Megannyi szerep, amelyekben igyekeznek nap mint nap helytállni. Beszélgetésük az ünnep forgatagára terelődik. Előbb-utóbb előkerülnek a régi idők receptjei. „Nagymamám szerint a bejgli akkor jó…” Elmélázok ezen a mondaton, amely engem is visszarepít a saját gyermekkoromba. De egyszer csak azon kapom magam, hogy már tovább is lépek a gyermekkor emlékein, és egészen más gondolatok ejtenek rabul.
A várakozás. Húúú, de nehéz dolog! Egész életemben vártam valamire vagy valakire.
Egy orvosra, egy hírre, egy banki utalásra, egy unokára és sorolhatnám. De vajon hogyan várakozom az én megmentő Uramra? Valóban arról szól az egész életem, hogy készülök a vele való találkozásra úgy, mint a bibliai öt okos szűz, akiknek volt elegendő olajuk a lámpásukban?
Ahogyan a nők a kávézóban keresték a tökéletes bejgli receptjét, én is elkezdtem keresni a választ arra a kérdésre, hogyan tudnék jól várakozni az Úr Jézus visszajövetelére.
Megtaláltam a legtökéletesebb receptet, amit most megosztok veled! Íme a legkiválóbb ünnepi recept, amit Pál apostol tanácsol nekünk a Kolossé 3,12–17-ben.
Fogjunk is hozzá! Végy egy kis könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet, fűszerezd megbocsátással úgy, ahogyan az Úr is megbocsátott neked! Tedd bele szíved minden szeretetét, majd ízesítsd hálaadással és békességgel! Mindezt tedd úgy, hogy a Krisztus beszéde lakjék benned gazdagon! Ez már majdnem jó is így, de azért van még egy fontos hozzávaló! „Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.”
Áldott várakozást kívánok neked! Keresd te is a legtökéletesebb receptet!
Szász Veronika
