A botladozót szavaid talpra állították, és a roskatag térdeket megerősítetted. Most, hogy rajtad a sor, ellankadtál? Téged ér csapás, és megzavarodsz?” (Jób 4,2–5)
Istenem!
Köszönjük, hogy sokszor bátorítottál és erőt adtál, amikor testben vagy lélekben roskadoztunk, gyengélkedtünk. Buzdítottál, amikor el voltunk csüggedve, hogy ne adjuk fel, hanem tartsunk ki. Megszilárdítottad a kitartásunkat, amikor baj és nehézség ért bennünket. Felkaroltál és átöleltél szereteteddel.
Hálát adunk, hogy amikor elfáradtunk, megerősítettél, hogy mi is másokat bátorítsunk, akik hasonló helyzetben vannak. Nem kapkodva, hanem türelmesen. Adj ehhez bölcsességet, hogy a megfelelő szavakat tudjuk mondani azoknak, akik a reménységüket is elveszítették! Köszönjük, hogy erre a beszédeddel oktatsz bennünket.
Megfigyelve a madarak repülését: ha kell, széllel szemben repülnek, és így érik el céljukat.
Azokért imádkozom, akik a botladozókat megsegítették; de ők is belefáradtak és elcsüggedtek. Óvd meg őket a kiégéstől, vedd el félelmeiket, és újítsd meg életüket! Ha ellankadtak, adj új életkedvet számukra!
Nem akarom magamba fojtani gondolataimat, hogy gyötrődjek azok miatt. Köszönöm, hogy nincs terhemre hozzád fordulni imádságban, és akik ellankadtak, azokat erősíthetem. Segíts emlékezni arra, hogy amikor elhagyott az erőm, megerősítettél és új célt adtál az életembe! Köszönöm, hogy a benned való bizalmamat megújítottad.
Ámen.
Majnár Zsolt