Hogyan legyek egyszerre keresztény és normális?

Elolvasási idő: 4 perc
Elolvasási idő: 4 perc
Mi látszik a kereszténységünkből? A szokások, a viselkedés, a kommunikáció? Világunkban, mint minden, a kereszténység is nagyon sokszínű. Vannak elfogadott, megszokott, kevésbé ismert, extravagáns formák.

Vannak, amik a jelenlegi kultúrából nézve normálisnak látszanak, és vannak, amik idegenül hatnak, érthetetlenek.

Van, amikor a kereszténység a világ számára semmilyen pozitív élményt nem jelent, mert nem a lényeg mutatkozik meg benne, hanem valamiféle kultúridegen szokások.

Lehet-e úgy megélni a hitet, hogy jó értelemben feltűnjön, de közben még normálisnak is lássanak?

Az alábbiakban szeretnék hét jellemzőt megosztani a Római levélből, amelyek teljesen normálisak a jelenlegi kultúrában, de emellett valódi keresztény értékek vannak mögöttük, Jézus Krisztus földi életére jellemzőek voltak, és nem is olyan egyszerű valóságosan megélni őket.

  1. Kiegyensúlyozott

A kereszténység belső békességként beszél róla. A Biblia így fogalmaz:

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel…” (Róma 15,13)

Mindez az Istennel való békekötésből származik. Aki élvezi Isten elfogadását, az egy kiegyensúlyozott ember tud lenni a hétköznapokban.

  1. Normális kapcsolatai vannak

A gyülekezetben úgy mondjuk, hogy Istennel és önmagával rendben van, és ezért embertársaival rendezett kapcsolatban él. A Biblia így fogalmaz:

„…okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek…” (Róma 12,1)

„…mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell…” (Róma 12,3)

„A szeretet ne legyen képmutató…” (Róma 12,9)

Egy olyan ember, aki mellett komfortosan érezzük magunkat, még akkor is, ha bizonyos dolgokban eltérő a világlátásunk.

  1. Barátságos

Agapé szeretettel szereti embertársait. A Biblia így fogalmaz:

„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt…” (Róma 13,8–10)

Ez egy, a szív mélyéről jövő szeretet az emberek felé, még azok felé is, akik a jelenlegi kultúrában „nem szerethetőek”.

  1. Jó hatással van a környezetére

Szentlélekkel teljes. A Biblia így fogalmaz:

„Mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam…” (Róma 15,18–19)

Az embertársai felé való cselekedetei messze meghaladják az emberi lehetőségeket, mert isteni irányítás alatt van.

  1. Magabiztos

Hitből él. A Biblia így fogalmaz:

„…az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet… ” (Róma 1,5b)

„…Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből…” (Lukács 10,27b)

Hit által éli az életét. Olyan hit által, ami átjárja egész lényét: értelmét, érzelmeit, döntéseit. Ez kívülről magabiztosságnak látszik, de emögött az Istenben való mély bizalom áll.

  1. Szuverén egyéniség

Krisztusban való szabadságban éli az életét. A Biblia így fogalmaz:

„Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg az Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött… Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn.” (Róma 14,22–23)

Nem szabályokat követ, hanem élő kapcsolata van Jézus Krisztussal, és őt követi. Képes ellenállni mindenféle csoportnyomásnak, ami meggyőződésével ellentétes.

  1. Megértő

Találkozott Krisztus kegyelmével, ezért befogadó. A Biblia így fogalmaz:

„Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.” (Róma 15,7)

Van erkölcsi tartása, de megértő másokkal, nem elítélő, hanem befogadó személyiség.

Végül három fontos szempontban tudnám összefoglalni a normális keresztény életet:

  • Nincs benne képmutatás (csak olyan dolgokat tesz, amiről hitbeli meggyőződése van)
  • A kultúra számára érthető módon él
  • A formák helyett a krisztusi jellemvonásokat tartja fontosnak, és ezek valamilyen szinten megmutatkoznak az életében

Könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy a fenti jellemzőket kötelességből, emberi erőből próbáljuk megélni. Ilyenkor egy kicsit izzadságszagú lehet az életünk. Valahogy el kell jutnunk az életünk során oda, hogy ne pusztán istenfélelemből és értelemből törekedjünk ezekre, hanem valódi identitásunkká váljanak ezek a jellemzők. Ez az, ami nem is olyan könnyű, mert ehhez idő kell, ami alatt Krisztussal járok, és „eltanulom” tőle a jellemét. Hitbeli erőfeszítésre van szükség, hogy ne pusztán megértsem, hanem azonosulni tudjak a Biblia tanításával, hogy mindez az identitásommá váljon, és így a maga természetességében tudjam megélni őket.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp