Nem mindegy hát, hogy milyen gyökereink vannak.
Isten ígérete is erre emlékeztet.
„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jeremiás 17,7–8)
Áldott élet… – ahol az áldás kulcsa nem az, hogy mindig minden körülmény tökéletes, ideális, minden feltétel optimális, minden vihar elkerül, a szárazságról még hírből se hallunk.
A gyökérzet az áldás kulcsa. Erős, egészséges, mély gyökerek „a folyóvíz felé bocsátva” (ahogy Károli fogalmaz).
Nem tudom, milyen esztendő jön – és milyen jó, hogy nem tudom előre, nem kell, hogy ez legyen a gondom.
Jó lenne egy bő esztendő – főként lelkiekben! Valami ébredésféle, mondjuk egy késői eső, a Lélek erőteljes meglátogatása. De ha száraz, szűk esztendő következne is, akkor se kell nélkülöznöm az életet. Gyökereimet a folyóig ereszthetem, és az élő víz folyamai megelevenítenek – mindenféle időkben. A bizalmam már nem a körülményekben van. Nem a technológiai fejlődésben, a tudományos áttörésekben, a gazdasági fellendülésben, a politikai döntésekben, az emberi humánumban.
A bizalmam az Úrban van, az Örökkévalóban. Annak az áldására várok, aki az eget és a földet alkotta (Zsoltárok 134,3). Ő azt ígérte, hogy formálni fog. Olyan leszek, olyanná leszek, mint az a víz mellé ültetett fa. Vajon mennyit változtak a gyökereim az elmúlt évben? Vajon milyenné válhatnak majd idén? Mert a felszín, a látható, a lombozat, a gyümölcs bármilyen is aktuálisan, csak másodlagos… következmény. A gyökereink tartanak, a gyökereink éltetnek, táplálnak idén is.
Hol vannak a gyökereid? Miből táplálkozol? Merre ereszted őket?
„Áldott… aki az Úrban bízik. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jeremiás 17,7–8) Megvan a lehetőség arra, hogy az örökkévaló forrás felé eressz ma gyökeret. Megvan a lehetőséged, hogy ezen a gyökérzeten át az isteni élettel töltekezz. Vedd elő az Igét! Tölts időt Isten jelenlétében! Töltekezz be Szellemével! Tedd, amit kér, lépj, hogyha szól! És nem kell félned a körülményektől. Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét (2Timóteus 1,7). De ez az erő, amely időnként természetfeletti, ez a szeretet, amely tart, erősen tart, viharokban is megtart, és ez a józanság, amely egy isteni bölcsesség – ezek nem véletlenszerűen érkeznek az életünkbe, egy kapcsolat következményei, az Örökkévaló áldásai, a Lélek gyümölcse.
„Áldjon meg téged az Úr a Sionról, az Úr, aki az eget és a földet alkotta!” (Zsoltárok 134,3)
Legyél olyan, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit… száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét!
Az Úr legyen a bizodalmad!
