A válás megoldás? – 2. rész

Elolvasási idő: 7 perc
Elolvasási idő: 7 perc
Sorozatunk első részében arról írtunk, hogy a házasságot Isten rendelte. Szent, életünk végéig tartó szövetségnek tervezte el. Mivel Isten terve jó és tökéletes, arra a kérdésre, hogy a válás megoldás-e, ennek tükrében egyértelmű „nem” a válasz.

Mégis, a bűnbeesés óta a válás szerves része a társadalomnak, ezért felmerül a kérdés, vajon Isten hogyan látja, mit gondol, és mit rendel el róla?

Közismert, hogy a válások száma igen magas, főleg Európában, Észak-Amerikában, az úgynevezett modern társadalmakban. Tv-filmek, szappanoperák, divatos pletykalapok gyakran elutasítják még a gondolatát is, hogy a házasság egy életre szóló elkötelezettség. A válást pedig a szabadsághoz vezető megfelelő megoldásként vagy jó menekülési útvonalként tüntetik fel a házassági problémák elől. Természetesen emberek milliói utasítják el ezeket a nézeteket, de megtanultuk úgy elfogadni a házastársi hűtlenséget, a törvénytelenséget és a válást, mint életstílust és a mai modern társadalommal együtt járó jelenséget.

Egy válásban senki sem lehet nyertes: gyakran magányosság, elhagyatottság, zavarodottság, alacsony önértékelés lesz úrrá hosszú időn keresztül az érintetteken. Továbbá állandóan ott motoszkál a fejekben a kérdés: „Kinek a hibája volt?”

A fájdalom a házastársakban/szülőkben csak még nagyobbá lesz, amikor gyermekeik is érintetté válnak a család felbomlásában. Lelkipásztorokkal való beszélgetések és az igehirdetések, a pszichológusok és a válás feldolgozását segítő tréningek hasznosak lehetnek, de a válásokat oly gyakran kísérő lelki fájdalmak elhordozásában ritkán segítenek.

A Bibliában a válásról három szempontból található tanítás:

1. Ószövetségi: A Biblia a házasságot egyértelműen a férj és feleség egymás közötti folyamatos, intim kapcsolataként írja le. Ez Isten eredeti, azóta is változatlan akarata, de a bűnbeesés óta, az emberi szív keménysége miatt eltértünk ettől. Isten ezért a választott népének adott törvényben lehetőséget ad a válásra. De ez nem Isten eredeti terve, hanem pusztán megengedő akarata a bűneset után, a továbbélés érdekében:

Ha valaki feleségül vesz egy lányt, és férje lesz annak, de később nem találja kedvére valónak, mert valami ellenszenveset talál benne, akkor írjon válólevelet, adja azt az asszony kezébe, és úgy küldje el a házából. Ha az elmegy a házából, és egy másik emberhez megy feleségül, de a másik férj is meggyűlöli, válólevelet ír neki, a kezébe adja, és elküldi a házából, vagy ha meghal a második férj, aki feleségül vette, akkor nem veheti újra feleségül az első férje, aki elküldte őt, mert az ő számára tisztátalanná vált az asszony. Utálatos dolog az ilyen az Úr előtt. Ne kövess el ilyen vétket azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked örökségül!” (5Mózes 24,1–4)

Az ószövetségi törvény rövid eligazítást ad a válás gyakorlatáról:

  • tolerálja, de nem parancsolja vagy bátorítja azt
  • a válás írott dokumentummal, a válólevéllel együtt érvényes
  • tisztátalannak nevezi, és kifejezetten tiltja az ugyanazzal a nővel történő újraházasodást a korábbi férjnek, azaz a válást véglegesnek tekinti

2. Jézus tanításai: Az Újszövetségben Jézus megerősítette a házasság állandó, tartós jellegét. Megerősíti, hogy a válás lehetőségének engedélyezése Isten részéről egyedül a bűnös emberi természet miatt adatott. Új és szigorúbb elem a tanításában, hogy házasságtörés esetén mondja jogosnak a válást. Jézus kimondja, hogy házasságtörővé teszi feleségét az, aki szexuális hűtlenség esetét kivéve elbocsátja őt, azaz elválik tőle.

„Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.” (Máté 5,32)

A válást még házasságtörés esetén sem parancsolja a Biblia, egyszerűen egy megengedett lehetőség a szexuális hűtlenség esetére. A válás helyett még ebben az esetben is a megbocsátás és helyreállás lehetőségét hangsúlyozza. Mindemellett számos bibliai szemléletű ember vallja, hogy az ártatlan fél szabad az újbóli házasságra.

3. Pál tanítása: Válaszolva a korinthusiak egy kérdésére az apostol Jézus Krisztus tanítását hangsúlyozza, és hozzáad egy másik okot, amely miatt a válás megengedett lehet: amikor a nem hívő fél elhagyja házastársát. A felvetés ismét rávilágít egy, a vallásos körökben igen kényes és vitatott kérdésre: a „hívő – nem hívő” felek házasodhatnak-e egymással? A kevert házasságok nem szükségszerű, hogy váláshoz vezessenek, bár a különböző világnézet komoly feszültségeket okozhat egy házassági kapcsolatban is. Pál azt írja, ha a hívő fél a házasságán belül megmarad, akkor megszenteli azt, mert lehetőség nyílik arra, hogy a hitetlen fél is megismerje Krisztust.

Összességében elmondható, hogy Isten a házasságot eredeti szándéka szerint egy, a férfi és a nő közötti állandó és különleges kapcsolatként hozta létre, amelyben mindkét fél megtalálja a szexuális beteljesedést. A Szentírás sehol sem parancsolja meg a válást, de nem is bátorít arra!

Charles Swindoll ezt írja: „Egyetlen kereszténynek sem szabad házassága felbontásának okait vagy módjait keresnie, de bizonyos szélsőséges körülmények között, az elkötelezett fél minden kívánsága és erőfeszítése ellenére is, a házassági köteléket fel lehet bontani akkor, ha annak helyreállítása minden emberi erőfeszítést meghalad.”

Isten kegyelmes, és páratlan engedménye az emberi gyengeségekkel kapcsolatban, amikor lehetővé teszi a válást. Az elvált keresztényt nem szabad elítélni!

Ha a bibliai útmutatás alapján előtte mindent megtett házassága helyreállításáért, de végül ez nem sikerült neki, joga és szabadsága van arra, hogy újraházasodjon „az Úrban”.

Mindehhez még három dolgot kell megjegyezni:

  1. A Biblia semmit sem mond két hitetlen ember válásáról. Természetesen mivel ez ellene megy Isten „egy test” tervének, és gyakran házasságtöréssel, hűtlenséggel jár, ami bűn – függetlenül az elkövető hitétől –, ezért nem kívánatos. Ezzel együtt Isten igéje nem ad útmutatást erre a helyzetre. Sokan azzal értenek egyet, hogy aki megtérése előtt házas, majd elvált, megtérése után szabad az újraházasodásra.
  2. Vannak olyan házasságok, ahol nem történik házasságtörés vagy elhagyás, amiről a Biblia tanít, de az otthon erőszak, mentális vagy fizikai bántalmazás, alkoholizmus vagy más erőszakos cselekedet, bántó befolyásolás színtere. Vannak, akik azt választják, hogy ebben maradnak, mondván, hogy a gyerekeknek jobb mindkét szülővel felnőni, de gyakran elérkezik az a pillanat, amikor az áldozatok úgy döntenek, hogy kilépnek a mindennapi borzalmakból, kilépnek a házasságból. Felmerül a kérdés: ilyenkor elfogadható-e a válás? Úgy tűnik, a Szentírás csöndben van, és nem ad konkrét útmutatást ilyen helyzetekre sem. Vannak, akik azt mondják, hogy az áldozatoknak alázattal, csendben tűrniük kell. De ezzel együtt az áldozat bűnpártolóvá válik – hiszen nem tesz semmit, engedi a bűnös viselkedést és esetenként más családtagok bántalmazását is. A bántalmazás nem szerepel a válóokok között a Bibliában, de az egész Szentírás tanítása ez ellen van. Van, amikor a különválás szükséges a bántalmazottak érdekében. Ez idővel váláshoz is vezethet.
  3. Végezetül ki kell hangsúlyoznunk a megbocsátás fontosságát. Isten utálja a válást és tiltja a házasságtörést, de ezek nem megbocsáthatatlan bűnök. Isten megbocsát, és ezt várja el követőitől is. Helytelen, ha a keresztények az elváltakat „másodosztályú” emberekként kezelik.

Házasságunk ápolása nagyon fontos. A mai társadalomban több veszély fenyegeti a házasságot. A következő részben ezekre szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ismerjük fel ezeket, és előzzük meg a bajt.

Selmeczi Ottilia

 

Folytatás következik

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp