„Előtted megyek, síksággá teszem a hegyeket, a tekervényes utakat kiegyenesítem…” (Ézsaiás 45,2; EFO)
Képtelenségnek tűnik kibogozni a káoszt, lehetetlennek látszik megmászni a hegyet. Úgy érezzük, mint Salamon: „Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni…” (Prédikátor 1,15)
Lehet, hogy úgy érzed, elvesztetted a fonalat, de tudnod kell, hogy Isten most is kézben tartja a dolgokat.
Isten még mindig a trónján ül.
Engedd őt magad elé! Hagyd, hogy ő bogozza ki a szálakat, aki azt ígérte: „Előtted megyek, síksággá teszem a hegyeket, a tekervényes utakat kiegyenesítem…”
Neki semmi se lehetetlen. Nincs az a tekervényes helyzet, amit ne tudna kisimítani.
Hegyeket mozgat a szava. Ha szól, a járhatatlan, a puszta, a tengerfenék is úttá válik az övéi előtt.
Ne mondogasd tovább, hogy „képtelenség, ez lehetetlen”, engedd magad elé az Urat, és hagyd, hogy átrendezze a terepet! Talán valami egészen újat munkál majd. Talán egy csodás helyreállítás átélője leszel.
Bárhogy is alakul, a történet végére minden kiegyenesedik. Mert annak az Istennek a kezében van sorsod, aki ugyan sokszor görbe sorokkal ír, de megígérte, hogy végül a legtekervényesebb utat is kiegyenesíti.
Fotó: unsplash.com
