A sátán hiányzó ékkövei – 3. rész

Az első rész ITT, a második rész pedig ITT olvasható.

A sátán ruhájának kilenc ékköve

Ilyen magas pozícióhoz megfelelően elegáns öltözet illik. A 13. versben éppen ennek a ruhának a leírásával jellemzi a prófécia a felkent kerub tökéletes szépségét. „Mindenféle drágakő borított: rubin, topáz és jáspis, krizolit, ónix és nefrit, zafír, karbunkulus és smaragd. Aranyból készültek foglalataid, és a rajtad levő vésetek teremtésed napján elkészültek.”[1] Aranyfoglalatba illesztett, művészi vésetekkel díszített kilenc drágakő felsorolását látjuk. A Bibliában nem egy helyen olvasunk drágakövekről, leginkább úgy, mint kereskedelmi termékekről, de kevés olyan szöveghely van, ahol ilyen számú kristállyal találkozunk szisztematikus felsorolásban. A hermeneutika szabályai szerint ez üzenetértékű, ezért az előfordulások összevetése kötelező érvényű, és a mélyebb összefüggések megértésének gyümölcsét rejti magában.

Mózes második könyvének 28. fejezetében olvashatunk a papi öltözék leírásáról. Ennek a ruhának kétségkívül a legdíszesebb és legértékesebb kiegészítője a hósen, ez a körülbelül 25 x 25 cm nagyságú, kétrét hajtott, négyzet alakú aranylap, amelyet drágakőberakásokkal kellett ékesíteni, mégpedig Izrael törzsei számának megfelelően tizenkettővel, a következőképpen: „Azután készíts hósent művészi munkával a döntések közlésére! Úgy készítsd el, ahogyan az éfódot készítetted: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból készítsd! Négyzet alakú legyen, kétrét hajtva: egy arasz hosszú és egy arasz széles legyen!

Rakd ki azt drágakő borítással!

Négy sor kő legyen rajta ebben a sorrendben: rubin, topáz és smaragd – ez az első sor. A második sor: karbunkulus, zafír és jáspis. A harmadik sor: opál, agát és ametiszt. A negyedik sor: krizolit, ónix és nefrit. Aranyfoglalatokkal készüljön a borítás! A köveken Izrael fiainak nevei legyenek: tizenkét kő a neveknek megfelelően. Pecsétgyűrű módjára legyenek vésve, mindegyiken egy-egy törzs neve, a tizenkét törzsnek megfelelően.”[2] Egy kis sorrendi eltéréstől eltekintve a sátán ruházatán kilenc kő megjelenik a tizenkettő közül, amelyekkel a hósent kellett díszíteni. A szövegazonosság nyilvánvaló és szemet gyönyörködtető.

Izrael fiainak nevei olyan becsesek az Úr előtt, hogy aranyfoglalatokkal kellett készülnie a borításnak, illetve vésetekkel kellett ékesíteni, mégpedig pecsétgyűrű módjára! A felkent kerub, a sátán Ezékiel leírása szerint maga volt az Úr pecsétgyűrűje, a drágakövek pedig aranyfoglalatokban helyezkedtek el az öltözékén művészi vésetekkel díszítve.

Miért hiányzik három kő?

A fentiekben láttuk, hogy a sátán felkent kerubként történő jellemzése, aki Isten hegyén járkál, minden momentumában megfelel a papi felhatalmazásnak. A pap az, akinek bejárása van a szentek szentjébe, Isten jelenlétébe, ahol a kiterjesztett szárnyú kerubok őrzik Isten szentségét. A papok és a sátán öltözéke pedig szinte megszólalásig hasonlít.

Ilyen léptékű hasonlóság nyomán az a kérdés, hogy mi a jelentősége a különbségeknek. Miért hiányzik a sátán mellvértjéről három ékkő?

