Mit jelent az advent, és miért fontos ünnepi időszak? 

Elolvasási idő: 10 perc
Elolvasási idő: 10 perc
December elejével megkezdődött az adventi időszak, ami várakozást, szó szerint eljövetelt jelent. Ahogy közeledünk karácsony felé, Krisztus születésének ünnepére készülünk, illetve második visszajövetelét is várjuk.

Ez utóbbi természetesen áthatja egész hívő életünket, nem csak a téli időszakot. Így általánosan is igaz, hogy „adventben élünk”, nemcsak minden év decemberének folyamán, hanem az egész év minden napja alatt. Még jobban kiterjesztve a várakozás témakörét, úgy gondolom, mindannyian várunk valamire vagy valakire.

Legyen szó egy tárgyi, kapcsolati vagy egyéb témáról, valószínűleg vannak dolgok, személyek, események vagy élmények, amelyektől vagy akiktől várjuk, hogy jobbá, boldogabbá, teljesebbé válhat tőlük az életünk. Hadd érintsen meg a kérés most téged, és kérlek, őszintén válaszolj rá, leginkább magadnak:

TE MOST MIRE/KIRE VÁRSZ?

Ebben segít az alábbi két cikkfordítás:

Az ígéret emberei vagyunk. Isten évszázadok óta készítette az embereket Fiának eljövetelére, életünk egyetlen reményére. Karácsonykor ünnepeljük Isten ígéretének beteljesülését – hogy megtalálja annak a módját, hogy közel vonjon magához.

Az advent az úgynevezett karácsonyhoz vezető időszak. A december 25-e előtti négy vasárnappal kezdődik, néha november utolsó hétvégéjén, néha december első vasárnapján.

Az 1Péter 1,10–12 egyértelmű leírása annak, amire visszanézünk advent idején:

„10 Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, 11 kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést Krisztus bennük levő Lelke, amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről és az ezeket követő dicsőségről. 12 Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni.”

Négy hétig úgy tűnik, mintha újból rekonstruálnánk magunkban a múltat, emlékezve arra a több ezer évre, mialatt Isten emberei vártak és vágytak Isten megváltásának eljövetelére, Jézusra. Ez az, amit az advent jelent – eljövetelt. Mégis Isten emberei, akik előre jelezték a jövőben megjelenő kegyelmet, nem tudták, „melyik vagy milyen időről tett kijelentést Krisztus bennük levő Lelke”.

Vártak, de nem tudták, hogyan néz majd ki Isten üdvössége.

Valójában Isten kinyilatkoztatta nekik, hogy nem ők lesznek azok, akik láthatják Isten Krisztusának szenvedéseit és dicsőségét: „nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által.”

Szolgáltak minket. Mi, keresztények, Jézus születésének ezen oldalán elhelyezkedve áldott, boldog emberek vagyunk, mert ismerjük Isten tervét. Az ősi várakozás véget ért. Megvan a legnagyobb okunk az ünneplésre!

♦♦♦♦♦

A következő írás hét okot tárgyal, amiért érdemes az adventet ünnepként felfogni. Úgy vezeti be a cikkíró, hogy gyermekként ők nem igazán ünnepelték az adventet. Lehet, hogy a kedves olvasó is így van vele. Másoknál ellenkezőleg: kiemelt családi és közösségi időszak volt.

Az advent hagyománya sokaknak nem vonzó, vagy nem értik a négy hét várakozás értelmét.

Nem csoda ez napjainkban, mikor a bevásárlóközpontokban uralkodó fesztiválhangulat, csillogás, fény és zaj meglehetősen ellentmondásossá teszi mindezt bensőnkben. Miért várjak valamire, ha rögtön az enyém lehet? Ezt diktálja a korszellem. Mégis meg lehet szeretni az adventet, rá lehet érezni a várakozás jótékony „ízére”! És bár ez a Szentírásban nem kötelező érvényű rendtartás, érdemes megfontolni és beépíteni az adventet ünnepi ritmusunk részeként. Álljon most itt a négyhetes ünnep hét lehetséges előnye!

  1. Az advent emlékeztet bennünket, hogy Isten terve, gondolata nem körülöttünk forog

Az advent lehetőséget ad felfrissíteni perspektívánkat, hogy Istennek van egy nagy terve a történelemre, amely sokkal nagyobb, mint mi, családunk vagy rokonaink. A kultúránk ünnepeit jellemző ajándékozásra és érzelmességre összpontosítva inkább kis baráti körünkre koncentrálunk. Tehát egy időszak közepén, amely esetleg elfordítja a tekintetünket, az advent emlékeztet bennünket arra, hogy állítsuk vissza a nézőpontunkat Isten történelmi céljainak szélesebb spektrumába.

A világ teremtése előtt Isten beírta nevünket „a megöletett Bárány életkönyvébe” (Jelenések 13,8), és egy olyan történetben éri el csúcspontját, amely a Bárány és a menyasszony házasságával zárul (Jelenések 19,7). Milyen csodálatos, hogy látványosan bekerültünk ebbe a nagy tervbe, mégsem mi vagyunk a főszereplők ebben a grandiózus történetben. Az adventi várakozás egy sokkal részletesebb történetre irányítja figyelmünket, mint ami természetes módon a szentimentális karácsony körüli ünnepi érzületünkből fakadna.

  1. Az advent a Messiásra váró hívők nemzedékeire emlékeztet bennünket

Nemrég még luxus volt a pár napos szállítási idő az online vásárlásoknál. Most már néhány órán belül is akár megérkezhet a vásárolt termék.

Maradt-e egyáltalán a posztmodern embernek fogalmi és gyakorlati kategóriája a várakozásra, vágyakozásra, sóvárgásra?

Az advent lehetőséget ad nekünk arra, hogy elképzeljük a Messiás régóta várt első eljövetelét, akit évezredekkel korábban ígértek Betlehembe érkezése előtt (János 8,56; Zsidók 11,13). A szentek nemzedékei ígéreteket és olyan előképeket kaptak Istentől a Szentírásban, amelyek fokozták az Eljövendő iránti vágyukat.

Amikor belegondolunk az ilyen várakozásokba, akkor pillanatfelvételeket láthatunk arról, Jézus hogyan várt tanítványaira, hogy meglássák a szolgálatáról szóló előrejelzéseket az Írások teljes gyűjteményében (Lukács 24,27.44), nem csupán néhány elkülönített próféciát. Ilyenfajta vágyódástól hangosak az Ószövetség lapjai Jézussal kapcsolatban a Genezistől a Krónikákig.

  1. Az advent összekapcsol minket az korábbi évszázadok egyházi hagyományával

Az egyházi hagyomány nem olyan végső tekintélyünk, mint a Szentírás, de nem mi vagyunk az első generáció, akik igyekeznek hűségesen élni Isten szava szerint.

Naivak lennénk, ha vakon figyelmen kívül hagynánk azokat a gyakorlatokat, amelyek gyümölcsözők voltak Isten országának oly sok polgára számára.

Emlékezzünk vezetőinkre, figyeljük meg hitük kimenetelét (Zsidók 13,7), így az advent ünnepe lehetőséget kínál arra, hogy kövessük sok hűséges testvérünk hitét, akik előttünk jártak. Ezáltal elkerülhetjük, amit C. S. Lewis „kronológiai sznobizmus”-nak nevez, ha hagyjuk, hogy sokat tapasztalt elődeink „hangjai” bölcsességet hozzanak a mi élethelyzetünkbe.

  1. Az advent lelassít egy őrületesen pörgős időszak közepén

A karácsonyi ünnep, különösen Nyugaton, úgy tűnik, a megőrülést is magában hordozza. A hálaadás napját követő fekete péntek (black friday) nem akar egy 24 órás ablakra korlátozódni csupán, még akkor sem, ha a vásárlókról szóló beszámolók eszeveszett tülekedésekről adnak hírt a kereskedelmi üzletek hálózataiban. A tanulók elfoglaltan készülnek a vizsgákra, a szülőket lekötik az ajándékbeszerző körutak, a családok pedig rokonlátogatásokkal vannak teli – közösségi naptáraink is eseményektől duzzadnak decemberben.

Az advent lehetőséget ad a tempó lassítására vagy akár több-kevesebb megállásra.

Emlékezz Isten szándékára! Ígéretét elhozta az idő teljességében (Galata 4,4). Akár napi olvasmányokban, a gyertyafény lángjában vagy más adventi témájú gyakorlatokon keresztül dönthetünk úgy, hogy szünetet tartunk és reflektálunk egy olyan időszakra, amely egyébként magába fojthatná bennünk élő tükrét – ezért tehát legyünk olykor csendben is.

  1. Az advent türelemre tanít minket

A türelem Isten Szentlelkének gyümölcse (Galata 5,22). Bár ez az ő munkája, olyan eszközöket is kereshetünk, amelyek által Isten Lelke kimunkálhatja a türelmet szívünkben.

Adventre figyelésünkben Isten türelmet hozhat szívünkbe azzal, hogy megmutatja, hogy ő türelmes, és nem azért, mert lassú (2Péter 3,9).

Emlékezve Krisztus első eljövetelének várására láthatjuk Isten kegyelmét. Nem sietett ellenségeit gyorsan megsemmisíteni és királyságát diadalra vezetni – az dicsőséges (lesz) a maga idejében.

Isten türelmének minden pillanata megtérési lehetőséget kínál azok számára, akik egyébként elvesznének az ő utolsó eljövetelekor (Róma 2,4). Az adventi időszakban megláthatjuk Jézus türelmét, és azáltal, hogy szemléljük őt, Isten Lelke által jobban átformálódunk hasonlatosságára (2Korinthus 3,18).

  1. Az advent rámutat a keresztény elégedetlenség ritka ékszerére

Jeremiah Burroughs puritán szerző írt a keresztény megelégedettség ritka ékszeréről (The rare jewel of Christian contentment). Valóban érdemes vigyázni erre a ritka ékszerre különös tekintettel a reklámok együttes „összeesküvése” közepette, melynek célja kizárólag elégedettségünk elrablása.

De nem minden elégedetlenséget kellene elkerülni.

Ahol a keresztények megelégedettsége ritka, és elégedetlen emberek hatalmas tengerében vagyunk, a keresztény elégedetlenség, hasznos többre vágyás ritkábban fordul elő. Hogyan máshogy lehetne a Lélek első zsengéjének hatását belsőleg tapasztalni (Róma 8,23)? Mit tegyünk a mártírok lelkiségéért, akik Isten oltáránál kiáltják: „Meddig, Uram?” (Jelenések 6,10) Nem kell messzire mennünk, hogy okokat találjunk az igazságos elégedetlenségünkben való növekedésre a körülöttünk levő bűnnel terhelt világban, és felsóhajtsunk szent szomorúságban.

Az advent ezt egyedülállóan modellezi a keresztény naptárban, mivel emlékezetünkbe hoz hasonló sóhajokat Krisztus első eljövetele kapcsán, és csatlakozhatunk a második eljövetelével kapcsolatos imák vissza-visszatérő refrénjéhez: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jelenések 22,20b)

  1. Az advent megerősíti az Isten ígéreteibe vetett bizalmunkat

Végül, a felfokozott, célzott emlékezés és elvárások időszakának legjobb felhasználása a király, Jézus dicsőséges második eljövetelére való figyelem.

Ahogy reflektálunk Isten hűségére múltbeli ígéreteivel kapcsolatban, megnyugodhatunk ígéreteiben, amelyekre még várunk. Jézus azt mondta, hogy hamarosan visszajön (Jelenések 22,12), és bár a „mindjárt”-ról kialakult elképzelésünknek más mértékegysége van, mint a mi Urunké, a Szentlélek erősíti hitünket azáltal, hogy régóta nyomon követi Isten pontos hűségét övéivel kapcsolatban. A Krisztus második eljövetelében való bizalom inspirálja missziónkat (Máté 24,14), lehetővé teszi a keresztény közösség meglétét és a kölcsönös bátorítást (Zsidók 10,25), és felkészít minket az örömmel viselt megpróbáltatásokra (Zsidók 10,34).

Tehát ha úgy vagy vele, hogy nem nőttél bele az advent hagyományába a családban vagy a gyülekezetben, akkor is kérlek, vedd fontolóra előnyeit keresztény életutad számára ebben az időszakban, és csatlakozz hittestvéreid sokaságához, akik nagy előnyt találtak az adventben való céltudatos felkészülés során karácsony nagy ünnepére.

Csatlakozzunk a múltbeli és jelenkori szentek nemzedékeinek hangjaihoz ismételve: Ó, jöjj, ó, jöjj, Immánuel!

 

Forrás: https://www.desiringgod.org/articles/what-is-advent

https://www.desiringgod.org/articles/seven-reasons-to-celebrate-advent

 

Fordította: Tóth Krisztián

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp