Róla azt is elmondhatjuk – amint sokan mások is elmondtak már – , hogy ő szabadított meg bűneinkből, vére árán váltott meg, összekapcsolt Istennel, és hasonló szívből szóló, nagyon is biblikus mondatok szólalhatnak meg. Most ezekhez szeretném kapcsolni azt a kérdést, amelynek kellő fontosságáról meg vagyok győződve. Úgy hiszem, hogy ebbe Krisztusban bele is ütközhetünk, bele is ütköztek már sokan. Vannak, akik keresztény létükre egészen a tagadásig elmenve vallják, hogy Krisztus minden a számukra, de (!) Isten nem lehet.
Embernek a legtökéletesebb, de hogy Isten lenne… ?!
Ez nem egyezhet a közfelfogással, nem férhet bele az egy Istenről kialakult „képbe”, amint az sem, hogy az Atyán kívül Isten lenne a Szentlélek is. Itt máris kimondom (vagyis leírom), hogy „a kialakult kép” ellenére mégis Isten.
A Fiúról szóljon ez az írás! Miért is?… Nem légből kapott ok miatt, s ezt mindjárt el is mondom. Az alapokkal kezdem, s ezek azok a Bibliában található és Istentől ihletett igék, amelyeket ugyan félre lehet érteni, holott semmiképpen sem kellene félreérteni. Ha ez történik, akkor csorbát szenved Isten kijelentése. Legalábbis azoknál, akiknél ez történik. Vallom ugyanakkor, hogy mindannyiunknak ragaszkodnunk kell a tiszta Igéhez. Ne vétkezzünk ebben!
Elkezdtem foglalkozni a témával. Kellő alapossággal néztem meg könyvtáram azon könyveit, amelyek ebben segítségemre lehettek. Figyelmet fordítottam továbbá a gyülekezet hitvallására, sőt több keresztény gyülekezet hitvallására is. A legegyértelműbb és legfontosabb mindig Isten szava, s most erre térek ki ebben az írásban, nem figyelve egyéb könyvekre, sőt nem figyelve bármely hitvallásra sem, amelyek különben egyeznek (!) a Bibliával. Ezeket természetesen elfogadom, most mégis elhagyom az ezekre történő hivatkozást egyrészt terjedelmi okból, másrészt az egyszerűségre törekvés szándéka miatt.
Miért is foglalkoztam e kérdéssel? Az adta ennek aktualitását, hogy valaki olyan gondolatokat vetett fel, amely gondolatok választ igényeltek, vagyis mintegy apologetikai indíttatás motivált. Ugyanis levelezést folytatok azzal a testvérünkkel, aki nem közénk tartozik, nem is Debrecenben él (élnek), s aki nemrégiben meglepett azzal a nézettel, igeértelmezéssel, amely – mint írtam – részemről ennek a témának a felkutatását hozta elő, és miközben ezt tettem, nemhogy nem rendültem meg, hanem még meg is erősödtem, miután láttam, hogy az Ige talajára épülő hitvallások – legyen az akár baptista, akár református, akár más felekezet hitvallása – határozottan Krisztus istensége mellett foglalnak állást. Ezt az álláspontot én is évtizedek óta képviselem.
A nem említett barátunkkal, testvérünkkel évtizedek óta kapcsolatban vagyok, vagyunk, vagyis az igeértésük (azaz a félreértett igék) miatt feleségemmel együtt sajnálkozunk. Ők – mint akkor elmondták – nem új tanításként közölték ezt velünk. Ezt vallják évtizedek óta. Eddig erről mégsem volt tudomásunk. Természetesen ebben az írásban az egyébként keresztény felekezet nevét sem fogom elárulni. Megkockáztatom, hogy köreinkben is előfordulhat hasonló felfogás, bár annak örülnénk legjobban, ha ez elképzelhetetlen lenne. Ha Krisztus istensége elé vagy mögé még csak kérdőjel sem kerülne!
De hát egyáltalán kire mondható ez a szó: Isten?
Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem. Ennek is utánanéztem. A görög nyelvű Újszövetség „Theosz” szava a magyarban Isten szóval lett fordítva, s ezeket az igéket fel fogom sorolni, sőt még jobb lesz ki is írnom, mert az igehely közlése netán kevés. Csak így szemléletes, ha az olvasó egyből találkozik az igével.
Természetesen mindez nem gátolhatja meg ezeknek a megkeresését. Ebbe a cikkbe ezeken túl mást csak minimálisan foglalhatok bele, mert – én úgy tartom – egyrészt az itt leírt elég lesz épülésünkre, másrészt pedig az írásom elején felvetett kérdésre meg tudom adni a magától értődő választ.
