De Isten a legnagyobb lárma között is képes megszólítani bennünket, ahogy a legfájdalmasabb veszteségeinket is képes a javunkra fordítani.
Jogi területen dolgozom, és mint minden évben, így idén karácsony környékén is megsokasodik a végrendelkezni vágyók száma. Napjában többször találkozom határozatokkal, végzésekkel, beadványokkal, tehát nem idegen számomra egy hatósági irat látványa. Az azonban mégis szíven ütött, amikor édesapám hagyatéki eljárása kapcsán megkaptam a földhivataltól az apukám ingatlani tulajdoni hányadára vonatkozó törlő határozatot. Összeszorult a szívem, és arra gondoltam: „Valóban ennyi lenne? Ennyi egy élet munkája? Ennyi egy élet? Ennyi egy név? Egy sor? Törölve?”
Aztán pár sorral lejjebb pedig azt olvasom: az én tulajdonjogom öröklés jogcímén bejegyezve.
Milyen ambivalens az egész. Az én örökségem édesapám halálával vált hatályossá. Az én tulajdonjogom bejegyzése az ő tulajdonjogának törlésével vált lehetségessé.
Talán a karácsony miatt, de mostanában sokat gondolkozom ezen, és hogy konkrétan mi jár most a fejemben?
– Az ördög a bűneset óta jogot formált az én életemre, a bűn örökre elválaszt Isten jelenlététől.
– A bűneimet eltörlő határozatot Jézus Krisztus vérével írták meg.
– Az én mennyei örökségem Krisztus halálával vált hatályossá.
– Mert ez az Atya (vég)akarata.
– Elvégeztetett.
– Ez a végzés jogerős.
– Fellebbezésnek helye nincs!
Kiemelt kép: pexels.com
