Karácsonyi meglepetés

Elolvasási idő: 2 perc
Elolvasási idő: 2 perc
A karácsonykor ajándékozó „kis Jézus” szerepét minálunk az „angyalka” töltötte be.

Mindig nagy problémát okozott a karácsony előtti napokban, hogy az a bizonyos angyalka, aki természetesen láthatatlan (vagy ha látható is, olyankor surran be a szobába, amikor senki sem veheti észre), milyen módon juttatja el a feldíszített karácsonyfát a „jó” gyerekek szobáiba, különösen, ha magas kerítés, zárt ajtó stb. van az útjában.

Hol díszíti az angyalka a karácsonyfát?

Ha már földíszítve hozza, a gyors repülés közben hogy nem hullanak le a díszek? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztattak bennünket azon a karácsonyon kisöcsémmel.

Apró emberkék voltunk, és égetően fontosnak tartottuk e kérdések megoldását, mert tudtuk, nekünk nem akármilyen karácsonyunk lesz, hozzánk az angyalka babát is fog hozni. Élő babát. Igazi élő babát, kistestvérkét.

Mivel a karácsonyi díszek a fenyőfán vannak, természetesnek vettük, hogy az eljövendő kisbaba, a legkedvesebb karácsonyi ajándék is a karácsonyfán lesz. Éppen ez volt különös izgalmunk legfőbb oka, mert vajon mi lesz szegény kicsivel, ha az angyalkának nagyon kell sietnie, és rosszul köti meg a pólyamadzagot, ha leesik, megfullad…?

Valamiért át kellett menni a szomszédba. Mi, a „nagy” fiúk merészen vállalkoztunk erre. Hősiességünket gazdagon jutalmazta az az este. Mire visszajöttünk, a jó meleg szobában ott volt a csillogó karácsonyfa, és mellette – ha nem is pólyamadzagon fölfüggesztve – a legnagyobb ajándék, a gyermek. Nekünk azon a karácsonyestén ő volt a legtöbb örömet szerző, legkedvesebb meglepetés.

Az angyalka jól oldotta meg feladatát.

Ifj. Almási Mihály

 

*Ez a kis írás a Békehírnök 1966. december 15-i karácsonyi számában jelent meg és egy pontosan 70 évvel ezelőtti történetet elevenít föl. Én akkor ötéves voltam.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp