Házasságunk értéke

Elolvasási idő: 5 perc
Elolvasási idő: 5 perc
A házasság érték. Miért kell beszélni erről a témáról, hiszen olyan egyértelmű a válasz? – vetődhet fel bennünk a kérdés.

Bár az elmúlt években azt halljuk, hogy emelkedik a házasságkötések száma Magyarországon, mégis azt gondolom, hogy sokan nem tartják értéknek a házasságot. Miért mondom ezt?

  • Vannak, akik össze sem házasodnak, mondván, hogy minek, csak egy papír.
  • A nyugati társadalmunkban egyre többen vannak, akik másként értelmezik a házasságot, mint a Biblia, mindenféle irányzatok jelentek meg, melyekhez egyre többen csatlakoznak. Fontos, hogy hívő emberként tisztában legyünk ezekkel.
  • Sokan házasságban élnek, de a mindennapok kihívásaiban, vagy a fásultság miatt, a sok bántás és veszekedés, csalódás és meg-nemértettség miatt azt hiszik, hogy az ő házasságuk egy kényszerpálya, minden, csak nem érték… Egy idő után nem küzdenek érte, ha nem megy, elválnak.

Tehát a házasságot, és annak értékét nagyon sok felől támadják, fontos róla beszélni, saját házasságunk értékét pedig fontos meglátni, és megélni a mindennapokban.

Cikksorozatomban néhány olyan irányzatot, jelenséget is megnevezek, röviden bemutatok, amelyek egyre inkább meghatározó tényezőjévé válnak társadalmunknak (némelyik óriási téma, nem fogok mélységében belemenni),

Egyik a válás kérdése. Az Igeidők magazinban korábban egy sorozat is olvasható a témáról (itt, itt, itt, itt és itt), röviden erről csak annyit jegyzek meg, hogy a válás a modern társadalom egyik elfogadott jelensége: száma igen magas, sajnos hívő emberek között is növekszik.
A másik a gender elmélet, amely időközben ideológiává vált.

Nagyon jól összefoglalja az elképzelés lényegét egy Sándor Csilla nevű szerző, akinek egy cikke jelent meg a Magyar Hírlapban e témáról:

„A gender, az egyenlőség szellemiségében, értelmetlennek tartja a nemek megkülönböztetését, és az egyénre bízza a döntést, hogy melyik nemhez tartozónak vallja magát. Ezáltal mindenki eldöntheti, hogy hetero-, homo- vagy transzszexuálisként létesít kapcsolatokat, és ezeket a gender egyenrangúként kezeli. A több mint fél évszázados ideológia elszánt harcot vívott, hogy bevezesse a társadalmi nem fogalmát, és háttérbe szorítsa a biológiai nemiséget. Ennélfogva a gender ellenez minden olyan szándékot, amely különbséget tesz a férfi és a nő hivatása, például a házasságban, a családban betöltött szerepe között.”

A gender feleslegesnek tartja a biológiai nemek megkülönböztetését. Ez kb. olyan, mint a gravitáció nélkül magyarázni a földi létet. A tömegvonzás mindenkire hat, nem lehet eltörölni. A biológiai nem, azaz hogy valaki férfinek vagy nőnek születik, mindenkinek az életében genetikailag meghatározó, nem megváltoztatható. Igaz, hogy léteznek tanult társadalmi szerepek, ezek is meghatározóak egy ember életében, és rengeteg téves előítélet, sztereotípia kapcsolódik hozzájuk. De a múltunk, a biológiai eredetünk nem kitörölhető. Férfinak és nőnek lettünk megalkotva.

A hazánkban meghatározó együttélési forma az élettársi kapcsolat.  Az elmúlt húsz évben megháromszorozódott az élettársi kapcsolatok száma Magyarországon. Ez az adat azt indikálja, hogy sokan nem tartják fontosnak az esküvőt és a házasságot. „Csak egy papír, nem számít” – halljuk sokszor, „anélkül is együtt tudunk élni, szeretjük egymást”.

Megjelentek a mozaik családok vagy más néven a „patchwork” családok.

A mozaikcsalád olyan újraformálódott családközösség, melyet egy szülő és gyerekei alkotnak az új partnerrel, akinek esetleg szintén van már gyermeke. A mozaikcsalád hazánkban a legelterjedtebb olyan válás utáni családforma, amely mindkét szülői mintát biztosítja a gyermekek számára. A mozaikcsalád tehát két felnőtt és egy vagy több gyermek együttéléséből áll össze. Első ránézésre nem sokban különbözik a hagyományos családtól, közelebbről megvizsgálva azonban számos speciális jellemzője van, amelyek alapján mégis eltér hagyományos családformától.

„Anya, amikor azt kéri a tanító néni, hogy rajzoljam le a családomat, akkor apát rajzoljam vagy a Pétert? És csak a Maját vagy a Dinit és a Lilit is?” – kérdezte egy közeli ismerős elsős kislánya, komoly dilemmában, vajon ki kerüljön rá az iskolai bemutatkozó rajzra. A vér szerinti apukája, akit jó, ha évente kétszer lát, hiszen külföldön él? Vagy rajzolja anya és az édestestvére mellé inkább a nevelőapát, akit amúgy papának szólít, és a két mostohatestvért, akikkel még jobb is a viszonya, mint a saját hisztis és elviselhetetlen húgával? A tanító néninek nyilván eszébe sem jut, amikor ilyesmit kér, hogy az osztályában bizony szép számmal lehetnek olyan gyerekek, akiket egy szülő vagy nagyszülő nevel, vagy akik kacifántos patchwork (mozaik) családban élnek” (Forrás: Vasárnapi Hírek.)

Mi jellemzi ezeket a családokat?

Nincs minden családtag között vérségi kapcsolat. A házaspár és a szülőpár legalább a gyerekek egy részénél nem azonos. A szülő-gyerek kapcsolat megelőzi a párkapcsolatot és a családnak viszonylag fiatal a közös története. Kevésbé egyértelmű a családtagok számára, hogy ki tartozik a családba. Például a férj számára a saját, ex-feleségénél élő gyermeke is családtag, míg a feleség számára nem. A családtagok egy része a korábbi kapcsolat megromlása miatt már átesett egy családi krízisen. A mozaikcsaládban nevelkedő gyermekek idejük jelentős részét a másik vér szerinti szülőnél tölthetik, ilyenkor a család határai elmosódnak.

 

Selmeczi Ottilia

Folyt. köv.

 

Fotó: unsplash.com

 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp