• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

Küldetésre fel!

Elolvasási idő: 5 perc
Elolvasási idő: 5 perc
A házunk ajtajában állok. Tekintetemmel kísérem a fiúkat a reggeli félhomályban. Férjem és legkisebbik gyermekünk együtt mennek a vasútállomás felé. Mindketten iskolába mennek: Sámuel tanulni, a Kedves pedig tanítani. Ahogy nézem őket, az arcomba vág a szél.

Már napok óta fúj, semmi változás. Ez a gondolat befészkelődik a fejembe: az egyformaság és a változatlanság gondolata. Gyorsan becsukom az ajtót, és leülök a nappaliban lévő karosszékre. Csend van, a csendességem ideje. Elgondolkodom a reggeleinken, a mindennapjainkon: azok is olyan egyformáknak tűnnek, semmi különleges nincs bennük. Általában én vagyok az első, aki felébred és felkel. Elrendezem Maszatot, a kiskutyánkat, felteszem a kávét, majd megpróbálom felébreszteni Sámuelt (igen, megpróbálom, mert egy éjszakába nyúlóan tanuló tizenöt éves kamaszt nem lehet csak úgy, egyszeri nekifutásból felébreszteni – újra és újra próbálkozni kell).

Fél hétkor már mindhárman ott ülünk a reggelizőasztalnál, és röviden átbeszéljük az előttünk álló napot. A reggeli után megöleljük egymást, a fiúk elmennek az iskolába, én pedig egyedül maradok otthon a teendőimmel. Most itt ülök, és a hétköznapokon jár az eszem. Olyan egyformák, semmi különleges. A mindennapos rutin mégis biztonságot és békességet ad. Tudom, hogy kihez tartozom, miért élek, mi a feladatom.

A házasságunkon gondolkodom. Mekkora utat tettünk meg a Kedvessel!

Mennyi minden történt velünk! Vajon mi áll még előttünk? Sok mindent bízott ránk Isten. Megbízott, hogy képviseljük őt. Úgy gondolom, hogy a házasságunk Isten létezésének bizonyítéka. Miért mondom ezt? Mert mi „benne élünk, mozgunk és vagyunk” (Apostolok cselekedetei 17,28). Mert ő számunkra az élet, az öröm és a békesség forrása. Mert Isten nélkül nem itt tartanánk. Ő az, aki formál bennünket, segít összecsiszolódni, egységben lenni. Ő az, aki megtart minket. Nélküle nem tudom, hogy hol lennénk, de az biztos, hogy a mindennapjaink, az életünk nem olyan lenne, mint most.

A Prédikátor 4,9–12-ben ezt olvassuk: Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Épp így, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” A harmadik fonal Isten jelenléte az életünkben. Házaspárként kell láthatóvá tennünk a láthatatlan Istent. Ő a saját képmására alkotta meg az embert, férfivá és nővé teremtette (1Mózes 1,27). Ezért a házassági szövetségben élő nő és férfi egysége, az egymás és a gyermekeik iránti szeretete, gondoskodása tükrözi vissza leginkább Isten karakterét.

„Aki minket ismer, mind figyel” – énekli Ákos. Figyelnek minket a gyermekeink, a rokonok, a szomszédok, a munkatársak. Lacival igyekszünk őszintének lenni: láthatóvá tenni örömeinket, nehézségeinket, győzelmeinket és kudarcainkat is. Ahogy szeretetben és hűségesen élünk egymás mellett, láthatóvá tesszük Istent a körülöttünk élők számára. Ahogy a nehézségekkel Istenre támaszkodva küzdünk meg a házasságunkban, ahogy a minket érő bántalmakra reagálunk, ahogy az elkövetett bűneinkért bocsánatot kérünk és azokat rendezzük, arról is bizonyságot teszünk, hogy szükségünk van Jézusra mint Megváltóra. Mert nélküle, az ő kegyelme nélkül mi már nem tudunk létezni és nem tudunk újrakezdeni.

A házasságunk túlmutat a földi életen.

Egy felkészülés a Krisztussal való találkozásunkra. A Jelenések 19,7–10-ben olvashatunk a Bárány menyegzőjéről, az egyház és Krisztus egybekeléséről. „Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya.” (7. vers) A házasság a menny előképe, egy olyan dologé, „amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett” (1Korinthus 2,9).

Mindebbe beleremeg a szívem. Mekkora megtiszteltetés, mekkora felelősség, milyen nagy küldetés Isten örökkévaló tervének bemutatása! „Ha valamit tenni akarsz a világbékéért, menj haza, és szeresd a családodat!” − mondta Teréz anya. Keresztény emberként az a vágyam, hogy bemutassam Istent az embereknek, hogy minél több helyre elvigyem az evangélium örömüzenetét. Hirtelen megértem a hétköznapok fontosságát az életben, hogy nemcsak rutinról van szó. Mert minden nap különleges, mert minden egyes nap egy lehetőség, mert nem csupán rólunk szól, hanem arról, hogy láthatóvá tegyük a láthatatlan Istent. „Ha missziózni szeretnél, szeresd a családod otthon, a hétköznapokban” – ezt értettem meg ma reggel. Mindez arra sarkall, hogy jobban csináljam. „Hát akkor küldetésre fel!” – mondom magamnak, és felkelek a karosszékből. Folytatódjon így a nap, minden egyes nap! Éljenek a hétköznapok! Küldetésre fel!

Ezeket a gondolatokat a házasság hete alkalmából írtam, ami az idén tizenötödik alkalommal kerül megrendezésre hazánkban 2022. február 13–20. között. A hét küldetése, hogy a házasság, a család fontosságára hívják fel a figyelmet a keresztény egyházak és civil szervezetek. A programok emellett segítséget, bátorítást adnak a házasoknak és a házasságra készülőknek.

A házasság hete rendezvényeiről a http://hazassaghete.hu/ oldalon, illetve a helyi szervezőktől lehet érdeklődni.

 

Fotó: unsplash.com

A szerző programjai a házasság hetén:

Győr, február 14. és 16.:

https://www.facebook.com/events/2949536298689909/

Komárom, február 19.:

https://www.facebook.com/events/1163183844086845/?ref=newsfeed

Győr, február 20.:

https://www.facebook.com/events/6776229219113793/?ref=newsfeed

 

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp