Idén 100 éves évfordulót ünnepel a családunk. A nagymamám lenne 100 éves, de „csak” 93 adatott meg neki. Hálát adunk a jó Istennek tartalmas, hosszú életéért, hogy együtt élhettünk a földön, hogy pont rá voltunk bízva.
Világéletemben kisebbségben voltam és vagyok. Papgyerekként a szocializmus mindennapjaiban. Balkezesként egy balkezesekkel nem foglalkozó iskolarendszerben. Baptistaként egy református gimnáziumban.
Az utóbbi évtizedekben feszít minket az a kérdés, hogy az emberiség jelenlegi életvitele mennyire tartható, mennyire természetes, mennyire egészséges, mennyire üdvös. Hova vezet a világ jelenlegi működése?
„Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged.” (Példabeszédek 2,11)
Meggyőződésem, hogy a hívő férfiak, fiúk többsége belülről küzd a paráznaság rendszere ellen, s nem tudja, hogy abból ki lehet lépni.
Erősnek és bátornak lenni nem minden helyzetben könnyű. Mégis van erre felszólításunk Istentől.
Itt az IgeIdők magazin oldalán jelent meg egy cikkem „A kezedben van!” címmel még a járványhelyzet kezdetén, amelyben összegyűjtöttem az információkat az új típusú koronavírusról.
Hogyan oldjuk fel a szorongásunkat, és hogyan neveljük derűre a lelkünket?
Múltbeli sérüléseink, traumáink, a jelenben aktuális konfliktusaink, nehézségeink, a jövővel kapcsolatos félelmeink, bizonytalanságaink kellő felelősségvállalással, bátorsággal és elszántsággal kezelhetővé, feldolgozhatóvá válhatnak.
Hogyan ne épüljön le életünk ezekben az időkben? Sőt, hogyan gazdagodjon életünk?
Viseljetek gondot magatokra – szólít fel bennünket a Szentírás. Igen, tudom, hogy mi a hivatkozott igevers kontextusa: Pál apostol szól az efezusi gyülekezet véneihez, és folytatja is:
