Isten gyermekeként küldetésemnek tekintem, hogy továbbadjam saját megtapasztalásaimat és mások tanúbizonyságait is Isten mellett ezen a földi életnek nevezett nehéz úton.
A koronavírus-járvány különösen feltárja sebezhetőségünket mind testileg, mind lelkileg, és ebben az időszakban még inkább szomjazzuk a reményt és a bátorítást, mint a betegek a szabad lélegzetvételt.
Remélem, hogy a koronavírus-túlélőktől összegyűjtött őszinte beszámolók segítenek meglátni a szerető Istent minden élethelyzetünkben, még akkor is, ha fizikailag kevés a remény, és mindenkit körülvesz a félelem.
Szólláthné dr. Sebestyén Zita (LÉLEGEZZ! Covidon innen és túl blog)
Miért éppen én?
Egy csütörtöki nap hajnala volt, jóval az ébresztő megszólalása előtt ébredtem. Tompa, de nagyon erős fejfájásra keltem. Gondoltam, rosszul indul a nap, de megoldom: bevettem egy fejfájás elleni gyógyszert, és felkelve, elkészülve elindultam a munkahelyemre.
Csütörtökön és pénteken általános megfázási tüneteim voltak, de péntek estére egy pillanat alatt elment az ízlelésem és a szaglásom – sejtettem, hogy a koronavírus lesz ez. A hétvégén fizikailag teljesen jól lettem, és a következő két-három hétben csak egyetlenegy tünettel küzdöttem, hogy nem érzek semmit. Közben pozitív lett a PCR-tesztem, hatósági karanténba kerültünk, és a feleségem is hasonló tüneteket produkált, de nála sem volt semmilyen komolyabb tünet.
És ennyi… így éltük túl a COVID–19-fertőzést. Belül ott volt (és van) egyértelműen a kérdés: más haldoklik, minden lélegzetvételért küzd, szenved, fél, egyszerűen próbál életben maradni. Én meg ennyivel „megúszom”?!
Az Isten elém hozott egypár gondolatot ebben az időszakban, amit szeretnék megosztani:
Az mi betegségünk pontosan úgy zajlott le, mint ahogy a kegyelem működik: nem azt kapod, amit érdemeltél, hanem megkegyelmeznek rajtad: más szenved, gyötrődik – te meg egyszerűen tudod élvezni az életet.
Ezt mondja az Ige Jézusról:
„a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézsaiás 53,5)
Tehát az, hogy mi így vészeltük át a betegséget, nem más, mint az Isten kegyelme, és az, hogy gondja van ránk, emberekre, gyermekeire.
Az Isten egy szuverén Isten – az ő döntései nem a mi gondolkozásunk alapján születnek meg. Ezt semmi sem magyarázza jobban, mint az, hogy a betegségek is különböző hatással vannak ránk, hívő emberekre. Nemrég hallottuk a hírt, hogy egy ötven évnél is fiatalabb lelkipásztor meghalt. Nekem meg „csak egy bajom” volt. Isten tudja, hogy kinek mit és mikor enged meg az életében. Éppen ezért az egyetlen dolog, ami meghatározó, az nem a félelem vagy a jövőtől való rettegés – hanem a teljes bizalom.
Ézsaiás 55,8-ban ezt olvassuk:
„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr.”
A bezártság, karantén sokakat lebénít. Ez így igaz, és nekünk sem volt könnyű: két kisgyerekkel, egy 60 négyzetméteres panellakásban, udvar nélkül, otthonról dolgozva (home office), több hétig bezárva lenni. Nem volt könnyű – viszont épp az első lezárásokkor, még márciusban erősödött meg bennünk az a gondolat, hogy vegyük komolyabban a szolgálatot, és vágjunk bele a lelkészgyakornoki programba. Isten a nehéz körülmények között még jobban tud – és hiszem, hogy akar is – szólni a gyermekeihez.
A pohár félig üres vagy félig tele van. Az ember elcsügged, amikor megint online térbe szorulnak az istentiszteletek. Megszűnnek a hétköznapi alkalmak, keresztülhúzódnak a tervek. Vannak családok, akik már lemorzsolódtak… hova tovább? És tényleg elcsüggedünk. De van lehetőségünk máshogy is nézni a dolgokat – ezt próbáljuk tenni mi is a családommal. A kommunikáció nem szűnt meg, hanem megváltozik egy időre. Hisszük, hogy ez az állapot sem fog tartani örökké. A programok megszűnésével az ember kénytelen kimondani, hogy mi is az, ami élteti őt – a cselekvés, a programok szervezése, a státusza vagy egyedül Isten?
Pál a börtönből írja:
„az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja.” (Filippi 1,12)
A mi helyzetünk mit szolgál? Legyen úgy, hogy elsősorban Krisztust szolgálja – minden körülmények között!
Sz. J.
További írások, bizonyságtételek:
