A házassággondozás területén nyert bő két évtizednyi tapasztalatom alapján azonban tudom, hogy soha sincs egyszerű és általános válasz. Sajnos ma is vannak, akik a „NEM” mellett döntenek: ügyvédhez fordulnak és elválnak.
Mások most is fogcsikorgatva küzdenek azért, hogy egymásra és a házasságukra egyetlen „igen”-t tudjanak biccenteni: ők nem adják fel, harcolnak a kapcsolatukért. Megint mások boldogan lubickolnak egymás szeretetében és tiszteletében. Számukra a világ legtermészetesebb dolga ez a mottó.
Az igazság az, hogy a házasságunkat, életünk nagy napjának „IGEN!”-jét csak úgy tudjuk életben tartani, ha a mindennapokban kisebb-nagyobb „igen”-eket mondunk egymásnak.
De mit jelent ez a mottó aprópénzre váltva? Ennek kiderítésére egy kérdőívet hívtam segítségül. Kíváncsi voltam, hogy néhány hét, hónap, év vagy akár évtized házasság után mire mondanak és mondanának ma is „igen”-t a házasságukban a párjuknak az emberek. A kérdésemre több válasz érkezett.
A legfiatalabb kitöltők a húszas éveikben járnak, a legidősebbek pedig már több mint ötven éve házasok. Ha nem is ezer, de a jó pár „igen”-ből hadd álljon most itt egy csokor! Hétköznapi házaspároktól, akik „EZERSZER IS IGEN!”-t mondanak egymásnak ma is. Ezen a héten (is) ünnepeljük a házasságot, tartsuk életben azt, és mondjunk „EZERSZER IS IGEN!”-t rá!
„Tudom, hogy Isten adta a páromat, így ma is IGEN lenne a válaszom minden kérdésre.”
„Kitartok melletted jóban, rosszban, nehézségekben, életem végéig. Szeretlek, és szeretnék továbbra is veled együtt fejlődni, bele az élet sodrásába, változó élethelyzetekbe. Nem választanék mást helyetted, hiszem, hogy Isten téged szánt nekem, nincs nálad jobb.”
„A házastársi eskü tartalma nem változott. Újra letenném, nem bántam meg, tehát az ott elhangzottakat meg tudnám erősíteni. Igent elsősorban a saját kötelességeimre mondtam, ezeket teljesítem is. Nagyon gyümölcsözőnek érzem a házasságunkat.”
„Amit akkor kimondtam, most is azt mondanám, és ahhoz tartom magam (több-kevesebb sikerrel). Visszatekintve könnyű igent mondani a jóra, a szépre, a kellemesre, a sikerre és a derűs, vidám időkre. Az idő teltével megtapasztaljuk, hogy azok az idők is eljönnek (amikről akkor, fülig szerelmesen azt gondoltuk és reméltük, hogy velünk nem fognak megtörténni): a nehézségek, betegségek, anyagi gondok, a házasságunk elleni támadások, a gyerekeinkért megvívott csaták, harcok… nem beszélve az idősödéssel járó küzdelmekről… Ha őszinte vagyok, akkor most is azt mondom: igen, mindenre IGEN a válaszom. Mindezt azért mondom, mivel egy életre szóló »gyártói garanciát« kaptunk a házasságunkra. Mindezért Istennek hála!”
„Szinte bármire. Csomó olyanra, amit másnak tuti nem csinálnék meg. Például legutóbb, amikor beteg volt, gondozni kellett, segíteni neki. Ez teljesen távol áll tőlem, de neki megteszem. Ja, és az egyik legfontosabb, hogy a szexre bármikor igent mondanék neki!”
„Legelőször igen a hármas kötélre, örökké tartó szövetség Istennel és egymással. Társak jóban, rosszban, gazdagon, szegényen, egészségesen, betegséggel küzdve, örömben, bánatban, míg ásó, kapa… és utána is örökké! Jó és rossz döntéseink következményeit (még ha nem is közös döntés, de) együtt hordozzuk, kitartva és bízva Isten kegyelmében és egymásban. Igen a kölcsönös hűségre és őszinteségre. Az építő kompromisszumokra. Annyi gyermekre, amennyit kapunk. Igen a biztonság érzésére, amikor átölel. Igen a kedvességére, jószívűségére, a humorára. Igen arra, ahogy gondoskodik a gyerekekről és rólam.”
„Valamire nem tudtam és most sem tudnék igent mondani, azonban újra megkérném a páromat/kedvesemet/életemet, hogy legyen a társam, akivel együtt valósíthatjuk meg a közös terveinket, álmainkat, elhívatásunkat.”
„Igen, drágám! Megcsinálom a kávédat!”
„Újra elvenném feleségül, újra részesülnék a gyermekáldás ajándékában.”
„Azért, mert Istent szerető, barátságos, hős, bátor, segítőkész, lelkes, őszinte, okos és gyönyörű.”
„Igent mondanék! Ezer igent! Mert hűséges az Úrhoz, és hűséges hozzám. Mert betartotta az ígéreteit. Mert bátran (és kíméletesen) megmondja nekem, hogy mi az, amiben nem járok el helyesen. Mert nehéz gyülekezeti és munkahelyi ügyeket nem mond el nekem, titokban tudja tartani azt, amit rábíztak. Mert megtapasztaltam, hogy negyvennyolc év után is fontos vagyok neki! Mert még hetvenkét évesen is udvarol. Mert a mai napig kinyitja nekem az autó ajtaját.”
„Azzal, hogy együtt maradunk, folyamatosan igent mondunk egymásra. Van, amikor fogcsikorgatva, de mégis. Amire viszont örömmel: a barátságunkra, az együttműködési készségére, az ő nézőpontjaira, amivel gazdagítja az enyémet (még ha elsőre fáj is, vagy bosszant), a szeretetteljes cselekedeteire, hűségére, áldozatkészségére, a hallgatás helyetti kéréseire, a véleményére, és a szexre!!! Végül is mindarra, ami ő, ami tőle jön, mert hiszem és tapasztalom, hogy »akik Istent szeretik, minden a javukra van«!”
„A boldogítására. A közösségünkre. A családunkra. A gyermekeink és unokáink segítésére.”
„Amire eddig is.” „Ha segítséget kérne.”
„Mindig szeretni fogom, mindig hűséges leszek, mindenben segítségére leszek, mindig számíthat rám, soha el nem hagyom.”
„A közösen megélt örömökre és nehézségekre, a nevetésre és a könnyekre, a hülyéskedésekre és a fájdalmakra. Ma is ugyanúgy IGEN-t mondanék mindenre, és a társamra, akit Isten szánt nekem ajándékul. Ma is igent mondanék az életünkre, a nehézségekre s a szeretettervre, amit a Jóisten álmodott meg nekünk.”
„Komolyan végiggondoltam az életünket, de nem találtam benne olyan dolgot, amire nemet mondanék. Tehát MINDENRE igen még egyszer! Néhány kiemelve: közös megtérés, öt gyerek, rengeteg szolgálat, közös szakmai karrier, elképesztően jó, együtt töltött, minőségi idők stb. Ja, és a »nyomorúságos« éveket is ugyanúgy végigcsinálnám vele… Rengeteget tanultunk, alakultunk ezek között a nehézségek között is.”
„Neki mondanék igent. Mivel őt kaptam Istentől társként. Mielőtt megkértem a kezét, közel fél évig ezért imádkoztunk mindketten, hogy megértsük Isten akaratát. Ma is ugyanígy tennék, és újra vállalnám. Az elmúlt években pedig kiderült, hogy jó az Isten hozzánk.”
„Arra a kérdésre, hogy vele akarom-e leélni a földi életemet.”
„Istent hívni az első helyre. Őszinteség, ha fáj, akkor is. Hosszú beszélgetések. Valami újat együtt felfedezni. Közösen nevetni. Tervezni, akkor is, ha nincs rá pénzünk. A másik családját szeretni, megbecsülni. Szeretni a változást. Költözni, ha kell. Másoknak együtt segíteni. Utazni.”
„Isten vezetését együtt keressük és követjük. A szerelmünkre. A szeretetére, a mosolyára és a kedvességére. A legjobb barátom és társam. A közös életünkre és szolgálatunkra, amit ma sem csinálnék másképp. A családunkra és a gyermekeinkre és még sok más mindenre.”
„A hűségére, kedvességére, türelmére, odaadására, nyugalmára, szorgalmára, szerelmünkre, gyermekeinkre, jó lelkére, tehát egészében őrá, úgy, ahogy van.”
„Az életed része szeretnék lenni, hozzád szeretnék kapcsolódni.”
„A hűségre, az elköteleződésre, a közös gyermekvállalásra, hogy a bajban is kitartok mellette, a közös szolgálatra a gyülekezetben, közös bibliaolvasásra, közös kirándulásokra, programszervezésre, a nevetésekre, a közös lakásra és bankszámlára. De arra is, hogy elviselem a személyiségének rossz oldalát is, és türelmes leszek vele szemben.”
„IGEN! 8 év és 2 hónapja vagyunk házasok. :)”
„Igen: hozzámennék és vele élnék ma is, támogatnák őt a szolgálatában, munkájában, tervezném vele a közös jövőnket, nevelném vele együtt a gyermekeinket. Ápolnám, ha beteg, főznék neki, tisztán tartanám a környezetét. 😁”
„Tulajdonképpen mindenre, mert a jó és a rossz is együtt kell hogy haladjon. A jó, az kiegészít, a rossz pedig arra ösztönöz, hogy formálódjunk, alakuljunk egymás mellett, türelemre és megértésre tanít. Szeretem, hogy Isten folyamatosan tanít meglátni a másik gyengeségében is azt, amiért a férjem így adatott mellém, ahogy van. Mert amit én gyengeségnek vélek, arról már többször kiderült, hogy igazából az én gyengeségem mellé lett rendelve: így nem is az ő gyengesége, hanem pont fordítva. Isten választása mindig tökéletes, mert ő sosem téved, csak a mi szemszögünket kell az övébe helyeznünk, úgy egészen másképp látszódnak a dolgok, helyzetek, emberek. Szeretem a férjem még így, tizenöt év után is, sőt! Egyre jobban.”
„Hozzám jössz feleségül? Igen! Minden együtt töltött napért hálás vagyok Istennek. A nehéz időszakokban szorosabb lett a kapcsolatunk az Úrral. Az évek múlásával egyre értékesebbé válik a házasságunk. Igyekszünk megosztani az örömünket gyermekeinkkel, unokáinkkal is.”
„Igen a hűségre, igen az elköteleződésre, a teherhordozásra, az élményekre, a fejlődésre, a szerelemre.”