Herrnhut
Az a megtiszteltetés ért, hogy meghívást kaptam az ABWE (Association of Baptists for World Evangelism) éves konferenciájára, amelynek idén a németországi Herrnhut adott otthont. Nagyon jó volt találkozni olyan misszionáriusokkal, akik a világ minden tájáról egybegyűltek, hogy megosszák egymással a tapasztalataikat. Különösen jó volt kicsit beletekinteni abba, hogy hogyan működnek a misszionáriusok olyan országokban, amelyeket most biztonsági okok miatt nem nevezek meg. Kicsit még ízlelgetem a „cross-cultural ministries” kifejezést, amelynek tökéletes magyar megfelelőjét nem tudtam még megfogalmazni magamnak (talán a „kultúraközi szolgálat” kifejezés adja át leginkább). A reggeli áhítatoknak az alapját a Cseh-Morva Testvérgyülekezet megalakulásának körülményei és történelme adták. Mindannyiunkat inspirált a herrnhuti testvérek alázata és hite, valamint bátorsága, ahogyan elindultak egy ismeretlen világba, életüket is kockára téve az evangéliumért. Közösen imádkoztunk azért, hogy az Úr hívjon el az ő szolgálatába még sokakat, akik bátrak lépni az ő hívására. A kisváros bővölködik történelmi épületekben, s a legtöbb utca is az első telepesek nevéről, tetteiről van elnevezve. Sok különleges történet kapcsolódik Herrnhuthoz, és ahogy napról napra hallgattam a történelmet, gyakran volt olyan érzésem, mintha az anabaptistákról beszélnének.
Egyháztörténelem-kedvelőknek talán hamar felcsillan a szeme Herrnhut város neve hallatán. A 18. században létrejött kisváros megalakulása a cseh-morva testvérek és Nikolaus Ludwig Zinzendorf evangélikus pietista gróf nevéhez kötődik. Hogyha egy kicsit mélyebben beleásunk ennek a közösségnek a múltjába, létrejöttének a körülményeibe, akkor nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy Isten hogyan irányította és kötötte össze a szálakat. Az ő történetükről szeretnék pár szót ejteni a teljesség igénye nélkül. Azoknak, akik többet szeretnének megtudni a cseh-morva testvérek életéről, szeretettel ajánlom J. Hutton The history of the Moravian Church című könyvét angol nyelven.
Egy gróf az evangélium szolgálatában
Nikolaus Ludwig Zinzendorf 1700-ban született német evangélikus nemesi családban. Édesapja hathetes korában tuberkulózisban halt meg, így édesanyja hamarosan újra férjhez ment. Zinzendorf anyai nagymamája birtokára került, aki elkötelezett evangélikus pietista szellemben élt és ebben a szellemiségben nevelte unokáját is. A kis Zinzendorf nyitott volt az evangélium üzenetére, és már fiatalon elkezdték érdekelni a teológiai tanulmányok.
Hiába volt meg a rangja és befolyása, lelkészé válását sokáig megakadályozta nemesi származása.
Sem az arisztokrácia képviselői, de még családja sem támogatta teológiai tanulmányaiban, mivel lelkésznek lenni rangon alulinak számított. Zinzendorfot mégsem lehetett eltántorítani. Az ellenállás nem érdekelte, csak Istennek akart engedelmeskedni. Teológiai tanulmányait Wittenbergben, a lutheránus teológia fellegvárában végezte. Utána egy időre európai körútra indult, hogy megismerjen más iskolákat is, de hamarosan visszatért Németországba. Egy nap rádöbbent, hogy eddigi életében mily keveset tett Krisztusért, míg Krisztus oly sokat tett érte.
1921-ben megvásárolta nagymamája berthelsdorfi birtokát, hogy saját tulajdonban levő vagyonnal rendelkezzen. 1722. szeptember 7-én megnősült, feleségül vette Erdmuth Dorothea von Reuss grófnőt, aki szintén pietista szellemiségű evangélikus volt.
Egy nap, ami mindent megváltoztatott
1722. június 8-án Christian David vezetésével néhány, vallásos meggyőződése miatt üldözött protestáns keresztény kopogtatott Zinzendorf berthelsdorfi birtokának ajtaján. David előzőleg tárgyalt már a gróffal, mert hallotta, hogy jó szívvel fogad be menekülteket cseh és morva területekről.
A gróf nyitott volt erre, sőt Isten időzítését látta abban, hogy végre tehet valamit Krisztus népéért.
Zinzendorf kezdetben a birtokon helyezte el ezeket a menekülteket, nemsokára viszont felajánlott egy földterületet a közelben, ami szintén az ő tulajdonában állt.
Herrnhut a német–lengyel határszélen helyezkedik el, ezért hamar elterjedt a híre, hogy az üldözött keresztények menedékre lelhetnek a telepen, és a következő években háromszázra emelkedett a menekültek száma. A különböző területekről, más és más hitbeli meggyőződéssel érkező új lakók még ha nem is akarták, de gyakran nézeteltérésbe kerültek egymással. Zinzendorfnak az volt az elképzelése, hogy az egyháznak belülről kellene megújulnia, és a helyi evangélikus lelkésszel, Johann Andreas Rothéval minden erejükkel erre törekedtek. Nem akart új egyházat létrehozni, ezért a cseh-morva menekültek is a helyi közösséghez csatlakoztak. Kezdetben vasárnaponként a berthelsdorfi evangélikus templomban vettek részt az istentiszteleteken, viszont a hétköznapokon Herrnhutban gyűltek össze imádkozni, énekelni és Bibliát tanulmányozni. Az ellentétek annyira kiéleződtek, hogy ha nem lép közbe a Szentlélek, talán a herrnhuti közösség szétdarabolódik. Ekkor Zinzendorf hazaköltözött és kezébe vette a herrnhuti csoport igazgatását. Elkezdte meglátogatni egyenként a családokat, és arra bátorította őket, hogy inkább azt vegyék figyelembe, amiben egyet tudnak érteni, ne pedig azt, ami szétválasztja őket. (Talán ha ma is sokan megfogadnák ezt a tanácsot, sokkal áldásosabb tevékenységet tudnának folyatni az evangélium ügyéért.)
Zinzendorf egy szabályzatot hozott létre a közösség számára, amit a herrnhuti lakók elfogadtak és a következő években kötelező érvényűnek tartottak. Akik nem tudtak eleget tenni ennek a szabályzatnak, elhagyhatták a közösséget. Lassan-lassan Zinzendorf létrehozott egy különálló egyházat az egyházon belül: a Cseh Morva Testvérgyülekezetet. Kezdetben a gróf ütemezett be mindennapi igeszakaszt a gyülekezetnek olvasása, de a későbbiek folyamán a testvérek már maguk osztották be az igéket. Talán ők voltak az első olyan protestáns felekezet, akik a napi áhítat fogalmát megalkották.
Erről a szokásról egy 1930. január 25-én megjelent Békehírnök-cikk is megemlékezik: „A herrnhutiak »jelmondatai« kétszáz évesek, ezáltal egy új jubileumi dátumhoz érkeztek. Nincs más céljuk, mint hogy segédkönyvecskéül szolgáljanak minden üdvkereső számára. A jelmondatok alatt az aranymondásokat tartalmazó bibliaolvasó-naptárakat kell érteni. Herrnhut naplójában 1728. május 3-i dátummal ezt olvashatjuk: »A gróf úr [Zinzendorf] ma kezdte meg módszerét, hogy énekórán valamit kijelöljön mint jelmondatot [aranymondást] a következő napra. Az első úgy hangzott: ’A szeretet űzte közénk, és mi ne szeressük?!’ Ezek az ügyes mondások nemcsak Herrnhutban, de sok gyülekezetben éreztették üdvös hatásukat. Bevett házi szokássá vált, hogy a napi munkát a családok körében egy ilyen aranymondással kezdjék meg. Örömmel és jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy a herrnhutiak szép szokása a bibliaolvasó-naptár révén nálunk is közkedveltségnek örvend.«” A cseh-morva áhítatok ma is közkedveltek és nagyon sok nyelvre lefordítják őket.
Berthelsdorfi evangélikus templom
Száz évig tartó közbenjáró ima
Ma, egy olyan korban, amikor egy óra imádság is nehezünkre esik, el sem tudnánk képzelni, mit jelent száz évig folyamatos imaközösségben lenni a testvérekkel és Istennel. A folyamatos vitáknak Herrnhutban nemcsak a gróf által felállított szabályzat vetett véget, hanem Isten Szentlelkének a kiáradása is, ami betöltötte nemcsak Zinzendorfot, Rothét, hanem a kis település minden lakóját.
Olyan szeretetet és megbocsátást tapasztaltak egymás iránt, ami lebontott minden falat.
Új korszak kezdődött Herrnhut életében. Először csak néhányan voltak, akik jelentkeztek, hogy napi egy órát imádkoznak, hogy Isten jelenléte megmaradjon. „Erre a célra a testvérek néhány nappal később bevezették az óránkénti könyörgés rendszerét. Mivel a zsidó templomban az oltáron lévő tüzet soha nem engedték kialudni, a testvérek elhatározták, hogy az Úrnak ebben az új templomában a közbenjáró imádság füstölője folyamatosan emelkedjen éjjel-nappal.
Ettől fogva Herrnhut valóban az „Úr őrsége” lesz. Az egész napot gondosan megtervezték, és minden testvér vagy nővér sorra került. Az összes valaha szervezett imaközösség közül bizonyára ez volt az egyik legfigyelemreméltóbb. Állítólag több mint száz évig megszakítás nélkül működött.” (J. Hutton: The history of the Moravian Church, 139. o.) A gróf politikai kapcsolatai révén egyik alkalommal találkozott egy rabszolgával, aki elmesélte neki, hogy mennyire várják a keresztény misszionáriusokat St. Thomasra. Zinzendorf megihletődve ment haza, és elmesélte a testvéreknek a rabszolga történetét. Többen késztetést
éreztek arra, hogy elmenjenek St. Thomasra. Égett a szívük azért, hogy Krisztus üzenetét olyan helyen hirdessék, ahol még nem járt misszionárius, különösen protestáns misszionárius nem.
Herrnhut a protestáns külmisszió bölcsője!
A következő években számos országba mentek el Herrnhutból cseh-morva misszionáriusok, akik gyakran nehéz körülmények között, de bátran és kitartóan hirdették Krisztus örömhírét. Távoli, ismeretlen szigeteken, Afrikában, Észak-Amerikában szolgáltak. Olykor, ha egy misszionárius meghalt a szolgálati területet, rögtön volt jelentkező, hogy átvegye a helyét.
Áldozatos és kitartó munkájuk során több ezren ismerték meg az Úr Jézust mint megváltójukat, és lettek Isten gyermekeivé.
A Cseh-Morva Testvérgyülekezet ma is aktívan misszionál, viszont Európa (Herrnhut) helyett a pólus áthelyeződött Afrikára. Manapság innen indul ki a legtöbb misszionáriusuk. Missziós tevékenységükről egyházunk is elismerően nyilatkozott 1930-ban: „Az egész világon ismeretes az a nagyszabású és áldott missziómunka, amelyet a herrnhuti német morva atyafiak végeznek. A misszió központja Herrnhut község volt, amely Németország közepén fekszik. A községet most – bár a lakosság számaránya nem felel meg ennek – kivételesen a városok sorába iktattak messze terjedő hírére való tekintettel. A község alapítója gróf Zirzendorf Lajos volt, és lakosai még most is megtartották azokat a puritán szokásokat, melyeket az alapító meghonosított. Külön élnek a fivérek, nővérek és az özvegyek. Semmiféle szeszes italt nem fogyasztanak, divat, tánc, sportőrület ismeretlenek előttük. Temetőikben a sírokon nincs sem kereszt, sem másféle emlékjel, hanem azokat a földdel egyenlővé hengerlik. Ezzel szemben azonban a missziótársaságoknak több mint 200 misszionáriusa van, akik a föld minden részén, Labradortól kezdve Afrika legsötétebb részein hirdetik Krisztus evangéliumát, és közülük sok százan életükkel pecsételték meg bizonyságtételüket. A herrnhutiak missziós társasága kb. 150 éve áll fenn.” (Békehírnök, 36. évf., 7. szám)
Különleges látnivalók Herrnhutban
Herrnhut ma egy csendes kisváros, ami háttérországként szolgál ebben a nagy misszióban. A városban sok különleges helyet meg lehet tekinteni, mindegyiknek külön története van. A helyi cseh-morva testvérek temploma a város központjában kiemelkedik szépségével a többi épület közül. A második világháborúban leégett (mivel közel van a lengyel határhoz, az orosz csapatok lebombázták útközben), viszont sikerült újraépíteni. Különlegessége az egybefüggő nagy tér fehér falakkal, fehér padokkal és hatalmas nagy fehér ablakokkal. Azért ennyire puritán és egyszerű minden, hogy semmi ne vonja el a hallgatóság figyelmét az elhangzó üzenetről. A szószék a hallgatósággal majdnem egy szinten helyezkedik el, ezzel is jelezve, hogy a gyülekezetben mindenki egyforma.
Herrnhuti cseh-morva templom
Sírkert
A mindenki egyenlő Isten előtt elv a cseh-morva testvérek temetkezési szokásaiban is megjelenik. Ha kimegyünk a temetőbe, akkor először is egy szépen faragott kapun kell átmennünk, amelyre a következő felirat van felvésve: Krisztus feltámadt a halálból. Szokás ez a köszöntés a keleti egyházakban, de egyre gyakrabban hallani ma már protestáns egyházakban is. Nincsenek díszes sírok, hanem egy könyv alakú sírkő jelzi, hogy kit temettek el azon a bizonyos helyen. Ha távolból nézzük ezeket a sírfeliratokat, akkor olyannak tűnnek, mint a kiszakított lapok egy könyvből. Mindegyik egyforma. A halottakat elhalálozásuk sorrendjében temetik el. A temető különlegessége még, hogy nemek szerint temetik el a halottakat. A nőket és férfiakat külön parcellába. Ennek, mint bizonyára eszünkbe is jut, Jézus válasza a farizeusoknak szolgáltat alapot, amikor azt mondja az igében, hogy a mennyben nem lesz majd házasság, hanem olyanok leszünk, mint az angyalok (Máté 22,30).
A herrnhuti temetőben található Zindendorf grófnak és családjának sírjai is. Még egy szót Johannes Amos Comeniusról. A szálloda, amely a konferenciának is otthont adott, a Komensky nevet viselte. Így tisztelegnek Comenius, a Cseh-Morva Testvérek utolsó püspöke előtt, aki a magyar protestantizmushoz is számos szálon kötődik.
