• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En
Csoportkép - 2014. június
Csoportkép - 2014. június

Lelkipásztor az iskolában

Elolvasási idő: 11 perc
Elolvasási idő: 11 perc
Hol dolgoznak a lelkipásztorok? A gyülekezetben, az imaházban és persze mindenütt, ahol a nyáj mozog.

2013 óta azonban közösségünkön belül is egyre több olyan lelkipásztor szolgál, akinek egy iskola vagy óvoda a munkahelye, és a „nyája” egy tantestület, egy tanulói, szülői közösség. Róluk, az iskolalelkészekről és a baptista iskolákban folyó missziós lehetőségekről beszélgettünk Hajnal Zoltánnal, aki 2024 júliusa óta a Baptista Oktatási Központ igazgatója. De az iskolamisszióhoz való kötődése sokkal korábbi. 

– Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba az iskolamisszióval?

– 2012–13-ban nagy számban kerültek a Baptista Szeretetszolgálat fenntartásába olyan iskolák, amelyeknek egyáltalán nem volt kapcsolatuk az egyházzal. Az iskolalelkészség alapkoncepciója az volt, hogy a lelkészi jelenléttel segítsük, hogy ezek az iskolák baptista iskolává váljanak, hogy meg tudjon jelenni a hitélet. Ez tényleg egy úttörő szolgálat volt. Az első iskolalelkészi csapatból hárman vagyunk, akik a mai napig iskolában, az iskolamisszióban szolgálunk: Bögös Jenő, Rostás Péter és én. 

– Milyen volt ez a kezdeti időszak?

– Mindannyian átéltük, hogy furcsán néztek ránk. Az első időben az iskolák szemszögéből kicsit olyanok voltak az iskolalelkészek, mint a kommunista időben a pártfunkcionális ejtőernyősök, akik azért vannak ott, hogy jelentéseket írjanak. Nem mondták ezt ki, de érzékelni lehetett, hogy „ők most miért vannak itt?”. Egyáltalán mit lehet kezdeni egy lelkésszel egy iskolában, akinek még pedagógusdiplomája sincs?! Különleges élmény volt megtapasztalni, hogy tanévről tanévre hogyan nyíltak ki a lehetőségek a gyerekekkel, a pedagógusokkal való kapcsolattartásban, hogyan váltak a hitéleti események az iskolai élet, a rendezvények részévé, hagyománnyá.

Akkor ez az első fázis a bizalomépítés időszaka volt. Te hogyan építkeztél? Mi az, ami segített?

– Abszolút bizalomépítés volt. Megpróbáltam sokat beszélgetni a pedagógusokkal. De volt olyan is, hogy az igazgatóhelyettes épp az éves statisztikáját készítette, és felajánlottam a segítségemet. Így indult vele egy beszélgetés, egy kapcsolat. Tényleg nagyon hétköznapi módon.

– Melyik iskolában kezdtél?

– Párhuzamosan négy iskolában. Ráadásul működésükben, a tanulói összetételben, elhelyezkedésben teljesen különböző iskolák voltak. Az Addetur iskolában, a mai BIG elődjében, vagyis a BKF Szakközépiskolában, a Kövessiben és a VIK-ben. 

Hitéleti igazgatóhelyettes szolgálatba állítása – 2017. augusztus

– Ez azt jelentette, hogy körülbelül 1500-2000 diák iskolalelkésze voltál, és legalább 250 pedagógusé. Ráadásul – ahogy említetted is – nagyon különböző arculatú középiskolákban.

– Minden iskolában addig számomra ismeretlen dolgokat élhettem és tapasztalhattam meg, amelyek egyformán fontosak lettek számomra. Az Addeturban például teljesen új területen szereztem élményeket. Ez egy különféle – mozgásszervi és egyéb más – sérültséggel élő tanulók tanításával foglalkozó középiskola, ahol olyan tanulók is vannak, akiknek egyébként mondjuk társadalmi értékelés szerint sérültségük nincs.

Különleges volt megtapasztalni, hogy akikre a társadalom sérültként tekint, más tekintetben sokkal egészségesebben működnek, mint az „épek”.

Nagy élmény volt azt meglátni, hogy milyen érzékenyen és odafigyeléssel tudnak egymáshoz fordulni. Ez egy nagyon-nagyon befogadó közösség. De az összes iskolában ezt tapasztaltam, hogy nem kellett küzdenem, hanem Isten lépésről lépésre kialakította a helyzeteket. Például a szalagavató minden középiskolában egy különleges program, de amikor az Addetur iskolában az első szalagavatón láttam, hogy milyen az, amikor a kerekesszékes tanulók a mozgásukban ép tanulókkal együtt táncolják a szalagavató táncot, az egy nagyon megérintő helyzet volt. Amikor legelőször beléptem ebbe az iskolába, egy 14-15 éves fiú azt kérdezte tőlem – ugye én akkor már 40 év fölött voltam –: „Tegezhetlek?” Ez volt az első mondat, amit az iskolában hallottam. A második pedig így szólt: „Mert ha nem, akkor nem tudok veled beszélni.”

– Nekem ez azt is üzeni, hogy akart beszélni. Megvolt a nyitottság, a szándék, hogy kapcsolódjon.

– Igazából minden iskolában megvan a készség a gyerekekben. Az a tapasztalatom, hogy ha valaki nyitottan érkezik, úgy, hogy azzal szeretne jelen lenni és szolgálni, amit Istentől kapott, ezt érzékelni fogják, és mindig lesznek olyanok, akikkel tud beszélgetni.

– Hogyan képzeljük el az iskolalelkész munkáját? Mi a feladata? 

– Alapvetően az iskolában a legtermészetesebb kapcsolódási pont a tanítás. Az első években a középiskolákban még nem volt kötelező a bibliaismeret. De kezdettől voltak óráim kiscsoportos, fakultatív választott tantárgyként. Ma már ha baptista iskolába jár valaki, akkor biztos, hogy fog bibliaismeretet tanulni – középiskolában is. Tehát ma minden iskolalelkész bibliaismeretet is tanít. Sőt most már az Oktatási Hivatal által is elfogadottan érettségizni is lehet középszinten bibliaismeretből, azaz jó néhány iskolalelkész érettségiztet. Ezért mondjuk az nem baj, hogyha az iskolalelkésznek a tanítás felé, a pedagógia felé is van valamiféle készsége, netán képzettsége is. Ezzel együtt nem ez az elsődleges feladata. A bibliaismeret-oktatás egy pluszlehetőség, eszköz arra, hogy kapcsolódjon a gyerekekhez, tanulókhoz, hisz akikkel hetente találkozik, azokkal egy teljesen más szintű és más mélységű kapcsolódása is ki tud alakulni.

Tanévkezdés – 2014. szeptember

– Megismeri a nyájat.

– Igen, így is lehet mondani, persze kicsit másként, de ez mégiscsak egy gyülekezet, egy közösség. Akkor is, ha bizonyos értelemben egyfajta kényszerközösség, mert a tanköteles korból meg a képzés jellegéből, az iskola hírnevéből, múltjából meg ki tudja, hányféle tényezőből áll össze a kapcsolat, hogy valakik egy baptista iskola közösségéhez tartoznak. De ettől kezdve ők is azok, akik Isten által szeretettekként olyan közösséghez tartoznak, akik fölé odahelyez Isten egy iskolalelkészt, hogy pásztoruk legyen, hogy próbálja észrevenni azokat, akik segítségre szorulnak. Merthogy ha nagyon szigorúan hivatalos irányból közelíteném meg, az iskolalelkész munkaköri leírása azzal a gondolattal kezdődik, hogy az iskolalelkész az adott intézmény lelkigondozója, lelki vezetője. Ez azért túlmutat a tanításon.

– Az iskolában hogyan tud kibontakozni a lelki élet?