Ezékiel próféciájának műfaja nem véletlenül siratóének. Néhány versen belül együtt látjuk ennek a tökéletes szépségű, roppant bölcsességű és óriási hatalmú lénynek a felemelkedését és a bukását. „Feddhetetlen életű voltál teremtésed napjától fogva, míg álnokság nem találtatott benned. Bősz kufárkodásod közben megteltél erőszakkal, és vétkessé lettél. Azért száműztelek Isten hegyéről, és elkergettelek, te kiterjesztett szárnyú kerub, a tüzes kövek közül.”[3] A sátán egy kereskedő szemléletű lény. Az ő világában nem a szeretet az alaptörvény, hanem a „valamit valamiért”. Ez a kereskedelem működési alapelve. Amikor a sátán szívében megfogant a világegyetem első bűne, a lázadás, ezzel mintegy kereskedni kezdett a mennyben, hatalmat és dicsőséget kínálva a támogatásért. Mivel pedig a felhatalmazása mennyei államügyészként éppen arra vonatkozott, hogy őrködjön az univerzum igazságosságán, olyan rafináltan nyerte meg a lázadásnak a mennyei lényeket, hogy fel sem merült bennük, hogy rémisztően nagy jogsértés történik körülöttük. A felkent kerubot Istennek meg kellett fosztania rangjától és dicsőségétől, és el kellett őt kergetni a tüzes kövek közül, vagyis Isten jelenlétéből. A végső ítélet pedig nem is lehetne más egy olyan lény felett, aki minden hatalmat és dicsőséget magához akart ragadni, mint hogy „nem lesz belőled soha semmi”.[4]

Mivel a sátán pozíciójából fakadóan az univerzum jogrendjének minden összefüggését egy szempillantás alatt átlátja, kínosan ügyel a jogszerűség látszatára.

Ezért bebizonyítani róla, hogy trónbitorló, csak komoly és szisztematikus bizonyítási eljárás révén volt lehetséges, mert „a jogszerűséget végtelenül tisztelő mennyei világban mindaddig megillette az ’ártatlanság vélelme’ [amíg] az angyali rendek előtt […] minden kétséget kizáró módon bizonyítást [nyert], hogy velejéig gonosz, és függetlenségi törekvései, valamint vádaskodásai minden pozitívumot nélkülöznek, [hiszen államügyészként elítélte, majd megölte] Jézust, Isten ártatlan Fiát”.[5]

A hiányzó három ékkő a bizonyítási eljárás része, és hármas üzenete van: egyrészt a sátán felé, másrészt az angyali rendek felé, harmadrészt a bukott ember felé. A sátán ruházata már teremtése napján elkészült rajta a kilenc ékkővel. Úgy tűnt, hogy ennél nagyobb mennyei méltóság nem létezik. Amikor azonban Isten a bukott ember papi ruhájára tizenkét ékkövet rendelt, az elgondolkodtató lehetett a mennyei lények számára, hogy hogy lehet, hogy az embert még bukottságában is magasabbra emeli Isten, mint a felkent kerubot. Amikor tehát a sátán az embert és egyúttal Istent is jogszerűtlenséggel vádolta, a mennyei lények számára intő jel lehetett a hósenen található plusz három kő. Vajon miért adott többet Isten az embernek, és vajon igaza van-e a főügyésznek? A sátán számára egy szempillantás alatt nyilvánvalóvá vált, hogy jogfosztása végleges, amikor először hallhatott a hósen terveiről, és meglátta az első elkészült remekművet. Isten burkolt politikai üzenete egyértelmű volt: az embert még megváltásra szoruló bűnösként is többre becsülöm, mint téged a lázadásodban.

Születnek hermeneutikai kísérletek arra vonatkozóan, hogy pontosan beazonosítsák a három hiányzó ékkövet, hogy így további üzeneteket nyerjünk a sátán jogfosztottságára vonatkozóan. Ezek összevetik a 2Mózes 28-ban található kövek sorrendjét Izrael tizenkét fiának születési sorrendjével, illetve az 1Mózes 49,1–28-ban olvasható áldásokkal, amelyekkel Jákob megáldja tizenkét fiát. Így a fiúk születési sorrendjéből, a hósenen elhelyezkedő kövek sorrendjéből és az egyes fiúkra mondott áldások tartalmából megpróbálják kikövetkeztetni, hogy mely áldásoktól fosztotta meg az Úr a sátánt, illetve melyek nem lehettek igazak rá nézve.[6]

A papi ruházat másik darabján, az éfódon, annak is a váll-lapján el kellett helyezni két őnixkövet a következő módon: „Azután végy két ónixkövet, és vésd rájuk Izrael fiainak a nevét: hatnak a nevét az egyik kőre, a másik hatnak a nevét a másik kőre, születésük rendjében.”[7] Ha itt a nevek születési sorrendben szerepelnek, joggal feltételezhetjük, hogy a hósenen lévő tizenkét drágakőre is a Jákob-fiak születési sorrendjében kellett felvésni a neveket. Ha ezt a sorrendi megközelítést alkalmazzuk, akkor a sátán ruhájának ékkövei közül a hósenen lévő harmadik sor kő hiányzik, vagyis Gád, Ásér és Issakár áldásától esik el.

A Zsidókhoz írt levél 12. fejezetében a hithősök között Jákobot is felsorolja a szerző épp a halálos ágyán a fiaira mondott áldások miatt. „Hit által áldotta meg a haldokló Jákob József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott.”[8] Ez a tizenkét áldásmondás valóban prófétai érvényű, hiszen nem csupán az egyes fiúkra vonatkozik, hanem a belőlük származó törzsekre is úgy, hogy Jákob fiai nem sokkal korábban telepedtek le Egyiptomban, Gósen földjén, vagyis az áldások négyszáz évvel meghaladják a jelent. Rendkívül erőteljes isteni kinyilatkoztatásról van tehát szó, ami túlmutat az áldásként elmondott emberi jókívánságon.

Ha a hiányzó ékkövekhez kapcsolódó hiányzó áldások okait keressük, akkor három olyan korlátozást találunk, amelyeket a végtelenül bölcs Isten még azelőtt beépített a sátán tökéletes szépségű öltözékébe, mielőtt az embert megteremtette volna és az elbukott volna. Ezekre a korlátozásokra a sátán az üdvtörténet előrehaladtával fokozatosan eszmélhetett rá, és minden egyes alkalommal szembesülnie kellett azzal, hogy Isten mindig egy lépéssel előtte jár. Az Édenben, amikor Isten kihirdette a protoevangéliumot, a pusztában, amikor Áron fiai elkészítették az első hósent, és Betlehemben, amikor végignézte Jézus földre jövetelét. A sátán ruházatáról tehát az alábbi okok miatt hiányzik a hósenen található harmadik sor ékkő:

„Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar!”

A sátán nem mardoshatja örökké az ember sarkát, mert ez a hatalom elvétetik tőle, és az asszony utóda, a megígért Messiás a fejére fog taposni.

„Ásér kenyere kövér, királyi csemegéket kínál.”

A sátán soha senkinek nem kínálhat királyi csemegéket, mert nem ő a király. Ezt a jogot Jézus birtokolja: ő a király, így tőle származik minden, ami királyi.

„Issakár nagy csontú szamár, az aklok között heverész. De látva, mily jó a nyugalom, és milyen szép a föld, teher alá hajtja vállát, és robotoló szolgává lesz.”

A sátántól távol áll mindenféle szolgálat, hiszen folytonosan csak uralomra tör. Nem ő viselt terheket, és nem ő vett fel szolgai formát, hanem Jézus Krisztus, Isten Fia, aki a bűneink terhét hordozta.

Összegzés

A sátán személyének helyes ismerete létfontosságú a keresztény identitás szempontjából. A hiányzó ékkövek üzenete nem csupán a tragikusan elbukott felkent kerubot segít helyesen látni a maga hatalmával és korlátaival, hanem azt a méltóságot is felragyogtatja előttünk, amire Isten Krisztusban a bukottságunk ellenére is felemelt minket. Mindenekelőtt pedig ha lehet, még inkább felmagasztalja a szemünkben Jézust, Isten Fiát, a mi megváltónkat, az erős Istent, aki korlátokat és határokat szab a sátánnak, és újra és újra deklarálja, hogy ő a király. Mert a világtörténelem úgy végződik a fényes hajnalcsillag (Hélél ben Sáchár) nevű felkent kerub számára, hogy elhangzik felette az ítélet: „Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője!”[9] „Én vagyok [mondja Jézus] Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag.”[10]

[1] Ezékiel 28,13.

[2] 2Mózes 28,15–21 (kiemelés P. T.).

[3] Ezékiel 28,15–16 (kiemelés P. T.).

[4] Ezékiel 28,19.

[5] Ruff Tibor: Angyalok pedig vannak (http://www.ujexodus.hu/tema/angyalok_pedig_vannak letöltés ideje: 2024. 05. 01.).

[6] Satan’s Brestplate and The Missing Jewels (https://www.youtube.com/watch?v=Vl5Hku-TmOk&ab_channel=Yahweh%27sRestorationMinistry letöltés ideje: 2024. 05. 01.).

[7] 2Mózes 28,10 (kiemelés P. T.).

[8] Zsidók 11,21.

[9] Ézsaiás 14,12 (kiemelés P. T.).

[10] Jelenések 22,16 (kiemelés P. T.).