AZ EMBERI ÁLLAPOT
„Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” (János 1,12)
„Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” (János 1,12)
„ELJÖTT”. Ez már nem adventi gondolat, ez a beteljesedés. Sokszor szinte hihetetlen, hogy bekövetkezik. Átéltük talán már, hogy valamiért imádkozunk, mert nagyon szeretnénk, ha megkapnánk, de amikor ez megtörténik, alig hisszük el.
Kezdjük egy idézettel: „A kritikus pillanatokban hozott döntéseink segítenek bennünket formálni, másokat pedig informálni arról, kik is vagyunk.” (John Maxwell)
A legtöbb embernek a karácsony a szeretet és az öröm ünnepe, az év legszebb időszaka. Mások fájdalommal terheltek, számukra ezek a napok a legnehezebbek.
Tegnap egy előadáson vettem részt, amelyen konstatáltam, hogy én mint keresztény deviáns vagyok.
A hit és a tudomány viszonya egy olyan téma, ami évszázadok óta foglalkoztatja a gondolkodó emberek tömegeit.
Öt rövid állításban szokták összefoglalni a reformáció központi üzenetét: Egyedül a hit! Egyedül a kegyelem! Egyedül Krisztus! Egyedül a Szentírás! Egyedül Istené a dicsőség!
A járvány idején az emberek egy kicsit bezárkóztak, hajlamosak voltunk a saját problémáinkkal, félelmeinkkel törődni. Akadnak azonban kivételes emberek, akiknek ilyenkor is mások sorsa, tragédiája lebeg a szemük előtt.
Ha a gyülekezeteinkben jelenleg betöltött helyét igyekszünk meghatározni az időseknek, vegyes kép bontakozik ki.
Gőci Sámuelt nem olyan fából faragták, mint aki megijed a saját árnyékától. Őt bizony nem olyan fából faragták. Bátorságáról nem egy esetben tanúbizonyságot is tett, amikor az életét is kockára téve megmentette az arra rászorulókat.