A világhoz való igazodás
Nem kétséges, hogy nagy nyomás nehezedik a házasságokra minden oldalról ebben a világban. Ne higgyük el a sátán hazugságait, ne igazodjunk a világ elvárásaihoz! Egyszer egy házassági tanácsadó megkérdezett egy magát kereszténynek valló férjet, miként alakul a házassága. – „Nem túl jól” – válaszolta a férfi, majd előadta, hogy a feleségével folyamatosan veszekednek. Belátja, hogy a kapcsolatuk nem működik, ezért elhatározta, hogy elválik a feleségétől. Azért még mielőtt ezt megteszi, megkérdezi egy házassági tanácsadó véleményét is. „Ez képtelenség! – válaszolta a tanácsadó, és hosszú perceken át próbálta meggyőzni a férfit, hogy ne adja fel ilyen könnyen. – Működni fog a házasságod, ha te is igazán szeretnéd” – mondta neki. De a férfinek nem igazán tetszett, hogy felhívják a figyelmét a felelősségre, amellyel mint férj tartozik a felesége felé. „Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy Isten szándéka legyen, hogy én ilyen boldogtalan életet éljek!” – válaszolta.
Sajnos ez egy tökéletes példája annak, amikor valaki inkább a világ elvárásaihoz igazodik Isten tökéletes akarata helyett. Kereszténynek mondja magát, de a gondolkodásmódján nem hajlandó változtatni.
Ameddig csak a saját boldogságával törődik, egyik tragikus kapcsolatból a másikba fog esni. Elhisz ugyanis egy hazugságot: azt gondolja, hogy a legfontosabb dolog az életben a saját boldogságát keresni.
Ám a valóságban igazán jó érzést az kelt, ha a társunkkal együtt, közösen küzdünk meg a problémákkal. Arra bátorítok mindenkit, hogy ne adjátok fel könnyen, amikor boldogtalannak érzitek a házasságotokat! Emlékeztek az ígéretekre? „Boldog s boldogtalan állapotában el nem hagyom.” Isten útmutatása szerint, együtt küzdjetek meg a felmerülő problémákkal! A közös siker lehetősége valódi örömöt adhat mindkettőtöknek: „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róma 12,2)
Érzelmi elhidegülés: gyorsan vezethet házasságon kívüli kapcsolathoz
Talán emlékszünk még középiskolai kémiatanulmányainkra, amelyek szerint ha két adott anyag közel kerül egymáshoz, kémiai reakció alakulhat ki közöttük. Sokan nem tisztelik a kémia törvényét. Könnyelműen összekevernek dolgokat, nem gondolva a robbanás veszélyére – hogy mi történik akkor, ha a társamon kívül más emberekhez is túlságosan közel kerülök. Ez nem csupán a szexuális vonzalomra, hanem két szív reagálására, a lélek kémiájára is igaz.
Ez az érzelmi házasságtörés: a házasságon kívüli intim kapcsolat kialakulása a másik nemmel. Ez a szív hűtlensége: amikor egy másikkal olyan szinten beszélek meg dolgokat, amit Isten a házasságban, a párommal tervezett el. Gyakran ez a túlzott barátság a munkahelyen, az iskolában vagy éppen a gyülekezetben kezdődik. Amikor a problémákat megosztjuk, a szívünk egy idő után egyszerre dobban. Érzelmileg megcsalni a társadat sokkal könnyebb, mint gondolnád. Fennáll ennek a veszélye:
- ha olyan szükséged van, amit úgy érzed, a társad nem tud betölteni,
- ha könnyebbnek találod egy másik emberrel megosztani a terheidet,
- ha a házastársad és közted lévő problémákról kezdesz beszélni,
- ha jobban szeretsz a másik személy társaságában lenni, mint a házastársadéban,
- ha ezt a kapcsolatot eltitkolod a házastársad elől.
Itt szeretném megemlíteni a közösségi médiák, például a Facebook veszélyét. Hadd idézzek egy néhány éves felmérésből:
„Válóperes ügyvédek között készített felmérés szerint ötből egy válásért a Facebook hibáztatható. Az amerikai házasságjogi ügyvédek akadémiája (AAML) új tanulmánya szerint az ügyvédek 80 százaléka használta már fel bizonyíték gyanánt a közösségi oldalakra feltett kompromittáló adatokat. A szociális média használói közül sokan találnak rá a közösségi portálokon egykori partnerükre, és veszik fel vele újra a kapcsolatot. Az ártatlan levelezések randevúkhoz és esetenként házasságtöréshez vezetnek. A Facebook használói között ez a leggyakoribb jelenség.”
Negatív összehasonlítás
Miért van az, hogy olyan sok ember elégedetlen a társával? Sokan űzik a közismert, de meglehetősen egészségtelen összehasonlítgató játékot, amelyet röviden így lehetne összefoglalni: „a szomszéd kertje mindig zöldebb”. Képzeljük el egy 21. századi férfi hősünk tipikus napját. Felkel, rendbe teszi magát, és elindul a hivatalba dolgozni. Az úton hívogató plakátok sorát látja, amelyeken gyönyörűen kiöltözött (vagy kevésbé kiöltözött!) nők csábítják a tekintetét. Amint az irodájába ér, rögtön „inhalálja” a „Dior”, „Avon” és „Celine Dion” parfümök illatának sokaságát, mert őt rendkívül sok csinos könyvelő, titkárnő, ügyvédnő stb. veszi körül. Közvetlen munkatársa is egy kitűnő ízléssel öltözködő nő, akinek mindig tökéletes frizurája és hibátlan sminkje van, aki ráadásul mindig meghallgatja, amit mond. A napi fárasztó munka után hősünk végre hazamehet kikapcsolódni. Elhatározza, hogy megnézi kedvenc James Bond-filmjét, amelyben a 007-es ügynök az irodainál sokkal csinosabb nővel hamar ágyba hull. Azután jönnek a reklámok, amelyekben sört, autókat, samponokat stb. kínálnak eladásra – még tökéletesebb alakú fiatal hölgyekkel, ragyogó hajkoronával, csillogóan fehér fogsorral, teljesen sima bőrrel…
És amikor hősünk találkozik a szőrös lábú társával, akkor rázuhan a teljes valóság!
Felesége vacsorát főz, közben egyszerre két hisztiző, taknyos kisgyermek kapaszkodik a szoknyájába. Frizurája távolról sem tökéletes, ráadásul még zsörtölődik is vele. Blúzán babahányás foltja, és az illata is jobban hasonlít egy brokkoliéhoz, mint egy igazi parfüméhez… Hősünk ekkor elgondolkodik: „Mi történik itt? Hogyan jutottam el idáig?” Természetesen ezt a képet könnyen meg lehet fordítani, hiszen a feleség is tud így összehasonlításokat tenni. Alapvető probléma az ilyen összehasonlítgatásoknál az, hogy bizonyos távolságból lejátszott fantáziajátékokhoz hasonlóak, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Mindig könnyű azt gondolni, hogy a „szomszéd kertje zöldebb”, amíg meg nem vizsgáljuk azt közelebbről, meglátva a rejtett gyomokat, esetleg az alatta elrejtett szemetet.
Selmeczi Ottilia
Folytatás következik
Fotó: pexels.com