Láttam egyszer egy nagyon aranyos kis kutyust. A farkát csóválva kezdte nyalogatni egy arra járó férfi kezét, lábát, de az ráhúzott egy jó nagyot a kutya fejére.
A magányosság többféle módon utolérhet minket. Van, hogy az ember mit meg nem adna egy kis csöndért, nyugalomért, elzárkózásért. Ilyenkor vágyunk az egyedüllétre.
Uram Jézusom, nagyon hiányzik szeretteim és barátaim közelsége, hogy asztal köré gyűljünk, hogy egymás szemébe nézhessünk, hogy csak elüldögélhessünk egymás mellett. Te vagy egyedül, aki mostani magányomban társam vagy. Ülj le asztalomhoz, nézz szemembe, és beszélgess velem. Akkor ki bírom várni azt, míg újra együtt lehetek velük. Köszönöm, hogy te itt maradtál. Ámen.
