Nem tudott senki jobb emberré szidni.
Nem tudott senki jobb emberré fenyegetni.
Nem tudott senki jobb emberré félemlíteni.
Nem tudott senki jobb emberré kényszeríteni.
Nem tudott senki jobb emberré bántani.
Egy napon jött valaki, aki úgy szeretett, ahogy voltam.
És én jobb ember lettem.
Jobb emberré tudott szeretni.
(Lőrinczi Emese)
Shannon Thomas a felépülés hat szakaszát különbözteti meg: a kétségbeesés, az ismeretszerzés, a felébredés, az elhatárolódás, a helyreállás és a fenntartás.* Az abúzusból való gyógyulás nagyon hasonlít a gyászfeldolgozás folyamatához, hiszen ahhoz is részben veszteségfeldolgozás, gyász szükséges. Minden történet más-és más, éppen ezért mindenki a saját tempójában járja be ezt az utat. Előfordulhat, hogy egy-egy fázis megismétlődik valaki életében. A túlélők gyakran magukkal cipelik az átélt élmények súlyát jóval azután is, miután kiléptek a bántalmazó kapcsolatból. A múlt traumáinak árnyékából mégis van kiút.
A gyógyulás összetett folyamatában kulcsfontosságú, hogy az áldozat felismerje az általa elszenvedett traumát. Hihetetlenül nehéz feladat, hiszen fájdalmas emlékekkel és érzelmekkel kell szembesülnie. Ugyanakkor a bántalmazás felismerése elengedhetetlen a továbblépéshez. A bántalmazott személynek fontos megértenie, hogy a vele történtek nem az ő hibájából alakultak így, nem tehet róluk.
A lelki sebekkel – hasonlóan a fizikai sebekhez – szükséges foglalkozni, mert a gyógyuláshoz megfelelő ápolásra, gondozásra szorulnak.
A gyógyulásban szakemberek tudnak segíteni az érintetteknek. A támogatásuk biztonságos környezetet teremt, ahol az áldozatok kifejezhetik érzelmeiket, hogy elkezdjék a trauma feldolgozását. A folyamat során az érintettek megtanulnak megküzdeni a stresszel, a szorongással és a poszttraumás stressz zavar (PTSD) szindrómáival, amelyek gyakran befolyásolják az áldozatok életminőségét. A terápiás folyamat segít az önértékelés és a bizalom felépítésében, amelyek gyakran leépülnek egy bántalmazó kapcsolatban. A csoportterápia és egy támogató csoport az érintettek számára olyan sorstársi közösséget jelent, ahol a tagok megértik és támogatják egymást.
Az elhatárolódás szakaszában elengedhetetlen a biztonság és a stabilitás kiépítése, melynek során megszűnik a fenyegetettség. Kulcsfontosságú lépés ez a gyógyulás felé vezető úton. Gyakran költözéssel, teljes életmódváltással jár. Az elhatárolódás érzelmileg sem egyszerű: egyszerre félelmetes és felszabadító; magányossággal jár, de nyugalmat hozó döntés. (Az érintettek segítséget kaphatnak ehhez a https://okit.hu/ oldalon.)
Korábban már írtam, hogy a családon belüli erőszakból való felépülésnek nincs receptje, mindenki önálló utat jár be. Segíthetnek a maguk eszközeivel a különböző terápiák (pl. művészetterápia, biblioterápia, dráma), az önismereti csoportok és sorstársi közösségek, illetve a mozgás és a zene világa egyaránt. Az áldozatok alacsony önértékelése a megfélemlítés, a bántalmazás és a rájuk kényszerített kontroll alatt eltöltött évek következménye.
Mindezek óriási sebet ejtenek az emberi méltóságukon.
A helyreállás nem csupán a múlt sebeinek begyógyítását, hanem a bántalmazott ember életének és identitásának újjáépítését is magában foglalja. Amikor felismeri az illető a benne rejlő erőt, a rezilienciát. Amikor képes olyan döntéseket hozni, amelyek megerősítik abban, hogy ő értékes. Amikor újra felfedezi az örömöt, új életcélokat tud kitűzni, új kapcsolatokat kiépíteni, amelyek új távlatokat és lehetőségeket nyitnak az életében.
Keresztényként hiszem és vallom, hogy teljes gyógyulást egyedül Jézus Krisztus által nyerhet az ember. Isten szeretete és igazsága képes a teljes helyreállításra és felszabadításra. Gyakorló lelkigondozóként és terapeutaként gyakran elmondom a hozzám fordulóknak, hogy Isten nagyon szereti őket, és a létüket nem a múltjuk, nem az átélt traumák határozzák meg. Igazi identitásunk Krisztusban gyökerezik, amelyet a benne való hit növekedése formál meggyőződéssé az életünkben. Az elmúlt években lehetőségem nyílt többekkel együtt hosszú utat megtenni a veszteségeik feldolgozásában, az önértékelésük felemelésében és a méltóságuk helyreállításában. Tanúja lehettem a megbocsátás felszabadító erejének és a szégyen eltörléséből fakadó örömnek, amit egyedül Isten adhat.
„Magamnak megbocsátani a legnehezebb. Amikor mindenki jól van, akkor nem vádolom magam, de amikor a gyerekeimnek valami baja van, akkor azt gondolom: ez miattam van, mert nem védtem meg őket. Ezzel a mai nap is küzdök, nagyon nehéz. Sokat segít az, hogy pszichológushoz járok… Fel szeretnék szabadulni. Az új életem nem akarom a traumák árnyékában élni, de még nem tudtam magamnak megbocsátani.”**
A megbocsátás üzenetét Krisztus keresztje hordozza.
Hosszú folyamat, míg végül megértik az érintettek, hogy Isten megbocsátott nekik, tehát fontos, hogy ők is megbocsássanak önmaguknak. A Jeremiás 33,6 üzenete Isten csodálatos ígérete, igazi gyógyír a bántalmazottak életére, amelybe hittel belekapaszkodhatnak: „Én majd bekötözöm és orvoslom sebeit, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik, milyen kincs az igazi béke.”
Hálás vagyok, hogy vannak keresztény szakemberek és szervezetek, akikhez bizalommal fordulhatnak az érintettek. Ahol Krisztus szeretetével fogadják őket – úgy, ahogy vannak. Ahol „jobb emberré tudják őket szeretni”. A teljesség igénye nélkül, most két szervezetet szeretnék bemutatni az olvasóknak. Az egyik ilyen lehetőség a Nyitott Szív Szolgálat, amelyben a gyermekkorban átélt traumák gyógyulását segítik elő. Sajnos férfiak és nők ezrei cipelnek életre szóló lelki sérüléseket, a gyerekkorukban átélt családi erőszak következményeként.
„Minél nagyobbak lettek a gyermekeim, annál inkább látszott az életükön a szenvedés nyoma. A fizikai dolgokból könnyebben fel lehet épülni, mint a lelki traumákból. A testi sebeik beforrtak, de a lelki sebeiket látva tehetetlen voltam. A gyerekeim szívét összetörték.” **
Az érintett családok fiataljainak szükségük van a segítségre. Bödő Sándort, a Nyitott Szív Szolgálat (https://nyitottsziv.hu/) vezetőjét kérdeztem:
A Nyitott Szív miben tud segíteni?
A Nyitott Szív egy kiscsoportos helyreállító program, ahol a gyermekkorban kapott, felnőttkorban is hatással bíró sebek gyógyulását segítjük. Ezek a hatások olykor nagyon súlyos hátrányt jelentenek az embereknek, illetve a környezetüknek, szeretteiknek is. A gyermekkori traumatikus eseményekhez megyünk vissza egy bizalmi kört alkotó kiscsoportban, és arra törekszünk, hogy a felnőttek megláthassák a gyermeki önmagukat, ahogy küszködnek a szégyennel, az elutasítottsággal, és találnak maguknak egy megküzdési technikát, amely eltompítja a fájdalmukat. Ennek felismerése után Isten bátorító üzenetével és szeretetteljes elfogadással vezetjük a résztvevőket abba az irányba, hogy a jól bevált, manapság is alkalmazott megküzdési technikák helyett keressük azokat az álmokat, vágyakat, amelyek Isten eredeti tervét hozhatják el az életünkbe. Fontos témáink a méltóság, amire Isten minket elhívott a teremtettségben, és annak felismerése, hogy a bűn megjelenése a világban – és a mi életünkben is – Istentől távoli utakra vezetett el, ahol vegetálunk. Talán úgy fogalmaznék, hogy felkeltjük újra a vágyat, hogy Isten embereiként éljük tovább az életünket, és hogy jobban megismerhessük az Atyát, aki az egyszülött Fiát adta értünk.
Mit tartasz fontosnak a megelőzés szempontjából? Mit üzensz az érintetteknek?
Jó kérdés a prevenció iránya, azaz mire irányulhat. A traumákat nem lehet kizárni az életből, tehát azt, hogy azok ne forduljanak elő, nem érhetjük el. Viszont a szemlélet alakítása lényeges lehet, hogy Krisztust követő életet élve elfogadjuk a szenvedést egy magasabb rendű cél érdekében. Valójában egy harc folyik azért, hogy az emberek élete jobb legyen, szemben azzal, hogy szenvedéllyel éljük a krisztusi életet. Itt olyan gondolkodási és viselkedési mintákról beszélhetünk, amelyeket felnőttkorban tudatosan vizsgálunk meg, és törekszünk rendezni az általunk okozott károkat. A bocsánatkérés és az okozott károkért való felelősségvállalás példája mutathat valami kivételesen különleges értéket a következő generáció részére. Erre érdemes nagyobb hangsúlyt tenni.
Mit tehet a helyi gyülekezet?
Az ellenség praktikáit és taktikáját ismernünk kell, tehát a szellemi harcról kell a tanítás, de nemcsak elméletben, hanem konkrét gyakorlati példák alapján is. A krisztusi jellem alakítása ezért nagyon fontos. Másrészt az áldozatok felismerése és védelme, még ha nem is jelzik, a gyülekezet feladata az észlelés és ha kell, a közbelépés. Bár ez sokszor nagyon nehéz, hiszen az áldozatok a szégyen miatt elrejthetik a felismerhető jeleket. Mindenképpen hasznos, ha a gyülekezet vezetői kijelentik, hogy az áldozatok mellett állnak, és bátorítással, vigasztalással és minden más eszközzel felemelik az áldozatokat, és segítik a helyreállásukat.
A másik szervezet, amihez fordulhatnak az érintettek a Romokból Élet Alapítvány. Az alapítvány nemrég alakult (https://www.romokbolelet.hu/), amely elsősorban a verbális és a lelki (emocionális) erőszak áldozatainak segít az önbizalmuk és méltóságuk helyreállásában. Kóber Ildikót, az alapítvány egyik munkatársát kértem meg, hogy mutassa be az Istentől nyert látásukat, és a tervezett tevékenységüket:
„Én magam is egy bántalmazó házasságból jövök, és közel tizenöt évembe került, hogy felépítsem önmagamat – meséli Ildikó. – Szeretném ezt az utat lerövidíteni és megkönnyíteni a hasonló élethelyzetből érkezőknek. Iskolázott, kvalifikált nő vagyok, intelligens férjem volt, de senki sem látta, mi történik otthon. Nem is tudtam senkinek sem elmondani, mert a külvilág nem hitte el a férjemről – aki kifele csupa szépet és jót mutatott – a valóságot. A bántalmazás nemcsak azokat érinti, akik nagyon mélyről jönnek vagy mélyszegénységben élnek. Én nem ismertem az igazi identitásomat, nem ismertem az Úr Jézust, és nagyon-nagyon össze voltam törve. 2020-ban ismertem meg Bagaméri Esztert egy OM-képzésen (az OM egy nemzetközi felekezetközi missziós szervezet, a világ több mint száztíz országában van jelen). A képzésről én hazajöttem, Eszter viszont nyomban az OM missziós hajójára, a Logosra utazott, hogy egy éven keresztül járja a világtengereket, evangelizálva a kikötőkben a lakosságot. Ebben az évben kapta ő a hívást, a látást Istentől a házról. „Bántalmazó kapcsolatból kilépve fogalmazódott meg bennem, hogy milyen jó lenne egy hely, ahol segítenek lelkileg, szellemileg és szakmailag is talpra állni egy ilyen traumát követően” – volt Eszter látása. Egy ház, ahol bántalmazott nők otthonra, nyugalomra, békére lelnek, és egy nagy közös asztalnál közösségben ülhetnek másokkal, ahol felépíthetik önmagukat. Amikor Eszter egy év múlva hazaérkezett, Isten hozzájuttatta őt egy közel hatezer négyzetméteres földterülethez, rajta egy százharminc éves, felújításra váró nemesi kúriával! A helyszín és a hívás adott volt, de ott volt egyedül, társak nélkül Eszter. Közben 2022-ben én az OM emberkereskedelem-ellenes szolgálatát vittem, de egy megakadást éreztem ebben a szolgálatban, mert erre a szóra, hogy „emberkereskedelem”, egyszerűen nem nyíltak az ajtók. Az én szolgálatom az, hogy felhívjam az emberek figyelmét erre a veszélyre, a társadalom minden rétegében beszéljek erről, a veszélyhelyzetben élőket pedig különösen megpróbáljam felvilágosítani. Ez egy nehéz feladat, mert az „emberkereskedelem” szó hallatán az emberek azt gondolják, hogy valakit erőszakkal betuszkolnak egy autóba, aztán elviszik külföldre, és eladják, pedig ez már rég nem erről szól, hanem a megtévesztésről. Arról, miként tévesztik meg az erre szakosodott emberkereskedők megbízottjai a férfiakat, nőket, és aztán hogyan lesz modern kori rabszolga ezekből a becsapott emberekből. De erre a szóra nem nyílnak az ajtók, és így csak kevés helyre jutottam el. Imádságban kértem az Urat, adjon vezetést, és a „méltóság” kifejezés jött elém újra és újra. Elhatároztam, hogy létrehozok egy egyesületet „Élj méltósággal!” névvel. Kidolgoztam mindent, már csak magam mellé kilenc elkötelezett tagot kellett keresnem, de természetesen egyet sem találtam. 2022-ben itt voltam én is egy hívással, egy álommal, ugyanúgy, mint Eszter. 2023 januárjában találkoztunk személyesen ismét, és akkor döntöttük el az alapítvány létrehozását. Megismertük Pordán Nikolettát, akinek már 2015 óta szívügye a nehézségekkel küzdő nők segítése. Mindannyian megtapasztaltuk a bántalmazást az életünkben (nem fizikait, hanem verbálist és emocionálist), és ezért úgy gondoltuk, segítünk azoknak, akiknek szükségük van a gyógyulásra. Mi magunk Jézus sebein keresztül tudtunk meggyógyulni, ő az egyetlen megoldás. Azóta Isten úgy viszi ezt a projektet a hátán, hogy csak nézünk és álmélkodunk és dicsérjük őt, örülünk, hogy elindultunk. Úgy tűnik, egyre többen mernek kiállni és merik vállalni azt is, ha nem hisznek nekik, vagy hogy meghurcolják őket. Az alapítványunk neve: „Romokból Élet”, jelképes, fizikai és lelki romokat készülünk újjáépíteni és életet teremteni. Hátrányos helyzetű, bántalmazott hölgyek a célcsoportunk. Tudjuk, hogy a bántalmazás kortól, nemtől (férfiak is érintettek!), vallástól, mindentől független. Mi a nőket tűztük ki célcsoportként, hiszen magunk is nők vagyunk, és jobban át tudjuk érezni az ő helyzetüket. Nekik, ezeknek a bántalmazott hölgyeknek szeretnénk lelki, fizikai, anyagi támogatást és reményt adni, segíteni a társadalmi reintegrációjukat, helyreállítani emberi méltóságukat, és életük romjaiból új életet teremteni. Mindezt egy maximum kétéves támogatói időszak alatt, amelynek során teljes körű ellátást fognak kapni, lelkigondozást és mentális támogatást is biztosítunk számukra, illetve munkára való felkészítő tanfolyamokat fogunk biztosítani szükség szerint. Célunk a ránk bízott hölgyek méltóságának a helyreállítása. Amíg az emberkereskedelemmel foglalkoztam, megértettem, hogy az áldozatok azért lesznek áldozatok, mert nincsenek tisztában az igazi identitásukkal, és a méltóságukat pici koruktól kezdve folyamatosan sárba tapossák. A méltóság megtaposását, a bántalmazást gyakorlatilag mindannyian megismerjük az életünk során, de nagyon nehéz helyzetben vannak, akik hosszabb időre beleragadnak egy bántalmazó kapcsolatba, ahonnan nem tudnak kijönni. Kívülről úgy látszik, teljesen logikus, hogy el kell jönni onnan, ahol bántanak minket, de ennek megvan a pszichológiája, hogy miért nem tudnak kijönni az áldozatok. Ha nagy nehezen ki is tudnak jönni, akkor pedig nagyon nehezen tudnak egyedül helytállni. Én például nagyon örültem volna, ha van hova mennem, mert engem a férjem utcára tett a saját családi házunkból, és negyvenkilenc évesen hajléktalan lettem. Bentlakásos idősgondozást vállaltam, mert szükségem volt egy helyre, ahol éjszaka lehajtom a fejem. A Romokból Életet Alapítvány igényes lakókörnyezetet, apartmanokat szeretne biztosítani, ahol biztonságos keretek között történhet a lakók megerősödése. A személyes épülést munkaterápiához akarjuk kötni: az apartmanokat fenntartható kisgazdaságokként fogjuk üzemeltetni, ahol az önállósodás mellett növénytermesztéssel, állattartással is megismerkedhetnek gondozottaink. Célunk, hogy visszatérjünk a hagyományos értékekhez, a hagyományos konyhatechnikához, megtanítani a kenyérsütést a kemencében, a tésztakészítést, a lekvárfőzést, a savanyítást, az aszalást stb. A későbbiekben szeretnénk értékesíthető termékeket is előállítani, akár egy webshoppal összekötve. Mindemellett az egészséges életmódra is nagy hangsúlyt akarunk fektetni. Egészséges táplálkozás, rendszeres testedzés, a pozitív attitűd, a hálás szív, egymás tisztelete, és mindezt a saját életünkön keresztül szeretnénk bemutatni. Hosszú távú tervünk egy vendégház kialakítása az öreg kúria épületében. Jelenleg ezek mind nagyon klassz tervek. A földterületen egy szociális farm kialakításán dolgozunk nulladik lépésként mindezek megvalósításához, amelyhez hamarosan egy pályázatot nyújtunk be. Mindenképpen szeretnénk önfenntartók lenni. Több jótékonysági programot szerveztünk az alapítvány javára az elmúlt évben (ruhavásár, koncertek, beauty party egy kozmetikai cég felajánlásának köszönhetően). Sokan jöttek önkéntes munkába segíteni, még Arizonából is egy csapat az első lakható kisház kialakításánál. 2024 áprilisában egy konferenciát szerveztünk „A bántalmazott emberek rehabilitációs módszerei Magyarországon” címmel. A konferenciának két célja volt. Egyrészt, hogy végre nyíltan és őszintén beszéljünk erről a kérdésről, másrészt a kapcsolatépítés. Olyan szervezeteket hívtunk, akik bemutatták azt a széles palettát, amiből választhatnak a bántalmazott és gyógyulni vágyó emberek. Jórészt egyházi és civil szervezetek vállalják fel ezt a munkát, de hívtuk állami fenntartású anyaotthonok vezetőit is. Közel száz résztvevő volt jelen, nagy részük hitvalló keresztény. Az álmaink megvalósításához rengeteg mindent el kell még végeznünk, nagyon az elején járunk. Hisszük, hogy ez Isten projektje, mi csak munkatársak vagyunk, akik beleteszünk mindent, amire szükség van, de itt ő dicsőül meg. Azért imádkozunk, hogy Isten akaratát lássuk meg, és ne a magunk feje után menjünk, hanem mindig őt követve, őt dicsőítve, őt magasba emelve végezzük ezt a tevékenységet.”
A bántalmazott emberek helyreállítását, felemelését egyedül Isten szeretetével segíthetjük, mert ő méltóságra teremtette az embert. Több megrázó lelkigondozói beszélgetés után döntöttem el, hogy a keresztény családokat is érintő tabutémáról, a családon belüli erőszakról, a bántalmazásról írni fogok. A beszélgetések után sokáig küszködtem a belőlem feltörő indulatokkal. Nem tudtam eldönteni, hogy a feltárt történetek vagy az általuk másokban kiváltott emberi reakciók terheltek-e le jobban. Dühös voltam és szomorú. Mérges voltam a sátánra a pusztítás miatt, amit végez. Mérges voltam egyes keresztény testvéreimre, akik az áldozatot hibáztatták, nem hittek neki, irreleváns tanácsot adtak vagy elítélték a válás miatt.
Több esetben szomorúan hallottam, hogy a nem hívő emberek empatikusabbak, segítőkészebbek voltak, mint a hívők.
Elszomorított, hogy az áldozatok a saját gyülekezeteikben egyszerűen nem tudtak kihez fordulni. Ellenben mindig van egy-egy ember és közösség, akik az áldozatok mellé állnak Jézus Krisztus együttérzésével és szeretetével. Én is ezt teszem. A néma áldozatokért, a tabuként kezelt téma feltárásáért, a gyülekezeten belüli edukáció fontosságáért, a helyes hozzáállás kialakításáért és a nyílt párbeszéd elindítása miatt írtam meg a „B, mint bántalmazás” című cikksorozatot. A magyarországi eklézsián belül elindult néhány biztató kezdeményezés, érezhető pozitív változás, de még mindig rengeteg a tennivaló. A nagy esetszám miatt égető a szükség, és óriási a hiány. Imádkozom, hogy akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezetnek.
Selmeczi Ottilia
Források:
* Shannon Thomas: Gyógyulás a rejtett bántalmazásból. A pszichológiai bántalmazásból való felépülés 6 szakasza (Budapest: Harmat, 2019).
https://safefjc.org/healing-after-abuse-pathways-to-recovery-for-domestic-violence-survivors/
** A téma érzékenysége miatt a személyes megosztás – amely valós élményt, megtörtént esetet közöl – anonim.
Érintetteknek ajánlott oldalak:
Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat a nap 24 órájában ingyenesen elérhető a következő telefonszámon: +36 80 20 55 20
NANE (NŐK A NŐKÉRT EGYESÜLET) segélyvonala a nők és gyerekek elleni erőszak áldozatainak és segítőiknek: +36 80 505 101 (hétfő, kedd, csütörtök és péntek 18–22, kedd 8–12 és szerda 12–14 óra között)
Magyarországi Baptista Egyház Családi Szolgálat: https://csaszol.hu/segitot-keresek/
https://csalad.hu/cikk/a-kapcsolati-eroszak-nem-maganugy
Vak voltam. Hitelesen a szellemi és érzelmi bántalmazásról – a felismeréstől a gyógyulásig. Szabadság Krisztusban: https://vakvoltam.blogspot.com/
Romokból Élet Alapítvány: https://www.romokbolelet.hu/
Szolidaritás a szükségben lévő nőkért: https://www.solwodi.hu/
Helyreállás Támogató Csoport: https://www.helyreallas.hu/
Nyitott Szív Szolgálat: https://nyitottsziv.hu/
Anyák a Gyermekekért Civil Csoport: https://www.facebook.com/agy10
Kamaszoknak: Camp Brownwood Camp: https://www.campbrownwood.com
Fotók: pexels.com
