Valamennyiünk számára ismerősen csengenek azok a hangzatos szólások, sokat sejtető mondások, miszerint „nehogy már a nyúl vigye a puskát”, vagy hogy „a kecskére a káposztát”, és minden bizonnyal számos életszituációban eszünkbe is jutnak ezek, illetve ehhez hasonló illusztratív kifejezések.
Azt gondolom, nem tévedek olyan hatalmasat, ha azt állítom, hogy valamennyiünk életének egyik leginkább kiváltságos ünnepköre az adventi időszak és a karácsony.
Ezt a mókás kis népdalocskát dudorásztam ma teregetés közben:
Szuper helyen élünk. Igazi mini-metropolisz a nagyváros Tiszán túl eső részében, talán még annál is több!
Röpülj, hajóm, Nincs víz* – avagy variáció a várakozás témakörére a költő után szabadon
(*Fodor Ákos költeménye)
Ahogy nyílik az idő, vele együtt nyílik a kedv is a kimozdulásra.
Piros, mintás zokni van a lábamon, kilóg a papucsból, itt-ott kukucskál rajta egy kutyaorr, egy kutyaszem vagy egy sapkabojt.
Húsvét ünnepe a tavasz bimbózó rügyeivel karöltve érkezik minden évben.
