Ilyenkor megkísért a vágy, hogy mi is tudjunk belőle valamit, hogy lássuk az irányokat, hogy fel tudjunk rá készülni…
De a legtöbben már tudjuk, hogy ez a tudás túl sok lenne egy halandónak, túl nagy kihívás, túl nyomasztó, túl megterhelő.
Isten pontosan tudja, hogy mikor miről mit osszon meg velünk, mert ő ismer minden fordulatot, minden részletet, minden lehetőséget, és az alkalmas időben kész beszélni róla azokkal, akik készek meghallani őt.
Bölcs kérés Dáviddal együtt imádkozni: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem.” (4. vers)
Az Örökkévaló ismeri az élet útjait, a személyünkre szabott utakat, az utat, amelyen aktuálisan járnunk kell, és az alkalmas időben meg fogja mutatni, hogy melyiket válasszuk. Ebben az új évben is készséggel tanítgat az ő ösvényeire, ha meglesz bennünk a készség a tanulásra.
Megígérte, hogy „az ő útjára tanítja az alázatosakat” (9. vers).
Az alázat a vezethetőség kulcsa. A korrigálhatóság kulcsa (8. vers). A taníthatóság, így a fejlődés, növekedés, érés előfeltétele is.
Hogy tudjuk, kik vagyunk, és azt is, hogy kicsoda az Isten.
Hogy elismerjük őt annak, aki, és készséggel együttműködünk vele, hisz az ő útjait csak az ő segítségével és irányításával tudjuk megfutni.
Kérdés: valóban az ő útjait szeretnénk járni – vagy beérjük azzal, hogy asszisztáljon az útjainkhoz?
Ég és föld. Az ő útjai, és a mieink.
Az ő gondolatai, és a mieink.
Megnyugtató tudni viszont, hogy „az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit” (10. vers).
Minden útja kegyelem.
A nehéz út, a kilátástalan, a járatlan, a napfényes út, a dicsőséges, győzelmes, a magányos út, a túlzsúfolt, a forgalmas, a meredek út, a mély út, a halál árnyékának völgye, a siralom völgye, a magaslat, a puszta, az oázis. Ha az Úr hozza elém, az a kegyelem útja lesz. Ad hozzá kegyelmet, hogy végigmenjek rajta, hogy megtegyek majd minden lépést nap nap után, és jelét adja, hogy velem van, szemmel tart, nem hagyott el, hisz az útja a hűség útja is. Ő hűségesen elkísér, és ha végigjárom, bennem is megterem a hűség gyümölcse. Mert az ígérethez egy feltétel is társul, az ígéret azoknak szól, „akik megtartják szövetségét és intelmeit”.
Útjain megtapasztalhatom az ő szabadítását is, és újra megvallhatom: „te vagy szabadító Istenem…” (5. vers) Nem tudom, ebben az évben hányszor lesz szükségem szabadítására, milyen szorult helyzeteim lesznek, milyen elakadásaim, céltévesztéseim, vétkeim, de tudom, hogy mindig bízhatok benne (5b vers).
„Jó és igaz az Úr” (8. vers) – így tudhatom, hogy jót tervez, hogy nem csal meg, hogy hozzá mindig menekülhetek, hogy vele a csapdákon is átjutok, hogy ha magányos és nyomorult lennék, akkor is kész enyhíteni szívem szorongásait, hogy az ellenséges közegben sem kell a szégyen terhét cipelnem, mert ő már magára vállalta összes szégyenem, és arra is kész, hogy a terheimet hordozza majd.
„…mindig benned reménykedem.” (5b vers) Ez egy jó tervnek tűnik 2025-re is.
„Benned bízom, Istenem…” (2. vers)
