Meghittség, gyanúsan túláradó béke, rend; már-már színpadias érzet.
A karácsonyi történet kezdete értelmezésemben mást üzen.
Ha jobban belegondolunk, egyáltalán nem kisimult, nem idilli a sztori. Egy kisgyermek születik kiszolgáltatottan, védtelen testben, egy olyan világ peremén, ahol senki nem készít helyet számára. Ez a kezdet zavarba ejt.
Így talán túlzás azt mondani, hogy a megtestesülés botrány; az volt a maga idejében, és az ma is, mert gyökeresen átírja az erőről alkotott elképzeléseinket. Isten nem akkor lép be az ember történetébe, amikor az élet rendezett, igazolható, sikeres. A jászol tulajdonképpen egy teológiai állítás, nem csak betlehemes játékok díszlete.
Azt állítja, fejezi ki, hogy Isten ott vállal közösséget az emberrel, ahol az élet törékeny, sebezhető, kiszámíthatatlan.
Nemrég szembejött velem Dietrich Bonhoeffer egyik karácsonyi írása, melyben felteszi a kérdést, hogy ki ünnepli helyesen a karácsonyt. És ő nem a vallásos és egyéb teljesítmény felől válaszol, hanem az önkiüresítés irányából:
„Az, aki végül leteszi hatalmát, becsvágyát, hírnevét, hiúságát és önmagába zártságát, és megáll a jászol mellett.” (Dietrich Bonhoeffer: Widerstand und Ergebung)
Bonhoeffer értelmezésében tehát a karácsony üzenete lefelé, az alázat felé vezető út. Ezt a gondolatot még élesebben is megfogalmazza, valahogy így fordítható:
„Isten nem szégyelli az emberi törékenységet.” (Dietrich Bonhoeffer: Gott ist im Stall)
Tulajdonképpen azt állítja, hogy Isten nem, illetve nem csak az erősekhez, nem csak a sikeresekhez, nem a „jól működőkhöz” igazítja önmagát. Közel van a sebezhetőhöz, az elfeledetthez, a kirekesztetthez, a megtörthöz.
Ez a látásmód nem választható el attól a világtól, amelyben Bonhoeffer élt.
Dietrich Bonhoeffer (1906–1945) német evangélikus teológus volt, aki a nemzetiszocializmus felemelkedésének idején vált gondolkodóvá és lelkésszé. A hitleri diktatúra éveiben az egyházi és politikai ellenállás egyik jelentős alakja volt. A Hitvalló Egyház tagjaként elutasította a központosított elveket, később pedig kapcsolatai révén a Hitler elleni összeesküvéshez is kötődött. Letartóztatása után börtönben írt levelei és feljegyzései váltak legismertebb műveivé. 1945-ben, a háború végnapjaiban végezték ki.
A huszadik század egyik legsúlyosabb tapasztalata az volt, hogy egy egész társadalom képes volt legitimálni azt, hogy nem minden élet egyformán értékes.
Ide vezethet, ha az emberi mércével tökéletesnek vélt létezést tartjuk egyedül jogosnak.
Még megrendítőbb, hogy mindehhez vallási nyelv is társult. Keresztények, egyházi vezetők, teológiai érvek. Az egyház sokszor nem szembesítette ezt a logikát, hanem alkalmazkodott hozzá, és elfogadta azt a gondolatot, hogy az élet értéke mérhető, rangsorolható, igazolható.
Bonhoeffer igazi jelentősége véleményem szerint abban áll, hogy ebben a terhelt korban hű tudott maradni az evangéliumi értékekhez, és felismerte, hogy nem politikai vitáról van szó, sokkal többről: istenképről és emberképről.
Ha Isten az erő oldalán áll, akkor a jászol érthetetlen.
Ha Isten csak azokhoz tartozik, akik megfelelnek bizonyos mércéknek, akkor a megtestesülés elveszíti értelmét. Isten pont oda lép be, ahol az élet magyarázatra szorul.
„Csak a szenvedő Isten tud segíteni.”
(Dietrich Bonhoeffer: Widerstand und Ergebung)
Mindez ma is velünk él, és karácsony közeledtével különösen időszerű mögé gondolni. Gondoljunk a teljesítménykényszerre, az állandó megfelelésre, a „jól működés” elvárására! Mind azt sugallják, hogy az ember értéke feltételekhez kötött.
Ezért a karácsony értelmezésemben nem az erő és nem a tökéletesség ünnepe. A megtestesülés nem szép mese, sokkal inkább csendes, kitartó ellentmondás minden olyan renddel szemben, amely az erőt teszi meg mércének. Annak ünnepe, hogy nem az erő mondja ki az utolsó szót.
Források
„Az elfeledett mártír: Dietrich Bonhoeffer, aki szembe mert szállni Hitler hatalmával”, Múlt-kor, 2020. július 14., https://mult-kor.hu/az-elfeledett-martir-dietrich-bonhoeffer-aki-szembe-mert-szallni-hitler-hatalmaval-20200714.
Bonhoeffer, Dietrich: Widerstand und Ergebung. Briefe und Aufzeichnungen aus der Haft (München: Chr. Kaiser Verlag, 1951).
Bonhoeffer, Dietrich: God is in the manger: Reflections on Advent and Christmas (Louisville: Westminster John Knox Press, 2010).
