A válás megoldás? – 5. rész

Elolvasási idő: 5 perc
Elolvasási idő: 5 perc
Sorozatunk előző részeiben néhány házasságot fenyegető veszélyre hívtam fel a figyelmet. Most házasságunk gondozásának fontosságát szeretném kiemelni, amely kulcsfontosságú problémáink megoldásában.

Ápolnunk kell a házasságunkat, mert általa megerősödik szövetségünk, amely összeköt minket, és távol tartja még a válás gondolatát is.

A problémáink sokszor észrevétlenül és lassan rombolják kapcsolatunkat. Ezért figyeljünk egymásra, legyen időnk a társunkra, a beszélgetésekre! Legyen időnk a játékra, az intimitásra a szürke hétköznapokban is, még mielőtt túl későn ismernénk fel ezek hiányát!

Ha felismerjük, hogy baj van, akkor kérjünk segítséget!

  • Fontos, hogy Istenhez forduljunk, mert legfőképpen megbocsátásra és helyreállításra van szükségünk.
  • Forduljunk barátainkhoz, házassággondozókhoz, akik segíteni tudnak mindkettőnknek nehézségeink legyőzésében!

Szükséges átgondolni házassági elkötelezettségünk valódi tartalmát is, A keresztények számára a házasság szövetség, megszentelt fogadalom és ígéret Isten és egymás felé. Két ember egymásba kapaszkodása a legjobb körülmények között és a legnehezebb időszakokban egyaránt. Ma sokan a könnyebb utat választják: kihátrálnak a problémákból és a házasságból is. Mi ne ezt tegyük! Ha közösen oldjuk meg a nehézségeket, akkor kapcsolatunk megerősödik.

Soha ne fenyegessünk elhagyással!

Ha elhagyással fenyegeted a párod, akkor a mellette való elkötelezettséged megreped, a teljes elfogadás biztonsága meginog, és ez a fenyegetés félelmet generál. Mivel az elhagyással való fenyegetés elutasítást kommunikál, kicsi az esélye, hogy a társad ennek hatására megváltozik.

A párodnak szüksége van arra, hogy újra és újra, sokszor hallja, hogy elfogadod és hogy elkötelezett vagy mellette. Sokszor mondd el neki, hogy mennyire szereted!

Gondolj csak bele: Isten is ezt teszi velünk. Nem csak egyszer, sokszor és sokféle módon kifejezi irántunk való szeretetét, elfogadását akár naponta többször is.

Amikor kapcsolatotokban nehézség van, emlékeztesd a társadat, hogy hűséges leszel hozzá, hogy a felé való elkötelezettséged nem fog megváltozni! Ezek az igazságok segíteni fognak mindkettőtöknek a nehézségek legyőzésében. A szövetségkötésetek is emlékeztet arra, hogy tartsatok ki egymás mellett. Van, amikor megkérdezem a Kedvest, vajon újra elvenne-e feleségül, s olyan jó és bátorító hallani, hogy ma sem tenne másképp, most is engem választana.

Mindkettőnknek fontos, hogy kifejezze a másik: tisztel engem.

Szavainkkal, cselekedeteinkkel a mindennapokban elismerésre, bátorításra vágyunk. Mi asszonyok is, de a férjeink még inkább. Valaki egyszer azt mondta: „Bátorítás által élünk, nélküle meghalunk: lassan, szomorúan és mérgesen.” Mikor mondtad utoljára a társadnak, hogy nagyra tartod? Mondd el neki mindennap, fejezd ki felé azon a szeretetnyelven, amit leginkább ért!

A társad nem ellenség!

Sok vicc a házasságot úgy állítja be, mint egy harcmezőt. Egy vicclapban meg is jegyezték: „A házasság az egyetlen háború a világon, ahol együtt alszol az ellenséggel.”

Azt gondolom, az igazi harcmező az egész világ, és ezen belül a házasság Isten legkisebb harci alakulata a győzelemért. Meg kell értenünk: kemény szellemi harc talaján áll mindannyiunk házassága, és nem egy romantikus nyáresti erkélyen. A párod nem az ellenséged, sokkal inkább bajtársad a harcban. Ha őt tekinted ellenségednek, akkor magával Istennel állsz szemben. Elutasítod ugyanis azt az embert, akit ő adott melléd. A házasságot ez tönkreteheti.  Ahogy egy elvált asszony megjegyezte: „Annyira elfoglalt voltam azzal, hogy kiálljak férjemmel szemben az igazamért, hogy nem maradt időm harcolni a valódi ellenséggel szemben.” Mire érdemes odafigyelni? A párod hibáira? Vagy a jó tulajdonságaira?

Közös imádság

Az imádság a szeretet gyakorlása, egységünk megerősítője, és ez kedves Isten előtt. Megvéd attól, hogy falakat építsünk egymás között és elszigetelődjünk. Segít hidat verni, amikor nagy közöttünk a szakadék.

Hálás vagyok Istennek azért, hogy a mélypontjainkban is le tudtunk térdelni és hozzá kiáltani. Igen, bűnvallásra, Istenhez való odafordulásra, megbocsátásra, Krisztus kegyelmére van szükségünk, mert anélkül elveszünk. „Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” – olvassuk a Bibliában (Jakab 5,16). Hálás vagyok a kegyelemért, a sok-sok megtapasztalásért, és hogy a gyermekeink is láthatják Istenre való hagyatkozásunkat. Az évek során jó néhány párral találkoztunk, akik külön-külön tartanak csendességet, de együtt nem. Most szeretnék mindenkit erre biztatni:

Olvassatok Bibliát és imádkozzatok együtt rendszeresen, engedjétek Istent jelen lenni a házasságotokban, engedjétek, hogy ő legyen az Úr!

Végül ne felejtsük el: emberi természetünkből fakad, hogy vannak konfliktusaink. Vitázunk, esetleg veszekszünk? Ez még nem jelenti azt, hogy rossz a házasságunk. Rendezni lehet és kell is a kapcsolatunkat. A nehézségek között a megbocsátás, a helyreállás, a Krisztussal való újrakezdés a legjobb megoldás, nem pedig a válás. Férjnek, feleségnek egyaránt meg kell tennie mindent, hogy a kapcsolat helyreálljon. Sajnos vannak esetek, amikor ez nem következik be, és a házasság válással végződik. Hiszem, hogy azok a párok, akik nem akarnak elválni, komolyan veszik a szövetségkötésüket, és közösen dolgoznak a helyreálláson, azok egymás mellett maradnak. Mert ez a megoldás…

Selmeczi Ottilia

 

Fotó: pexels.com

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp