„Mert erős vára vagy a nincstelennek, erős vára a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben – mert a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar, mint hőség a szikkadt földön.
„Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. Féljétek az Urat, ti, szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.” (Zsoltárok 34,8–10)
Sorozatunk előző részében a házasságunkat fenyegető néhány veszélyre hívtam fel a figyelmet: a szív hűtlenségéről, az érzelmi házasságtörésről és a negatív összehasonlításról írtam. Felmerül a kérdés:
„Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.”
„Jó az Úr! Oltalom a nyomorúság idején, gondja van arra, aki hozzá menekül.” (Náhum 1,7)
