A házunk ajtajában állok. Tekintetemmel kísérem a fiúkat a reggeli félhomályban. Férjem és legkisebbik gyermekünk együtt mennek a vasútállomás felé. Mindketten iskolába mennek: Sámuel tanulni, a Kedves pedig tanítani. Ahogy nézem őket, az arcomba vág a szél.
Amióta elindult az egyház, képes két Krisztus-hívő háromfelé is szakadni. Különbséget teszünk még ebben az elnevezésben, keresztény vagy keresztyén. Miért van ez a nagy megosztottság?
Az idei házasság hetének „EZERSZER IS IGEN!” a mottója. Első ránézésre talán egyszerű vagy túl általános kérdést feszeget ez az állítás.
Párt az válasszon magának, aki önmagában már önálló, önfenntartó, egészségesen boldog: mert ő tud boldogságot adni. Mert neki már van miből.
Cikksorozatunk 4., befejező részében bemutatjuk a családi küldetésnyilatkozat elkészítésének utolsó lépéseit.
„A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.” (Efezus 5,31–32)
A cikksorozatunk 3. részében bemutatjuk a családi küldetésnyilatkozat elkészítésének következő lépését.
Miközben a férfi/férj/apa feladata a családi küldetésről szóló nyilatkozat megfogalmazásának kezdeményezése és irányítása, a család minden tagjának meg kell hallgatni a véleményét, és részt kell vennie annak létrehozásában.
