Egy zsoltár pontosan kifejezheti az örömünket, a félelmünket vagy a vágyainkat. Máskor azonban olvasás közben megakadunk. Olyan ígéretet olvasunk, amelyet nehéz összeegyeztetni azzal, amit éppen átélünk.
Isten védelmet ígér, mi pedig veszteséget tapasztalunk. Szabadításról olvasunk, miközben a szenvedés tovább tart. Hogyan kapaszkodhatunk ilyenkor az igébe?
Vannak, akiknek ez a kérdés fájdalmasan személyessé válik és akár az Isten jóságát komolyan megkérdőjelezi. Például a 91. zsoltárt olvasva nem érhetjük, hogy a „Nem érhet baj, csapás nem közelíthet sátradhoz” ígéret hogyan válik igazsággá a nehéz, veszteséggel teli időkben is. Ilyen tapasztalásokkal mégis, hogyan tudunk ragaszkodni ahhoz, hogy a Biblia továbbra is igaz? Vagyis hogyan kell helyesen értenünk Isten ígéreteit?
Krisztus fényében olvasni a Bibliát
A személyes alkalmazás a Biblia olvasása során fontos, de nem ugorhatunk rögtön ide. Először meg kell kérdeznünk, mit jelentett az adott szöveg azoknak, akiknek eredetileg íródott. Ezután Jézus életének, halálának és feltámadásának fényében kell értelmeznünk a történéseket. A Biblia részei tehát akkor válnak igazán érthetővé, amikor meglátjuk helyüket abban az egységes történetben, amely a Teremtés könyvétől a Jelenések könyvéig húzódik.
Vegyünk egy konkrét példát: Az 1. zsoltárban például egy boldog emberről olvasunk, aki éjjel-nappal az Úr törvényében gyönyörködik. Könnyen arra jutunk, hogy nekünk is többet kell olvasnunk, jobban kell teljesítenünk, és akkor áldott lesz az életünk. Aztán megjelennek a nyugtalanító kérdések: mi történik, ha kihagyunk egy napot vagy egy hetet? Hogyan gyönyörködhetnénk tökéletesen abban a törvényben, amelyet újra és újra megszegünk?
Krisztus személyének megértése itt is a kulcs, ami reménységet adhat.
Ő az egyetlen, aki maradéktalanul gyönyörködött az Atya törvényében. Ő az a boldog ember, akinek minden, üdvösségünkért végzett munkája sikerrel jár. A zsoltár alkalmazása azzal kezdődik, hogy hit által hozzá kapcsolódunk. Így a bibliaolvasásunkban saját teljesítményünk helyett egyre világosabban látjuk azt, amit Krisztus már megtett értünk.
A küzdelem története és Krisztus győzelme
A bibliai igazságok és a saját életünk közötti kapcsolódást még inkább úgy érthetjük meg és lehet békességünk Istenben, ha meglátjuk azt, hogy a Bibliai történetek egészén végig húzódó harc az Isten és a Sátán között zajlik („Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak” Efezus 6,12), amiben a lelki harcunk is értelmet nyer.
A harc akkor kezdődött világosan, amikor az Édenben az ember hallgatott a kígyóra, és szembefordult Istennel. Isten azonban azonnal kegyelemmel közeledett Ádámhoz és Évához. Betakarta őket és rögtön szembefordult a Sátánnal. Ellenségeskedést támasztott az asszony és a kígyó, valamint utódaik között, és megígérte, hogy az asszony utódja összezúzza majd a kígyó fejét, miközben a kígyó megmarja a sarkát.
Tehát a győzelem során maga a győztes is megsebesül…
A harc és az utódról szóló ígéret ezek után végigkíséri a bibliai történetet: A fáraó a héber fiúgyermekek elpusztítására törekszik, Góliát Isten népét fenyegeti, Hámán a zsidók kiirtását tervezi. A küzdelem Jézus eljövetelével is folytatódik és a kereszten éri el tetőpontját. Jézus elszenvedi a bűn halálos csapását, a kígyó a sarkába mar, de a seb nem lesz halálos, a sír nem tartja fogva Jézust. Feltámad, és diadalmaskodik. Saját küzdelmeinket is ennek a győzelemnek a fényében láthatjuk: Krisztus már legyőzte azt az ellenséget, amely ma is ellenünk munkálkodik.
Isten védelmébe kapaszkodni a veszteségben
De a Sátán továbbra is azt akarja, hogy vele legyünk szövetségben. Magának akar bennünket és mindazokat, akiket szeretünk. A Biblia tehát az evangéliumok után, a levelekben továbbra is valóságos lelki harcról beszél. Ugyanakkor Isten ígéretei messzebbre mutatnak annál, mint amit a jelenlegi körülményeinkből tapasztalunk
Isten sohasem ígérte, hogy ebben az életben elkerüljük a betegséget és a halált. Megígérte viszont, hogy az övéit magához gyűjti és a Sátán végső, örökké tartó veszedelmétől megvédi.
A testi-lelki harcban ebből az igazságból meríthetünk.
Amikor veszteség ér, kapaszkodhatunk abba, hogyha Krisztusban vagyunk, semmi nem szakíthat el tőle. Többé nem vagyunk kiszolgáltatva a Sátán gyötrelmeinek, kísértéseinek. Lehet, hogy a fizikai harcot továbbra is vívjuk, a bűnös világ következményeit tapasztaljuk, de a legfontosabb, hogy a megváltott lelkünk védelmet élvez és nincs többé kiszolgáltatva a gonosz szeszélyeinek.
Valóban elhisszük ezt az igazságot? Tényleg így éljük az életünket?… Nagy szükségünk van arra, hogy az ige igazsága a gondolatainkból folyamatosan eljusson az érzéseink és a meggyőződéseink szintjéig. Imádságban kérhetjük, hogy Isten élő és ható szava formáljon minket, ahogyan róla, a világról és a jövőről gondolkodunk.
Ebből születhet bátorság a nehézségekhez, biztos reménység a jövőre nézve és nyugalom a várakozásban.
Az ellenség időszakosan megnyerhet egy-egy csatát az életünkben, de a Krisztushoz tartozók lelkéért folyó harcot már elvesztette.
A cikk Nancy Guthrie „How the Story of Scripture Makes Sense of the Stories of Our Lives” című előadása alapján készült, amely a Christian Counseling & Educational Foundation Living Scripture című 2018-as országos konferenciáján hangzott el Virginia Beachen.
