra, hogy lélegzel. Anélkül nem tudnál élni.
Egy példa
Nehezen tanult, de végül pap lett Ars-ban, ami egy 200 fős falu volt. János pedig elkezdett imádkozni, böjtölni és prédikálni. Bezárt mind a négy kocsma, és több kilométeres körzetben megszűnt a káromkodás. A Szentlélek ajándékai miatt annyian kezdtek lelkigondozásra jönni hozzá, hogy a francia vasúttársaság külön szárnyvonalat épített oda. Egyszerűen beszélt, természeti képeket használt – semmi extra. Az ima volt a változások mozgatója. Nálunk is.