– A bibliaismeret-órák mellett mára a hitélet legtermészetesebb felületei az iskolai rendezvények (pl. a tanévnyitó, tanévzáró) vagy az iskola húsvéti, karácsonyi ünnepsége – ami egyébként egy abszolút hitéleti program a baptista iskolákban. Nem mindenhol nevezik ezt istentiszteletnek, de van iskola, ahol így is mondják, hogy karácsonyi istentisztelet. Tehát ezeken az istentiszteleti alkalmakon van lehetőségünk Isten üzenetét átadni a tanulók, tanárok, szülők felé. Ezen kívül természetesen a személyes beszélgetésre is sok lehetőség nyílik. Az iskolalelkészeket a saját intézményükben úgy ismerik a gyerekek, a pedagógusok, mint akik megkereshetőek, és sokan élnek is ezzel a lehetőséggel. 

– A szolgálatod következő időszakában Pécsre kerültél, és ott a Cserepka János Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Baptista Sportiskola, Általános Iskola és Gimnáziumban hitéleti igazgatóhelyettes lettél. Miben különbözik a hitéleti igazgatóhelyettes és az iskolalelkész munkája?

– Az iskolalelkész – ha egy intézményi hierarchiában gondolkodunk – ugyan az iskola lelki vezetője, de inkább a pedagógusok szintjén tud belépni az intézmény mindennapjaiba. A hitéleti igazgatóhelyettes pedig az intézmény vezetőségének a tagja. Így sokkal több lehetősége nyílik arra, hogy magát a működési folyamatokat befolyásolja, hogy a programokat összehangolja, megszervezze, sokkal inkább formálójává tud válni az iskola egészének, légkörének.

– Gondolom, így indult a Cserepkában például az országos középiskolai bibliaismereti verseny is.

– Az általános iskolák között évek óta volt egy jól működő kapcsolódás meg egy bibliaismereti verseny, ami a középiskolák esetében hiányzott. Igazgatóhelyettesként lehetőségem volt kezdeményezni, hogy a mi iskolánk legyen a szervezője, gazdája a baptista középiskolák közötti bibliaismereti versenynek.

Bibliaismereti verseny díjátadója 2022-ben

– Nyártól a Baptista Oktatási Központ vezetőjeként dolgozol. Milyen kapcsolatod van így az iskolákkal, az iskolamisszióval?

– Szeretném azt a fajta támogatást meg társsá válást megélni és biztosítani, ami segítséget és bátorítást jelent az iskolai misszióban szolgálóknak. Szeretnék ott maradni – még ha csak közvetetten is – azoknak az embereknek a közelségében, életterében, akik az iskoláinkban vannak, legyenek ezek gyerekek, a maguk családi hátterével, életkorbeli sajátosságaikkal, történeteikkel, és ezekre választ vinni és evangéliumot vinni.

Hasonlóan ahhoz, ahogyan az evangéliumi történetekben Jézus megáll valahol beszélgetni, és elkezd a hétköznapi életről és történetekről beszélni, amelyekből kiindulva hirdette az Isten országát.

Jó, ha az iskolalelkészt is nagyon érdekli a hétköznap, mert tudja, hogy ezekbe a hétköznapokba akar belépni Isten, és ezeket megtölteni hittel és élettel.

Ezt kell megtanulni egy iskolai környezetben, hogy hogyan lehet így belelépni a gyerekek, pedagógusok, a családok életébe. Tehát ez az egyik, amiben segíteni szeretnék, hogy amikor valaki egy gyülekezeti háttérből egy iskolába kerül, miben más az új közeg. Másrészt a pedagógusoknak megvannak az iskolai feladataik, nekik meg kell tanítaniuk azt, ami a tananyagban, a tantervben elő van írva, és úgy kell a hitéletet felépíteni, hogy ez ne szenvedjen hátrányt. Ebben is szeretnék segíteni, hogy ez a két világ összeérjen, és legyen belőle egy olyan világ, amire tényleg azt lehet mondani, hogy ez a baptista iskolák különleges világa, amiben nem csupán a tanítás kötelezettségeit lehet teljesíteni, hanem mindezt úgy, hogy közben a hitbeli kapcsolódások, az evangéliumi üzenetek révén egészséges lelkű embereket formáljunk. Olyanokat, akik megtérve Isten országának is részeseivé lesznek.

Cserepka-díj, 2018
Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp