• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

Püspökök és diakónusok

Elolvasási idő: 4 perc
Elolvasási idő: 4 perc
Nem lármázva, hanem a hívő és szolgáló élet csendességét megélve hirdetjük kikiáltóként Isten országát. Heti elmélkedés Pál Timóteushoz írott levele alapján: 1Tim 3,1–13.

„Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, szép feladatra vágyik. Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfi; megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas; nem részeges, nem erőszakos, hanem megértő, a viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár; olyan, aki a maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli. Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni Isten egyházára? Ne újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodva az ördöggel azonos ítélet alá essék. Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék.

Ugyanígy a diakónusok is tiszteletre méltók legyenek, nem kétszínűek, nem mértéktelen borivás rabjai, nem haszonlesők, hanem olyanok, akikben megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. De ezeket is meg kell vizsgálni előbb, csak akkor szolgáljanak, ha feddhetetlenek. Feleségük is hasonlóan tiszteletre méltó legyen: nem rágalmazó, hanem mértékletes, mindenben hűséges. A diakónusok legyenek egyfeleségű férfiak, akik mind gyermekeiket, mind a maguk háza népét jól vezetik. Mert akik jól szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére.”

 

Folytatódik a különböző szerepek bemutatása a pásztori levélben. E szerepek Istentől származnak, nem vitatéma („igaz beszéd” = Istentől jövő rendelkezés); rájuk épül a család, a társadalom, a gyülekezet.

Utóbbihoz tartozik a püspöki/presbiteri és a diakónusi feladatkör, melyek vezetői szolgálatok. Alapfeltételük az általános tiszteletreméltóság Istentől, a gyülekezettől és a külvilágtól.

Sokkal lényegesebb ez a hitelesség, mint a speciális, rendkívüli képességek. És az a Krisztustól tanult vezetői lelkület, melyről a Márk 10,42–45-ben olvashatunk: „Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, zsarnokoskodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak fölöttük. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok; és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája! Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Az ilyen krisztusi lelkületű szolgálatra szabad törekedni, nem csak menekülni a felelősség elől.

Sőt, ez a hozzáállás egy öngerjesztő folyamat (13. vers), melynek gyümölcse a megszerezhető, összegyűlő bátorság, nyíltság, bizalom. Ez munka, melyhez munkások szükségesek. Istennek kedves, amikor jó lelkületű szolgálók ennek kapcsán megerősödnek, felnőnek, másokat felemelnek.

A keret áttekintése után nézzük a feltételeket, milyenek legyenek ezek a szolgálattevők. Legyenek tiszteletre méltók, feddhetetlenek, megtámadhatatlanok (lásd 7. vers), megértőek, viszályt vagy verekedést kerülők, verekedésben nem részt vevők. Ne legyenek „gyakori borfogyasztásba belemerülők”, kötekedők, gyalázatos nyereségre vágyók, kétbeszédűek (egyiknek ezt mondja, másikak azt). A családi élet fontos alap, beállt és gyümölcsöző helyzetet feltételez. A feleség hasonló karakterű, tiszteletre méltó, nem szétdobáló, megfontolt, mértékletes, mindenben hűséges, mindenben hívő.

A gyermekek is a helyükön vannak, tisztességben és engedelmességben; ez még nem a megtérésükről, inkább a vezetettségről és rendről szól.

A feladatkörök egyike a püspök vagy presbiter (váltófogalmak is lehetnek a Titusz 1,5  és 1,7 alapján). A megkülönböztetett jegy a tanításra való alkalmasság; hogy legyen tanítható, ebből fakadóan tanult, ebből fakadóan alkalmas mások tanítására. Az Apostolok cselekedetei 6. részében olvassuk, hogy a tanítványok valami ilyen kiemelt helyzetbe léptek, küldetésük fókuszában tartva az ige és az ima szolgálatát. Ott is, itt is a diakónus a munkatárs, aki az asztal körüli szolgálatban aktívabb. Ez jelenthet szociális munkát, anyagiakkal való törődést; ezért is lehet külön szempont a hit mellett a tiszta lelkiismeret és becsületesség. De hogy sokkal több a diakónus szolgálata az asztal körüli teendőknél, mi sem bizonyítja jobban, mint István és Fülöp személye, evangélista és bizonyságtevő szolgálata.

S hogy mi a keresztény, azaz krisztusi szolgálat gyümölcse? Felfuvalkodás, gyalázat és csapdába esés (10. vers) helyett az, ami az Apostolok cselekedetei 6-ban is történt: bevonás a szolgálatba, kézrátételes ima, kirendelés, bátorság a hitben (13. vers), és Isten országának terjedése.

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp