A gondolkodásmódunk meghatározza az életünk irányát. Egy régi vicces történet jut eszembe: Egy nő bíróság előtt állt gyilkosság vádjával, mert megölte a harmadik férjét. Az ügyész megkérdezte tőle, mi történt az első férjével…
Átlagos hetem volt. Munka, utazás. Utazás, munka. Egyik nap a villamoson szemben ült velem egy kisfiú az anyukájával. A srác most kezdhette az iskolát, erről beszélgettek minden izgalmas részletet megtárgyalva. Aztán az anyuka emlékeztette a kisfiát: „Ma apánál fogsz aludni.”
Építkezések, renoválások, felújítások helyszínén gyakran találkozunk a táblával: „VIGYÁZZ! A magasban dolgoznak!” Ilyenkor önkéntelenül feltekintünk, és engedelmeskedve a felhívásnak óvatosabban tesszük meg lépteinket.
Nem sokkal ezelőtt az egész országot megrázta a hír, miszerint Benedek Tibor háromszoros olimpiai, Európa- és világbajnok vízilabdázó 47 éves korában elhunyt.
Erősnek és bátornak lenni nem minden helyzetben könnyű. Mégis van erre felszólításunk Istentől.
Ha a tételmondatot elolvasod, lehet, hogy nem is szükséges továbbolvasnod. (Bár az utolsó mondatokban található a mára vonatkozó következtetés.)
Gyermekkorom óta sokszor és sokféleképpen képzeltem el a mennyet. Kezdetben úgy gondoltam rá, mint egy Grimm-mesekönyv kacsalábon forgó palotájára, melynek belsejében arannyal burkoltak az utak, drágakövekből állnak a falak…
A magányosság többféle módon utolérhet minket. Van, hogy az ember mit meg nem adna egy kis csöndért, nyugalomért, elzárkózásért. Ilyenkor vágyunk az egyedüllétre.
Sokan úgy tekintenek a tanítványok ezen időszakára, mint valami szorongásos és tehetetlen várakozásra egy bezárt jeruzsálemi kis szobában.
Rossz hír, rémhír, álhír… mennyire jó ezek közepette hallani Isten örömhírét! És milyen jó ezt továbbadni másoknak is 🙂
