Uram, itt fekszem a karanténban, egyedül a kórházi szobában.
Elválasztottál szeretteimtől, barátaimtól, ami még sosem történt velem.
Nem mehetek ki az utcára, az udvarra, a fényre, még a folyosóra sem.
Ablakomból irigykedve bámulom azokat, akiket az utcán látok.
Tegnapelőtt még én is szabadon sétáltam, utaztam, és ma bezárva várom, hogy kiderüljön: fertőzött vagyok-e vagy sem. És ha fertőzött vagyok, mikor mehetek haza, a családomhoz, az otthonomba?
Válaszolj, Uram, ne hagyj bizonytalanságban! Látod, milyen kiszolgáltatott vagyok! Küldj valakit, add, hogy elérhessenek rokonaim, hogy végre beszélhessek velük.
És hozd el azt a napot mielőbb, amikor kiléphetek a kórház kapuján, és szabad emberként térhetek haza.
Ámen.
Fotó: pexels.com
