• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

Jézus nem szabadulóművész, hanem szabadító művész!

Elolvasási idő: 4 perc
Elolvasási idő: 4 perc
Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; azután leültek ott, és őrizték. Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, amely így szólt: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.

(A nagypénteki történeten gondolkodva)

„Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről! Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.” (Máté evangéliuma 27,35–43)

Mindig nagyra értékeljük azokat, akik életüket képesek valami nagyobbért vagy másokért áldozni.

Petőfi Sándor is azoknak a hősöknek állít síremléket versében, akik a szent világszabadságért haltak. De ilyenek azok az anyák is, akik életüket adták gyermekükért a szülésben. Ezek az emberek olyan elkötelezetten képesek élni mások életének felszabadításáért, fejlődéséért, egyszóval mások életéért, hogy ezért életük sem drága.

Ilyenek voltak elődeink, az anabaptisták, a 19. század baptistái. Sokan közülük máglyán, vízbe fojtva, legyilkolva végezték. Ilyen volt dr. Hubmayer Baltazár baptista professzor is, akit I. Habsburg Ferdinánd 1528-ban Bécsben máglyahalálra ítélt, hamvait a Dunába szóratta. (Feleségét más hitvallókkal együtt három nap múlva követ kötve nyakukra a Dunába fojtatta.)

Hubmayer minden írását ezzel a rövid mondattal fejezte be: „Az igazság halhatatlan!”

Ők azok, akik nem törődtek a maguk szabadulásával, hanem nagyobb dolgok, mások szabadulása, jólléte volt életük értelme.

A megfeszített Jézusnak ezt mondogatták gúnyosan ellenfelei: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.” Aztán mások: „Szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.”

De Jézus nem a maga testének kiszabadításával törődött, hanem a mi életünk megszabadításával, felszabadításával.

Egy öregedő barátom, aki hívő mérnökként világéletében sokat foglalkozott kallódó életű fiatalokkal, gyakran mondogatta nekik, hogy felnyissa szemüket és értelmüket az igazi szabadságra: „Szabad nekem nem innom, szabad nekem nem lopnom, vigyázni mások tulajdonára, szabad nekem hűségesnek lennem a páromhoz, szabad nekem tisztességesnek lennem, szabad nekem jót tennem. Nem az elvárások miatt, hanem mert szabad vagyok rá.”

Ezért mondja Jézus Krisztus: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.”

Mert az igazi szabadság nem csupán a döntés, a választás szabadsága, hanem a cselekvés, a végrehajtás szabadsága is. A jó és szép élet, a gazdag és értékes lélek megteremtésének képessége, megvalósítása a valódi szabadság. Erre Isten nem csupán meghívja az embert, hanem ezt megteremti benne Jézus Krisztus által.

A megmentés, a megszabadítás egyszerre a világ legegyszerűbb dolga, és egyben a legfelfoghatatlanabb is.

Egyszerű, mert csak annyiból áll, hogy magunkat összekapcsoljuk Jézus Krisztussal, és ez a kapcsolat szabaddá tesz, átalakít, kicserél.

És felfoghatatlan, mert képtelenek vagyunk követni azt, hogy a lelkünk mélyén lépésről lépésre mit is tesz bennünk a Szentlélek, hogy megtörténik velünk a csoda.

A csoda, amelyért Jézus Krisztus a kereszten halt, a mi szabadságunk, a mi életünk megváltása.

A csodához pedig egyetlen út vezet: Jézus Krisztus, akit keresnünk kell, akiben hinnünk kell, akit szeretnünk kell, akit imádnunk kell. Aki ezt teszi, lehetetlenség, hogy ne történjen meg vele az igazi szabadság csodája.

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp