Egyre nyilvánvalóbb, hogy az erőforrásaink korlátozottak. A készletek kimerülnek, a lendület alábbhagy, és nem egyszerű új források után nézni, újra nekirugaszkodni a dolgoknak, újra lendületbe jönni.
“Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.” Ézs 49:15/b-16.
„Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket…
„Azon a napon így biztatják majd Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.” (Zofóniás 3,16–17)
„Ti ne féljetek!” – mondta a sírnál az angyal a nőknek, miután „nagy földrengés volt, leszállt a mennyből, odament és elhengerítette a követ”.
„Jó az Úr! Oltalom a nyomorúság idején, gondja van arra, aki hozzá menekül.” (Náhum 1,7)