A magyarban már az Isten szó nyelvi jelentése érdekes lehet. Erről ezt találtam: „Az ’isten’ szó eredetére nézve különféle vélemények vannak […] A magyarban régiesen is am. a mai ős, ten pedig vagy tön, vagy dön, s mély hangon: don ismeretes képzők, mint újdon, zordon, mely csak újabb időben rövidült zord-dá, s mely képzők különben főneveket is alkotnak, mint ösztön (= űz-tön), hajadon, gordon stb. Ezek után ítélve ősdön v. régiesen: isden vagy isten, annyit tesz mint is-tevő v. ős-tevő, összébbhúzva is – v. ős–tő (’tő’ előtő szóban is am. tevő) és n toldalékkal (mint eleven) ős-tön, is-tön, isten; tehát jelentése: ősműködő vagy ősvaló, őslény, melynek ezek szerént akár tiszta magyarságát, akár találó jelentését, találóbbat, mint bármelyik a mondottak közül, csak az elfogult tagadándja […]” (A Czuczor–Fogarasi-féle A magyar nyelv szótára mondataiból idéztem.)
Le fogom írni azokat az igéket, amelyekben a görög alapszövegben is ott van az Úr Jézus Krisztusra vonatkoztatva a Theosz (Isten) megnevezés. Ez mindent eldönt, annak ellenére, hogy a fordítások mindegyikében nem érvényesül szigorúan. Feltétlenül leírom azt is, hogy a mondatok összefüggése miatt néhol kicsit hosszabban kellett kiírnom egyik-másik igét.
A következő bibliafordításokat használtam:
Károli szövegét figyeltem egy 1835., egy 1895. évi Bibliában, illetve a revideált Károli-szöveget.
Egyéb fordítások:
- Új Testámentom (görögből magyarra fordította, és értelmező és magyarázó szöveget írta dr. Budai Gergely, Budapest, 1967)
- Újszövetségi Szentírás (görögből fordította Vida Sándor, VikArt Bt, 1993)
- Biblia magyarázó jegyzetekkel (Budapest, 1997)
- Újszövetség (Csia Lajos fordítása szerint, Negyedik kiadás, 2005)
- Magyarázatos Biblia (az újonnan revideált Károli-biblia szövegével, Harmat–Veritas, 2014)
- Biblia. Új fordítás (Budapest, 1975)
- Biblia. Új fordítás (Budapest, 1992)
- Biblia. Új fordítás (Budapest, 2015). Az itt következő idézetek forrása a Magyar Bibliatársulatnak ez a 2015. évi kiadása.
Fontosnak kell tartanunk a következőket:
- A Máté 1,23-ban mindenütt az Isten megnevezés szerepel.
- A János 1,1–4 ben (vagyis az 1. versben) külön is élesen kiemelik Krisztust ezek a szavak: „maga is Isten volt.” Ez az Egyszerű fordítás szövegében jelentkezik így.
- A János 1,18-ban mindegyik fordítás Istent említ, csak Károli mondja Fiúnak.
- A János 20,28 mindegyik fordításban Istennek mondja Krisztust.
- A Róma 9,3–5 mindegyik fordításban Istent említ. Még határozottabb az Egyszerű fordítás az 5. versben, amikor Krisztusról így ír: „aki Isten minden és mindenki felett. Legyen örökké áldott! Ámen.”
- A Filippi 2,6 mindegyik változatban Istennel egyenlőnek mondja Krisztust.
- Az 1Timóteus 3,16-ban csak Károlinál jelentkezik az Isten megnevezés. Az Újszövetség görög szövegében vitathatatlanul a „hosz” = aki szó szerepel, de a lábjegyzet felemlíti itt is a theosz = Isten nevet. A nekem meglévő többi fordításban az „aki” vonatkozó névmás szerepel Isten neve helyett. (A 2012. évi Egyszerű fordítás ezen versének kezdete – megjegyzem – mégis érdekes: „Jézus Krisztus emberi formában megjelent közöttünk”, s az ehhez kapcsolódó lábjegyzet, amely ezt közli: „Jézus Krisztus: Szó szerint: »aki« Egyes kéziratokban: »Isten«”). Egyedi a Budai-féle fordításnak ez a változata: „Krisztus megjelent testben… ” E kivételek ellenére az 1Timóteus 3,16-ban – mint írtam – igazodok az új fordítás szövegéhez.
- A Titusz 2,13 mindegyik fordításban Istennek mondja Krisztust.
- Ugyanez érvényes Krisztusra az 1János 5,20 igeversének fordításaiban.
Krisztus istenségét tárják elénk ezek az Újszövetségből vett igék (s lehet, hogy még hiányos is a sor):
– „»Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd« – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Máté 1,23)
– „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.” (János 1,1–4)
– „Istent soha senki nem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.” (János 1,18)
– „Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem!” (János 20,28)
– „Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, az én testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett, akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen.” (Róma 9,3–5)
– „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Filippi 2,5–8)
– „Valóban nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a népek között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.” (1Timóteus 3,16)
– „Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.” (Titusz 2,11–14)
– „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van. De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az Igazat, és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.” (1János 5,20)
Végül pedig: szolgáljon mindez Isten dicsőségére és lelkünk épülésére! Ennél jobb kívánsággal nem zárhatom.
Máté István
