
Mindenre van időm a Krisztusban
Nem akarom kifordítani Pál apostol írását, ami eredetileg úgy hangzik: „Mindenre van erőm a Krisztusban”…

Nem akarom kifordítani Pál apostol írását, ami eredetileg úgy hangzik: „Mindenre van erőm a Krisztusban”…

Legutóbb akkor találkoztam vele, amikor matracokat rakodtunk fel egy kocsira, amelyeket aztán vittünk tovább a határhoz, Tiszabecsre. A háború első napjai voltak, önkéntesek, civilek és a szeretetszolgálat munkatársai igyekeztek erőn felül segíteni a menekülteknek.

Minden anyuka, aki készíti a kicsi gyermekét reggel istentisztelet előtt, legalább egyszer élete során felteszi a kérdést: miért menjek gyülekezetbe? Minden család az istentisztelet kezdete előtt 5 perccel felteszi a kérdést: mi haszna ennek az egésznek? És ha őszinték vagyunk, mi is feltettük már ezt a kérdést: miért menjek ma gyülekezetbe?

„Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. Sok ember ült körülötte, és azok szóltak neki:

Aki baptista gyülekezetben nőtt fel, szinte biztos, hogy őriz emlékeket a vasárnapi iskoláról, bibliaköri foglalkozásokról vagy gyermektáborokról.

Könnyen másoktól, a helyi közösségtől függetlenül gondolkodva válaszolunk magunknak erre a kérdésre: Miért itt élek? Miért épp itt élek?

Hazánkban az első egész országra kiterjedő népszámlálást 1869-ben végezte a két évvel korábban alapított statisztikai szolgálat.

Felfigyeltem arra, hogy valahányszor egy hívő testvérem közli velem, hogy szeret engem, akkor az olyan jóleső érzést kelt bennem, mint semmi más.

Az elmúlt években egyre több keresztény tetováltatja magát. Sorozatomban annak szeretnék utána járni, mi ennek az oka.

Nem készítettem még soha statisztikát arról, kik hányszor mit kérdeztek meg tőlem díjtalan mentoráció végett az évtizedek során….