Pár nappal megérkezésem után ez meg is történt, és igen hamar kiderült, hogy erről nem egy cikk, hanem kettő fog születni. Az egyik magáról a kiállításról, a másik pedig egy merőben más témáról, amellyel a látogatáskor szembesültem. Kezdjük hát ezzel a másodikkal!
Ez az épület ugyanis, amely korábban egyházi tulajdon volt, mára egy civil szervezeté lett, amely megvásárolta. Ami számunkra kevéssé elképzelhető (bár volt már hazai példa erre), itt bevett gyakorlat.
Az okok pedig a következők: fogyó gyülekezet és pusztuló, nagy anyagi ráfordítást igénylő több száz éves épületek.
A Skót Egyház (Church of Scotland) az, amely a legtöbb hívet számlálja az országban, így az ő weboldalukat kerestem fel tájékozódásképpen. Itt pedig azzal szembesültem, hogy mindez nem egyedülálló jelenség (Properties for sale | The Church of Scotland Eladó ingatlanok).
Mindezen gyakorlat megértéséhez (hangsúlyozottan nem egyetértést írok) ismerkedjünk meg kicsit magával Skóciával, amely közel sem azonos Angliával. Ha máshonnan nem tudjuk, akkor a helyiek igen hamar tudtunkra adják, ha mindez szóba kerül. Bár a nyelv itt is egyértelműen az angol (a gaelt tanulhatják az iskolában, de gyakorlatilag nem beszélik). Különbségek e nélkül az eltérés nélkül is szép számmal érzékelhetők: ne feledjük, Skócia 1707-ig önálló állam volt, ekkor egyesült az Angol Királysággal (így jött létre Nagy-Britannia). Ez az Angliához viszonyítva kicsi ország (népesség: 5 466 000 fő) még a mostani, turbulens világ- és gazdasági helyzetben is jóval szélesebb és sűrűbb szociális hálóval rendelkezik, mint az angol.
Az eltérés egyik példája, hogy itt 2014-ben már alapvető emberi jogként ismerték el a szociális biztonságot, amely nem csupán papíron kinyilvánított akarat, hanem alapvetés. Olyan kötelezettség, amelynek teljesítésében a gyülekezetek is aktívan részt vesznek. Mindennek megint csak számos kézzelfogható jele van: a templomok, gyülekezetek egyedül vagy összefogva egymással, civil szervezetekkel biztosítanak hajléktalanellátást, droghasználók számára szolgáltatásokat, kallódó fiatalok segítését.
Edinburgh utcáin járva nem igazán találkoztam olyan egyházi épülettel, amelynek falain ne lettek volna hirdetmények, amelyek arról tájékoztattak, hogy várnak, ha segítségre van szükségem az élethelyzetem miatt.
Mindez nemcsak ételosztásra koncentrálódik, de nyelvoktatásra is például a menekültek vagy az itt élő külföldiek számára. Így történt, hogy két nappal megérkezésemet követően egy angol társalgási csoportban beszélgettem, társasoztam kínai, iráni, ghánai és ukrajnai társaimmal. Mindezt a Chalmer Church Edinburgh (Chalmers Church Edinburgh) szervezte, mint ahogy az azt követő angol nyelvű bibliai kurzust is. Rövidesen több meghívást kaptam, és így volt lehetőségem ellátogatni olyan idős hölgyhöz, aki korábban Uruguayban teljesített szolgálatot, most pedig önkéntes munkával, zeneórák tartásával kapcsolódik a gyülekezet életébe. Ezzel, mint az egyik fiatal megjegyezte, biztosított a védelme az öregkor legnagyobb veszélye, a magány ellen.
Visszatérve a jóléti kiadásokra, a már említett gazdasági hatások miatt jelenleg éppen ezeknek a jóléti ellátásoknak az erőteljes megnyirbálása történik. Így akár havi szinten is találkozhatunk demonstrálókkal, akik tiltakoznak a leépítések vagy a szociális ellátások lefaragása ellen, felhívják a figyelmet a droghelyzet súlyosságára, a lakhatási problémákra. Legutóbb az egyetemi dolgozók vonultak utcára tiltakozásul a kutatási keretek csökkenése és a tervezett leépítések miatt…
Ezzel együtt ismét megerősödtek a hangok, amelyek az Angliától való elszakadást kívánják.
Pár éve került sor utoljára erre irányuló népszavazásra: mindössze 6 százalékkal voltak többen, akik a maradás mellett voksoltak. Ha nem is hajszálnyi, de kevés volt a különbség. A Brexit is fokozza az elszakadási hajlandóságot, a szavazópolgárok 65 százaléka nem értett ugyanis azzal egyet, azóta, érezve hatásait, ez a szám valószínűleg csak növekedett… Mindezen folyamatok ellenére, illetve ezzel a folyamatosan gyakorolt állampolgári jelenlét hatására Skócia továbbra is teljességgel megfelel a jóléti állam definíciójának. Ez pedig azt jelenti, hogy a társadalombiztosítás nemcsak a leginkább rászoruló csoportokat célozza meg, hanem a lakosság nagy részét. Az állam az esélyegyenlőség, a méltányos vagyon- és jövedelemeloszlás, illetve az alapvető életszükségleteket önerőből biztosítani képtelen személyek segítésére vonatkozó szociális felelősségvállalás eszméi alapján védi és támogatja a polgárok gazdasági és társadalmi boldogulását.
Mindezek – vagyis a jól működő gazdaság, a függetlenségi törekvés, a magas szintű szociális ellátás, a társadalom sűrű szövetének – kialakulásában nagyon nagy szerepe volt a protestáns vallásnak.
A Church of Scotland-ot, mint sokan tudjuk, 1560 körül John Knox alapította, mindemellett elévülhetetlen az a munka is, amelyet a skót kulturális és oktatási élet felvirágoztatásáért tett. A John Knox által létrehozott egyházi iskolák írni és olvasni tanították a közrendűeket is, így érthető, hogy Skócia lett az első, ahol tömegesen kezdték felszámolni az analfabetizmust (hazánkban mindez szintén a reformáció következménye). Az 1600-as évek első felében pedig már kiterjesztették az oktatást úgy, hogy megteremtették annak pénzügyi bázisát is. Ennek a széles körben elterjedt népoktatásnak lett az eredménye az, hogy Skócia a XVII–XVIII. és a XIX. században a tudományos világ központja lett, ezzel együtt pedig az ipari forradalom bölcsője. Világhírű közgazdászok és filozófusok, mint például Adam Smith (a modern közgazdaságtan megteremtője), David Hume (morálfilozófia), Robert Burns (költő), Lord Kelvin Maxwell (elektromágneses tér), James Watt (gőzgép) nem tudtak volna a Skót Egyház tevékenysége nélkül alkotni. Mindeközben a Skót Egyház misszionáriusai – túlzás nélkül – a világ valamennyi pontján szolgálatot végeztek, így nem meglepő, hogy 1841-ben megérkeztek Pest-Budára, hogy segítsék a magyarországi ébredési mozgalmakat.
De mi köze van mindennek az eladó templomokhoz?
Több minden is, de ebből a gazdag örökségből hármat emeltek ki: a források saját maguk (gyülekezet, tagok) általi biztosítása, a társadalmi felelősségvállalás, a racionális szembenézés az adott kor nehézségeivel.
Nehézségek pedig vannak: az elérhető adatok szerint 2020 óta 4,6 százalékkal csökkent a Skót Egyház híveinek száma – ez a tendencia más-más mértékben jellemző más felekezetekre is, érinti az úgynevezett „free church”-öt is. Ezzel együtt a támogatások összege is csökken, amelyből az egyház (és más egyházak is) fenntartják magukat. (A csökkenés lehetséges okairól hosszan, részletesen lehetne írni, így ezt ebben a rövid írásban meg sem kísérlem.) A gazdasági nehézségek az egyháztagokat és a támogatókat is hátrányosan érintik, ez a hatás várhatóan növekedni fog. Mindezek ellenére a Skót Egyház továbbra is fenntartja, sőt folytatja társadalmi tevékenységét, hiszen úgy véli, hogy feladata, döntő szerepe van számos közösségben, a távoli falvakban, a hátrányos helyzetű városi területeken, ahol üzletek, bankok, iskolák és egyéb intézmények tűntek el. Jelenleg az egyház egyházközségeinek jelentős része (43%) vidéki gyülekezetnek minősül, ennek minden sajátosságával, problémáival, lehetőségeivel.
„A hívek lelkipásztori gondozása elengedhetetlen része Krisztus egyházhoz való elhívásának, különösen a szükség idején. Gondozási feladatok részeként a helyi gyülekezetek célja a menedékkérők és a munkanélküliek csoportjaival kapcsolatos források és projektek működtetése is” – fogalmazta meg napjaink célkitűzését az egyház.
Ahhoz, hogy ezeket a feladatokat megfelelően ellássák, a protestáns egyháznak, egyházaknak el kellett dönteniük, hol kell megszorítani. Mi az, amire romló anyagi helyzetben is kiemelten figyelni kell. Itt a legszegényebb településeken, településrészeken való fokozott megjelenést választották, ezekre a területekre koncentrálnak szűkülő erőforrásokkal. Az itt élők mindennapjait igyekeznek segíteni, próbálnak munkahelyet teremteni, foglalkoztatni, önkénteseket szervezni, funkcionális közösségi tereket létrehozni.
Mindezen okok, szemlélet, feladatellátás következménye a kiüresedett templomépületek értékesítése.
Végezetül a teljes képhez hozzátartozik – visszakanyarodva Edinburghba –, hogy az Eric Liddell Központtal szemben és mellett egy-egy templom eredeti rendeltetésének megfelelően fogadja a híveket. Az általam látogatott Chalmer Churchben egy élő gyülekezetet találtam, amelynek jelentős része fiatal vagy fiatal családos volt.
